1952-ben a Főiskola elvégzése után a Nemzeti Színházhoz szerződött, melynek tizennyolc éven át volt rendes tagja. 1970-ben Gyurkó Lászlóíróval és Szigeti Károly koreográfussal alapító tagja volt a 25. Színháznak, ahol 1974-ig dolgozott. Mellette előadóesteket tartott, tanított, rendezett és írt. 1974–1985 között újra a Nemzeti Színházban játszott, viszont Vámos László rendező, igazgatótól nem kapott komoly szerepeket.[8]
A Nemzeti Színház vezető színésznőjeként – sokoldalú jellemábrázoló képességét jól kamatoztatva – mind a hősnői, mind pedig a karakterszerepeket hitelesen formálta meg. Kiváló versmondó, avatott József Attila-előadó: 1972-ben „Játszani is engedd…” címmel közös zenei albumot adott ki a Sebő Együttessel. Kedvenc költője Nagy László, akinek rendszeresen szavalta verseit előadóestjein: „…Nagy Lászlót mondott, akitől most önéletrajzi könyvének címét is kölcsönözte. A hatalom vádja éppen az volt ellene, hogy 'beleugatta Nagy Lászlót az egyetemisták fülébe', ezért kénytelenek voltak a költőnek Kossuth-díjat adni. A művésznőt azonban megbüntették: soha nem kapott Kossuth-díjat!…”[9][10]
Sokat dolgozott, nem kímélte magát, még akkor sem, amikor egy szívinfarktus képében megérkezett az első jel. 1993-ban nagy szerepálma, Az öreg hölgy látogatása című darab főszerepére készült, amikor agyvérzést kapott. Nagyon súlyos állapotban került kórházba, jobb oldala teljesen lebénult, nem tudott beszélni, egy ideig nem is látott.[11] Szívósságával, erős akaratával, több éves távollét után visszaküzdötte magát a színpadra; „…semmihez sem fogható boldogság volt számára ott állni az újonnan felépült Nemzeti Színház nyitó előadásán. Ő képviselte a folytonosságot a régi, Blaha Lujza téri épület és a mostani, új Nemzeti között.”[9]