Gregor József vegyésznek készült, de terveibe beleszólt az 1956-os forradalom. Nem akart énekes lenni, de tíz éven át tanult hegedülni. Énekére a rákosligeti katolikus templomban figyelt fel egy zenetanár, amikor Gregor a disszidált kántor helyett énekelt.
1957. február 5-én felvételizett a konzervatóriumba. 1957 és 1959 között a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanulója, de tanulmányait három év után félbehagyta.
1959-ben felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének tanszakára, de a maga sajátos és nem mindig a jó modor diktálta stílusa miatt mindkét iskolájából, a konzervatóriumból és a Zeneakadémiáról eltanácsolták. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Rősler Endre volt a mestere. 1959-ben a budapesti Operaházba ment próbaéneklésre, de leállították Gremin áriája éneklése közben.
1963-ban Szegedi Nemzeti Színházba ment próbaéneklésre, ekkor figyelt fel tehetségére és énektudására Vaszy Viktor karmester-igazgató, aki biztatta, hogy képezze a hangját, s azonnal szerződtette. 1964 és 1988 között a szegedi társulat énekese volt. Első szerepe A varázsfuvolából Sarastro.
1976-tól rendszeresen vendégszerepelt a Magyar Állami Operaházban is. (Kezdetben motorkerékpáron tette meg oda-vissza az utat.)
Tizenöt éven át énekelt különböző külföldi színpadokon.
Egyforintos rendezés
2003-ban, 63 évesen debütált rendezőként, VerdiDon Carlosát vitte színre.
A munkát egy forintért vállalta, amit a Szegedi Nemzeti Színház siralmas anyagi helyzete indokolt.
Vaszy Viktor
„Vaszy Viktor vett oda 1963-ban Szegedre, tőle tanultam mindent. Mint jó apától pofont is kaptam, simogatást is. Simogatást ritkábban, de ha mégis, nagyon meg voltam hatva tőle. Vaszy Viktor megtanított a munka szeretetére, a pontosságra, hogy »befektetés« nélkül nem várható eredmény. Hogy magas színvonalú előadás csak szigorú, alapos próbafolyamat után jöhet létre. Hogy a művészetben sincsenek véletlenek.”
„Ha azt mondta volna, fessük be az eget, nem azt kérdeztük volna, hogy hogyan, hanem azt, hogy milyen színűre.”
Gárdony
A gárdonyi kis nyaralóban szívesen időzött, sokszor innen járt fellépni is, Pestre, Szegedre. Nagyon szeretett ott szerepet tanulni. Hajnalban kiült a teraszra, nézte a kertet, memorizálgatott és élvezte a nyugalmat, a csendet. Ez jelentette számára a legnagyobb kikapcsolódást.
Családja
Felesége, dr. Takács Mária (Marika) orvosi hivatását adta fel – már mindketten válás után voltak, amikor megismerkedtek –, hogy férjét segítse munkájában. Lányai Gregor Bernadett színésznő és Beáta.
Halála
Gregor József 2006 szeptemberében bejelentette: nem vállal több fellépést, sem színházban, sem koncerten. Egy hónappal később, október 22-én Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat) kitüntetésben részesült, amelyet állapota miatt felesége vett át. Gyomorrákkal küzdött.[4] Súlyos betegséget követően 2006. október 27-én hunyt el. A szegedi Belvárosi Temetőben nyugszik.
Tulajdonképpen zenei mindenevő volt. Opera- és oratóriumszerepek tömege mellett énekelte a Hegedűs a háztetőn Tevjéjét, Jerome KernPaul Robesontól ismert Mississippi-dalát, énekelt operettet, sanzont, mindenfélét. A sanzonok közül talán kiemelkedik a világhírű Comme d'habitude / My Way című dal egyik magyar változata (Az én utam), melynek szövegét Ruszanov András írta. A dalból Gregor József előadásában 1996-ban készült lemezfelvétel Wolf Péter rendezésében.[5]
Önmagát buffóbasszistának tartotta. Az általa oly sokra tartott művészi kisugárzás és drámai erő, hit a zenében és az életben minden alakításában és megszólalásában megjelent. Mint Falstaff, Ozmin, Bartolo, Pomádé király és a többi buffószerep alakítója ellenállhatatlanul mulatságos és lenyűgöző volt.
Alapítványt hoztak létre Gregor József emlékének őrzésére; a civilszervezet célja az évenkénti Gregor-aranygyűrű átadása, gálakoncertek szervezése és iskolásoknak szóló dalversenyek rendezése.[12]
2010-ben Szegeden, a Dóm téri nemzeti emlékcsarnok nyugati térfalánál helyezték el bronz mellszobrát, mely Bánvölgyi László alkotása.
Kötetei
Zenei ki mit főz? Muzsikus szakácskönyv; többekkel, szerk. Bozóki János, Dózsa György, Tomaj Zsuzsa; Zeneműkiadó, Bp., 1983
Gregor József–Varga Antal: Ízről-ízre. Szakácskönyv; JATE, Szeged, 1988