PROFILPELAJAR.COM

Állatok
	Evolúciós időszak: 760–0 Ma Had. Archaikum Proterozoikum Fan. paleoproterozoikum–holocén neoproterozoikum–holocén
	Loligo vulgaris, Chrysaora quinquecirrha,; Panthera tigris, Aphthona flava,; Eunereis longissima.
Rendszertani besorolás
Domén:	Eukarióták (Eukaryota);
Csoport:	Opisthokonta;
Ország:	Állatok (Animalia); Linnaeus, 1758
Szinonimák
	Metazoa Haeckel, 1874; Animalia sensu lato;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Állatok témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Állatok témájú kategóriát.

Az állatok (Animalia) az eukarióta élőlények egy rendszertani országát alkotják. Az állatok csoportja törzsfejlődési szempontból monofiletikus, azaz egyetlen közös őstől származtatható. Az állatokkal a zoológia tudománya foglalkozik.

Közös tulajdonságaik

Heterotrófok, méghozzá kemoheterotrófok, azaz az életműködésükhöz szükséges energiát és a testük felépítéséhez szükséges szenet és nitrogént is csak szerves anyagokból képesek kinyerni.
Eredendően többsejtűek, de léteznek olyan állatok, melyek életük során elvesztik valódi többsejtű jellegüket. Ilyenek a nyálkaspórások, amelyek sejtjei egy életszakaszukban egy sokmagvú szincitiummá olvadnak össze.
Életük nagy részében diploidok, csak az ivarsejtjeik haploidok, azaz a növényeknél ismert haploid-diploid nemzedékváltakozás nincs.
Nem képesek a lizin bioszintézisére.
Kizárólag az állatok képesek a kollagén szintézisére.
A HOX gének expresszálódnak bennük.
sejtjeik között speciális sejtkapcsoló struktúrák (pl. dezmoszómák, réskapcsolatok stb.) alakulnak ki,
sejtközi állományuk (az extracelluláris mátrix) kollagént és más strukturális fehérjéket tartalmaz.
Heterók, mivel a hím csak a nősténnyel tud szaporodni, s nem tud a hím a hímmel, a nőstény a nősténnyel szaporodni.

Életük nagy részében rendszerint diploidok, csupán a számfelező osztódással (meiózissal) létrejövő ivarsejtjeik (a petesejtek és a hímivarsejtek) haploidok.

Egyedfejlődésük alapja a barázdálódás. Ennek során a megtermékenyített petesejtből (zigóta) előbb szedercsíra (morula), abból hólyagcsíra (blasztula), majd (a legtöbb állatnál) bélcsíra (gasztrula) fejlődik.

Evolúciójuk

Bővebben: Az állatok evolúciója

Az állatok kialakulása

A tudomány mai állása szerinti legelfogadottabb hipotézis szerint az első állatok pelágikus, azaz vízben szabadon úszó életmódot folytató galléros-ostoros egysejtűek (valószínűleg a galléros ostorosokhoz (Choanoflagellata) hasonló élőlények) kolóniáiból alakultak ki. A galléros-ostoros sejtkolóniából jött létre az úgynevezett planuloid alak, mely megfeleltethető a legősibb állatcsoportok, így például a szivacsok, a csalánozók, és laposférgek lárvaalakjával. A planuloid alak szesszilizációjából (helytülő életmódúvá válásából) a szivacsok, gasztrulációjából (a bélcsíra kialakulásából) pedig a valódi szövetes állatok eredeztethetők. Egyik csoportba sem tartoznak a korongállatkák, amiknél a szivacsokkal ellentétben megjelent a két csíralemez, de még nem alakult ki bélcsíra.

Az állatok törzsfejlődése

A törzsekké fejlődés állatvilága a törzsfejlődés azon szakasza, amikor az Archeák azonos vagy hasonlatos környezetben eltérő törzsi folyamataik során folyamatos kapcsolódással (például szimbiózis, táplálkozás) részt vesznek egymás egyedi folyamataiban és kialakulnak mindazok a közös bélyegek, amelyek alapján az állatokat elkülönítjük az összes többi élőlénytől. — Mikor a prokarióta a sejtmag előtti egysejtű ősibb archeobacteria nem csak az eubacteriai fejlődése, hanem már az összetettebb országából feltehetően kialakult (az archeokarióta?) a kromatin a kettős szálú nukleinsav (DNS) és a szerveződésében részt vevő fehérje a hisztonok komplexe és eukariótává (eu = valódi, karyon = sejtmag) fejlődött, ez feltételezhetően alacsony vízállású partok mentén a hőmérséklet és klíma ingadozásának köszönhetően következett be.^[3] Ez 2000-2200 millió évvel ezelőtt lehetett.

