Az ÖNWB gépészeti igazgatója, Ebel, tervezett a Rittinger nyomán egy 2B tengelyelrendezésű gyorsvonati mozdonyt, melyből két db-ot gyártott a Floridsdorfi Mozdonygyár. A mozdonyokat beszámozták 82 és 83 pályaszámokra és a FOUCAULT és LIVINGSTONE neveket kapták. Ezek képezték az Ib sorozatot.
A henger, a hajtórúdcsapágyak, a keresztfej és a szelepek megegyeztek az ÖNWB IIIa és ÖNWB IIIb típusokéval, a csatolt kerekek azonosak voltak a Rittingerével. Innen vették az alacsony kazánelhelyezést és a lefelé kiszélesedő tűztér megoldást. A forgóváztengelyek túlterhelésének megakadályozására a forgóvázat gömbcsuklóval támasztották alá. Ezt a megoldást alkalmazták a Magyar Államvasutak gyorsvonati mozdonyainál 1892 után.
A mozdonyok gyorsjárásúak voltak, ám nagy volt a szénfogyasztásuk és népszerűtlen volt a mozdonyvezetők körében az erős rázásnak köszönhetően, amit a vezetőfülke alatt közvetlenül csatlakozó hajtókerekek okoztak.
Mint a RITTINGER, gyorsvonatokat továbbítottak Bécs-Znaim között. Az 1873-as tőzsdekrach következményeként a típusból több példányt nem rendeltek, majd csak 1881-től rendeltek további gyorsvonati mozdonyokat (ÖNWB Ic és ÖNWB Id sorozatok).
A FOUCAULT-t az ÖNWB 1909-ben selejtezte. A LIVINGSTONE1898-ban új kazánt kapott, átszámozták Ic sorozat 84 pályaszámra, majd ezután a kkStB 1907-ben a 401 sorozatba osztotta. 1911-ben selejtezték.
Ez a szócikk részben vagy egészben az ÖNWB Ib című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}
