Észak- és Közép-Amerikában honos, Európában először 1653-ban írták le. Azóta Afrikában és Ázsiában is elterjedt.
Megjelenése, felépítése
Érdes-szőrös dudvaszára 1 m magasra is megnő. A szárat elálló szőrök borítják.
Hegyes szárlevelei lándzsásak, ép vagy fűrészes szélűek.
Orsógyökerű.
Virágzata összetett, sokfészkű fürt. Az egyes virágzatok 3–5 mm szélesek, a fürtök henger alakúak. Kögvirágai sárgásak, nem feltűnő nyelves virágai fehéresek vagy halványlilák.
Termése lapos, hosszúkás kaszat hosszú fehér bóbitával.
Életmódja, termőhelye
Kevéssé bolygatott útszélek, töltések, legelők, szántók, gyomtársulások gyakori növénye. A talaj bolygatását rosszul tűri.
Május végétől október elejéig virágzik. Termését a szél terjeszti.
Gazdasági jelentősége
Mintegy 40-féle kultúrnövény gyomnövénye (Szabó). Ezek termését jelentősen csökkentheti:
Amerikában a forgatás nélkül („no-till” módszerrel) termesztett szója vesztesége elérheti 83 %-ot,
Németországban a cukorrépa termését akár 64 %-kal is csökkenthette,
Olaszországban a szőlő 28 %-os károsodását jegyezték fel.
Európában a közvetlen károk mellett jelentős indirekt veszteségeket is okoz azzal, hogy kiválóan beilleszkedett a helyi növénytársulásokba, ahol sok kártevő és kórokozó gazdanövényévé vált. Ismertebb ilyen fajok:
A homeopátia a vérzések, a vérzékenység kezelésére alkalmazza.
Nemcsak hatása, de káros mellékhatása sem ismert, ezért az ízületkopás kezelésére hosszan alkalmazható.