A legősibb élőlénykör leletek 560 millió évvel ezelőttől származtathatóak, az ediakara kortól, a kambriumi robbanás 520-530 millió évvel ezelőttre tehető. Az állatok kifejlődésének megértéséhez segítséget nyújthat a Moszatgombák és a Chromista szócikkek leírásának az összevetése a különböző algák kapcsolatával és az eukromatin, heterokromatin jelentőségeivel, amely elvezet az élősködők és a parazitoidok megértésével az állatok törzsekké fejlődéséhez. — Az állat- és növényvilág megkülönböztetése igen régi keletű, ezt a két kategóriát azonban a biológia fejlődésével több más elem egészítette ki. Ma már sok közös jellemző alapján lehet csak különbséget tenni az állatok és az élővilág többi tagja között. Ezek közül legfontosabb a heterotrófia, miszerint minden állat kizárólag szerves anyagok hasznosítására képes.^[4] Az állatvilág törzseinek rendszerezésével az állatrendszertan foglalkozik.

Rendszerezésük

Bővebben: Állatrendszertan

Az állatok helye az élővilágban

Az állatokat Carl von Linné rendszertana óta máig önálló országként kezelik. Az állatokat a modern rendszertanok az eukarióták (Eukaryota) doménjének részeként tartják számon. Az alábbi táblázat az eukarióták felosztásának változásait, és ezzel együtt az állatok besorolásának viszonylagos változatlanságát mutatja be az idők folyamán:

Linnaeus 1735 2 ország	Haeckel 1866 3 ország^[5]	Chatton 1937 2 birodalom^[6]	Copeland 1956 4 ország^[7]	Whittaker 1969 5 ország^[8]	Woese et al. 1977 6 ország^[9]	Woese et al. 1990 3 domén^[10]
-	Protista	Prokaryota	Monera	Monera	Eubacteria	Bacteria
		Prokaryota	Monera	Monera	Archaebacteria	Archaea
		Eukaryota	Protista	Protista	Protista	Eukarya
Vegetabilia	Plantae		Plantae	Fungi	Fungi
Vegetabilia	Plantae		Plantae	Plantae	Plantae
Animalia	Animalia		Animalia	Animalia	Animalia

Az Opisthokonta 2019-ben érvényes felosztása^[11]^[12]^[13]^[14]

Opisthokonta

Holomycota

	Fungi

	Cristidiscoidida

	Choanoflagellata

	Animalia

A 2010-es években érvényes felosztás az eukariótákat 3 nagy csoportra bontja. Az állatok ezek egyikében, az Amorphea kládban, ezen belül az Opisthokontában kapnak helyet, a galléros ostorosok (Choanoflagellata) testvércsoportjaként.^[11]

Az állatok rendszertani felosztása

A 2010-es évek végére kb. 1,4 millió állatfajt írtak le; ez az eddig leírt fajok közel 3/4-e. A leírt állatfajok csaknem 70%-a rovar.^[15] Az állatok legelfogadottabb meghatározása szerint a szivacsok (Porifera) és a korongállatkák (Placozoa) is ide tartoznak (Animalia sensu lato – „állatok tágabb értelemben”), egyes elgondolások csak a valódi szövetes állatokat (Eumetazoa) értelmezik állatokként (Animalia sensu stricto – „állatok szűkebb értelemben”).^[16] Korábban a szivacsokat és a korongállatkákat együttesen az álszövetes állatok (Parazoa) alországába sorolták, újabb kutatások szerint azonban a csoport parafiletikus, ezért nem lehet taxon.^[17]

Szivacsok (Porifera)
Korongállatkák (Placozoa)
Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
- Sugaras szimmetriájú állatok (Radiata)
  - Csalánozók (Cnidaria)
  - Bordásmedúzák (Ctenophora)
- Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria)
  - Nyílférgek (Chaetognatha)
  - Orthonectida
  - Rhombozoa
  - Ősszájúak (Protostomia)
    - Spirálisan barázdálódó állatok (Spiralia)
      - Platyzoa
        Buzogányfejű férgek (Acanthocephala)
        
        Cycliophora
        
        Csillóshasúak (Gastrotricha)
        
        Gnathostomulida
        
        Micrognathozoa
        
        Laposférgek (Platyhelminthes)
        
        Kerekesférgek (Rotifera)
      - Tapogatós-csillókoszorús állatok (Lophotrochozoa)
        Gyűrűsférgek (Annelida)
        
        Pörgekarúak (Brachiopoda)
        
        Mohaállatok (Bryozoa)
        
        Ormányosférgek (Echiurida)
        
        Nyelesférgek (Entoprocta)
        
        Puhatestűek (Mollusca)
        
        Zsinórférgek (Nemertea)
        
        Csöves tapogatósok (Phoronida)
        
        Fecskendőférgek (Sipuncula)
    - Vedlő állatok (Ecdysozoa)
      - Ízeltlábúak (Arthropoda)
      - Övesférgek (Kinorhyncha)
      - Lobopodia
      - Loricifera
      - Fonálférgek (Nematoda)
      - Húrférgek (Nematomorpha)
      - Karmos féreglábúak (Onychophora)
      - Farkosférgek (Priapulida)
      - Medveállatkák (Tardigrata)
  - Újszájúak (Deuterostomia)
    - Gerinchúrosok (Chordata)
    - Tüskésbőrűek (Echinodermata)
    - Félgerinchúrosok (Hemichordata)
    - Xenacoelomorpha^[18]

A fajok becsült száma

2011-ben a PLoS Biology folyóirat szerint 7,77 millió állatfaj élt a földön (amelyből 953 434-et írtak le és katalogizáltak).
2019-re a leírt állatfajok száma túllépte az 1,4 milliót. Ezek mintegy 70%-a rovar.

