Üstökös kárókatona
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Öregrend: Neoaves Csoport: Passerea Csoport: Ardeae Csoport: Aequornithes Rend: Szulaalakúak (Suliformes) Család: Kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) Nem: Phalacrocorax Brisson, 1760 Alnem: Phalacrocorax Faj: P. aristotelis
Tudományos név
Phalacrocorax aristotelis (Linnaeus, 1761)
Elterjedés
Az üstökös kárókatona elterjedési területe   költőhely (nyáron)   telelőhely
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Üstökös kárókatona témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Üstökös kárókatona témájú médiaállományokat és Üstökös kárókatona témájú kategóriát.

Az üstökös kárókatona (Phalacrocorax aristotelis) a madarak (Aves) osztályának a szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.

Nyugat- és Dél-Európában, Észak-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában honos. Tengerpartok lakója.

• Phalacrocorax aristotelis aristotelis
• Phalacrocorax aristotelis desmarestii
• Phalacrocorax aristotelis riggenbachi

Testhossza 68-78 centiméter, szárnyafesztávolsága 95-110 centiméter. Az öregek tollazata zöldesfekete, a csőrük töve sárga. Költési időszakban, rövid előrehajló üstököt visel. A fiatalok tollazata sötétbarna.

Különböző halakkal táplálkozik, amelyért akár 20 méterre is leúszik. Tollazata átnedvesedik, ezért a vadászat után széttárt szárnyakkal szárítja a tollazatát.

Fészkét, növényi anyagokból a sziklákra rakja.

Magyarországon 1999. szeptember 7. Nagykanizsa környékén, a Miklósfai-halastavaknál észlelték, de nem került megerősítésre.

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 9.)
• Magyarországi jelenléte^{[halott link]}
• Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve

• Képek az interneten a fajról