Területe 10,1 négyzetkilométer, legmagasabb pontjai pedig Beinn Shleibhe (Moor Hill) (93 m) és Borve Hill (85 m). Nagyon komoly bizonyítékok vannak arra nézve, hogy Berneray egyes helyei már a bronzkorban, vagy valószínűleg már azt megelőzően is lakottak voltak. A szigeten számtalan ősi szent hely, kőkör, a viking népességre utaló jel és több száz éves történelmi épület található.
Lakosság
A Külső-Hebridák egyéb szigeteivel összhangban, a 19. és a 20. század során a népesség folyamatosan csökkent. Az utóbbi néhány évben azonban fokozatos növekedés tapasztalható. 2006. október 20-án Berneray lakossága 130 fő volt.
A legtöbb ember beszéli a skót gael nyelvet, sokuknak ez az elsődleges nyelve. Berneray arról ismert, hogy itt született Angus MacAskill, a 19. századi óriás, de sokan emlegetik dünékkel határolt homokos tengerpartjait is. A nagyjából öt kilométer hosszú nyugati part, melynek homokja tiszta és többnyire kihalt, széles körben ismert.[2]
Gazdaság
A helyi gazdaság meghatározója a halászat, a mezőgazdaság (főleg kisméretű magángazdaságok révén), az információ-technika és a turizmus.
Berneray legfontosabb jellemzője az úgynevezett machair. A machair a tengerpart menti sík terület, melynek legfőbb alkotója a szélfútta kagylós homok. A hagyományos gazdálkodási gyakorlat a nyári termelés, mely a hínárt, valamint a télen itt legeltetett állatok ürülékét egyfajta természetes trágyaként használja, amely ráadásul megköti és stabilizálja is a talajt. A machair-t vetésforgóban művelik, a tájon egymást váltják a szántók és a rengeteg vadvirággal ékesített parlagföldek. A gondos művelésnek – és a nyulak hiányának – betudhatóan Berneray termőföldje különösen kiváló.
Távolabb, a berneray-i partok körül tőkés réces, pehelyréce, örvös bukó a gyakori, ritkábban sarki búvár és jeges búvár is előfordul. Kárókatona és nagy kárókatona egész évben halászik a tengerben, nyaranta pedig a szulák búvárkodását is megfigyelhetjük. Bay' s Loch szikláinál gyakran gyülekeznek apály idején a borjúfókák. Ezekben az állatokban a postahivataltól nem messze lévő parkolóból, vagy egy öbölbeli csónaktúrát téve gyönyörködhetünk. Kúpos fókák – melyek nagyobbak és hosszú, „római” orrukról különböztethetők meg – néha ugyancsak szemünk elé kerülhetnek, azonban ezek gyakoribbak a nyugati parttól távolabb. Bár Berneray vidrái gyakrabban bújnak elő nap közben, mint szárazföldi társaik, de ravaszak és óvatosak, így türelem és szerencse is szükséges a megpillantásukhoz.
A médiában
Berneray-t meglehetősen komoly médiafigyelem veszi körül. 1981-ben sugározta, majd 1991-ben ismételte meg a Grampian TV a Shepherds of Berneray (Bernery pásztorai) című dokumentumfilmet. 2007-ben jelent meg egy The Old New Year – a living tradition on the Isle of Berneray (A régi Újév – élő hagyományok Berneray szigetén) című DVD a sziget „Oidhche Challuinn” nevű újévi ünnepségéről.[3]
Töltésút
Vélhetően napjaink legnagyobb változását a Berneray és a North Uist-i Otternish közötti töltésút 1999-es átadása jelentette. Ez nagyban egyszerűsítette a szigeten kívülre való utazást, felgyorsította a termékek (főleg rák és homár) szállítását. Az útba átereszeket építettek, amelyek lehetővé teszik a vidrák és halak vándorlását az út egyik oldaláról a másikra. 2006 januárjában a széles sávú internet-hozzáférés is megoldódott, ami újabb lehetőségeket tár úgy a meglévő lakosság, mint azok elé, akik a szigeten való letelepedés iránt érdeklődnek.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Berneray, North Uist című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