Jegyzetek

↑ Nichols, S. – Wörheide, G. (2005). Sponges: New Views of Old Animalsm Integrative and Comparative Biology 45 (2): 333–334. old.
↑ 760 millió éves állatfosszíliákat találtak. [2015. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 14.)
↑ index.hu:Megtalálták a földi életet teremtö cseppeket.
↑ Archivált másolat. [2013. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 11.)
↑ E. Haeckel. Generelle Morphologie der Organismen. Reimer, Berlin (1866)
↑ E. Chatton. Titres et travaux scientifiques. Sette, Sottano, Italy (1937)
↑ H. F. Copeland. The Classification of Lower Organisms. Palo Alto: Pacific Books (1956)
↑ R. H. Whittaker (1969). „New concepts of kingdoms of organisms”. Science 163, 150–160. o.
↑ C. R. Woese, W. E. Balch, L. J. Magrum, G. E. Fox and R. S. Wolfe (1977). „An ancient divergence among the bacteria”. Journal of Molecular Evolution 9, 305–311. o.
↑ Woese C, Kandler O, Wheelis M (1990). „Towards a natural system of organisms: proposal for the domains Archaea, Bacteria, and Eucarya.”. Proc Natl Acad Sci U S A 87 (12), 4576–9. o. DOI:10.1073/pnas.87.12.4576. PMID 2112744. PMC 54159.
↑ ^a ^b Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
↑ Parfrey, Laura Wegener (2011. augusztus 16.). „Estimating the timing of early eukaryotic diversification with multigene molecular clocks”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 108 (33), 13624–13629. o. DOI:10.1073/pnas.1110633108. PMID 21810989. PMC 3158185.
↑ (2017. július 10.) „Novel Predators Reshape Holozoan Phylogeny and Reveal the Presence of a Two-Component Signaling System in the Ancestor of Animals”. Current Biology 27 (13), 2043–2050.e6. o. DOI:10.1016/j.cub.2017.06.006. PMID 28648822.
↑ (2018. november 18.) „High-level classification of the Fungi and a tool for evolutionary ecological analyses” (angol nyelven). Fungal Diversity 90 (1), 135–159. o. DOI:10.1007/s13225-018-0401-0. ISSN 1560-2745.
↑ Lőrinczi G, Torma A. Bevezetés a zoológiába, 4. o. (2019)
↑ Adl et al. (2005). „The New Higher Level Classification of Eukaryots with Emphasis on the Taxonomy of Protists”. Journal of eukaryotic microbiology 52 (5), 399–451. o. [2012. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
↑ INTRODUCTION TO THE PARAZOA
↑ 2011-ben javasolt új törzs 2 faj számára. (Xenoturbella bocki – Xenoturbella westbladi) https://species.wikimedia.org/wiki/Xenoturbella

Források és ajánlott irodalom

Antal Sándor: Földtan IV.
Dawkins, R. A hódító gén (1989, ISBN 963-282-235-8)
Dawkins, R. A vak órásmester, Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994, ISBN 963-05-6706-7
Dawkins, R. A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása, Műszaki Könyvkiadó, 2001, ISBN 963-16-2726-8
Dawkins, R. Az önző gén (1976, magyar kiadás: 1986, ISBN 963-281-645-5; második bővített magyar kiadás: 2005, ISBN 963-09-4610-6)
Dawkins, R. Az ős meséje – Zarándoklat az élet hajnalához, Partvonal Könyvkiadó, 2006, ISBN 978-963-9644-08-3
Dawkins, R. Folyam az Édenkertből (1995, ISBN 963-7826-65-3, ISBN 963-7826-89-0)
Dawkins, R. Szivárványbontás, Budapest : Vince Kiadó, 2001, ISBN 963-9323-31-4
Deckert, K. et al (1974): Uránia Állatvilág: halak, kétéltűek, hüllők – Gondolat Kiadó, Budapest
Dudich, E., Loksa, I. (1987): Állatrendszertan – Tankönyvkiadó, Budapest
Faludy Béla: Származástan
Géczy, B. (1989): Őslénytan – Tankönyvkiadó, Budapest
Gould Stephen J.: Az élet történetéről
Hunyadi László: Földtan III.
Pálfy József: Kihaltak és túlélők (Tudomány-Egyetem)
Papp, L. (1997): Zootaxonómia (egységes jegyzet). MTM – Dabas-Jegyzet pp. 382
R. Paturi, Felix: A Föld Krónikája
Sagan, Carl: Elfeledett ősök árnyai
Tasnádi Kubacska András: Az élővilág fejlődéstörténete
Whitfield Philip: Evolúció