Phalacrocorax carbo sinensis – Közép- és Dél-EurópátólIndiáig valamint Kína keleti része; kisebb, zöldesebb fényű, mint az alapfaj és több a fején a fehér szín; Magyarországon is ez az alfaj él
Phalacrocorax carbo hanedae – Japán; nagyon hasonlít a P. c. sinensis alfajra, lehet, hogy azonos azzal
fehérmellű kormorán(Phalacrocorax carbo lucidus) (Lichtenstein, 1823) – Nyugat-Afrika és Dél-Afrika partvidéki részei és Kelet-Afrika belső területei; olykor önálló fajnak is tartják; kisebb és zöldesebb fényű, mint az alapfaj, jellemző bélyege a fehér melle és hasa
Testhossza 80–100 centiméter, szárnyfesztávolsága 130–160 centiméter, tömege pedig 1700–3000 gramm.
A test nagyon nyúlánk, de erős és hengeres. A nyak hosszú és vékony, a fej kicsiny, a csőr közepes, a vége erősen kampós, az arca egy része csupasz. A fejtető, nyak, mell, has, hátalja fényes feketészöld, gyönge fémfénnyel. A hát eleje és a szárny barna, farok- és evezőtollai feketék. A szeme tengerzöld, csőre és lába fekete. Nászidejükön (főként a hímek) fehér, finom üstököt viselnek, amely azonban hamarosan kihullik.
Életmódja
Tavakban, ritkábban folyókban víz alá bukással keresi halakból álló táplálékát. Halastavak környékén nagy károkat okoz. Akár egy 50 centiméteres halat is képes lenyelni. A fákat is károsítja, amelyeken nagy számban fészkel. Azok ugyanis az ürüléküktől teljesen kiégnek.
Rövidtávú vonuló, de néha áttelel.
Szaporodása
Folyók, tavak melletti erdők fáin fészkel. Vízinövényekkel bélelt gallyfészekbe rakja 4–5 tojását.