A Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV)[1] köztemetői gőzvasútjának (Rókus kórház – Népszínház utca – Salgótarjáni utca – Őrház – Kolozsvári utca – Maglódi út – Új köztemető)[2] 1891. október 31-ei felavatása után egy héttel, november 6-án megindult a forgalom az Őrháztól elágazó Felső Vaspálya (ma Korponai) utcai szárnyvonalon is a kőbányai Liget térre.[3] Építésének célja a BKVT 1868 óta tartó kőbányai monopóliumának megtörése volt.[4] Az építkezéshez a nagykörúti próbavillamos Haarmann-rendszerű síneit használták fel, azonban ez sem keresztmetszetében, sem anyagminőségében nem felelt meg a gőzmozdonyok tengelyterhelésének, a síntörések miatt már 1892-ben lecserélték.[2] 1893 októberére villamosították a Rókus kórháztól Liget térig tartó szakaszt, az átalakítással ez vált a fővonallá, míg az Őrház – temető szakaszt szárnyvonallá minősítették át.[5] 1894-ben üzembe helyezték a szolnoki vasútvonalat átívelő felüljárón elkészült második vágányt is.[6] 1897 júniusában útvonala közel 750 méterrel a Kápolna térig hosszabbodott.[6] A viszonylatszámok 1910-es bevezetésekor a 26-os jelzést kapta (a temetőhöz vezető vonal a 28-as lett).[7][8][9] 1912 januárjában útvonala a Klauzál térig hosszabbodott, korábbi útvonalán 36-os jelzéssel indítottak betétjáratot.[10] 1913. március 15-étől a 26-os már az Eskü térről indult és a Baross utcán és a Köztemetői úton érte el a Salgótarjáni utcát,[11] részleges pótlására új járatot indítottak a 38-as számjelzéssel a Rókus kórház és a Ferenc József-laktanya között.[12] 1918-ban a villamosközlekedés irányítása a Budapesti Egyesített Városi Vasutakhoz (BEVV) került.[13] 1920. november 9-én a 26-os megszűnt, majd 1921. május 2-ától ismét közlekedett a korábbi útvonalán.[14][15] 1926. július 12-én a viszonylatot 1923 óta[13] üzemeltető BSZKRT megszüntette, de augusztus 23-án ismét újraindult: Budapest ostromáig útvonala nem változott, addig Kőbánya, Belső-Jászberényi út – Kőbányai út – Orczy tér – Baross utca – Kecskeméti utca – Egyetem tér – Eskü tér útvonalon haladt.[8][16][17][18] 1942 novemberében betétjáratot kapott 26A jelzéssel az Orczy tér és a Liget tér között.[8] 1944 szeptemberében még közlekedett a 26-os, viszont októbertől már csak a 26A járt a Kőrősi Csoma Sándor út – Kőbányai út – Orczy tér útvonalon.[8]
1945. szeptember 12-én a Baross utcai villamospálya helyreállításával a Kőbánya kocsiszín – Kőbányai út – Rókus kórház útvonalon közlekedő 36-os viszonylat belső szakasza módosult, az Orczy tér után a Kálvin térre közlekedett és jelzése 26-osra változott.[8][19] 1947 közepén néhány napig csak a József körútig közlekedett, majd 1949. július 22-én belső végállomása véglegesen ide került át.[8] A BSZKRT felbomlásával a vonal új kezelője 1949 októberétől a Fővárosi Villamosvasút Községi Vállalat (FVKV), későbbi nevén Fővárosi Villamosvasút (FVV) lett.[13][20] 1951-től éjszaka is közlekedett.[8] 1953 szeptemberében megkezdődött a Baross utcai trolibusz építése, emiatt a Kálvin tér és az Orczy tér között megszűnt a villamosközlekedés.[21] A 26-os 15–20. között ideiglenesen a Baross utca–József körút kereszteződésétől indult,[22] végül 21-étől a nappali 26-os a Jászberényi út és az Orczy tér között, az éjszakai pedig innen tovább, a Népszínház utcán át a József körútig (Blaha Lujza tér) közlekedett.[21] A felszámolásra ítélt szakaszon átmeneti jelleggel T jelzéssel pótlóbusz üzemelt az Orczy tér és a Szabó Ervin tér között.[21]
1954. június 14-én a 26-os és a 37-es villamos kőbányai végállomását felcserélték: a 26-os az Akna utcáig hosszabbodott, míg a 37-es a Jászberényi útig rövidült; ezzel párhuzamosan az éjszakai 26-os jelzése 37-esre módosult.[23] Ugyanebben az évben a 26A vasárnap, a kórházi látogatások idején meghosszabbított útvonalon, az Akna utcáig járt 14:45 és 18 óra között.[8][24] 1956 októberében közlekedett utoljára a 26-os villamoscsalád,[24] szerepét a forradalom okozta károk helyreállítása után a 37-es és 37A viszonylatok vették át.
Megállóhelyei
Az átszállási kapcsolatok között a 26A betétjárat (Orczy tér – Zalka Máté tér) nincs feltüntetve.
↑Legát–Nagy–Zsigmond 2010: Legát Tibor – Nagy Zsolt Levente – Zsigmond Gábor: Számos villamos. Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó. 2010. ISBN 9786155009150