A T–34(три́дцатьчетвёрка)szovjet közepes harckocsi, melyet elsősorban a második világháború idején, 1941 és 1945 között vetettek be. A második világháború egyik legsikeresebb harckocsitípusának mondható. Elismertségéhez hozzájárult több eredeti, előnyös műszaki megoldása is. A harckocsi már a háború közben, de főleg utána legendává vált, ami nagyban megnehezíti az objektív, ideológiamentes megítélését.
Fejlesztése
A fejlesztés stádiumai: A-8 (BT–7M), A-20, T-34 Model 1940, T-34 Model 1941Előrenyomuló T–34-esek BrjanszknálNémetek által zsákmányolt és harcba állított T–34-esek oszlopa
A Szovjetunió megalakulása óta egy nagy ideológiai háborúra készült, ahol a régi (értsd: feudalista-kapitalista) és az új (értsd: kommunista) világrend hívei csapnak össze, ezért az első pillanattól kezdve fejlesztett és később gyártott harckocsikat minden létező kategóriában, úgy mint kis-, könnyű-, közepes-, nehéz-, gyors/lovassági-, úszóképes-, stb harckocsi. A húszas években többféle harckocsit terveztek, és több harckocsit gyártottak, mint a világ összes többi része együttvéve. A gyorsharckocsi család (BT–2, BT–5, BT–7, szó szerint lefordítva gyors mozgású harckocsi) fejlesztéséhez J. Walter Christie, amerikai harckocsitervező prototípusai szolgáltak alapul.
Az óriási darabszámok ellenére a hadvezetés egyikkel sem volt maradéktalanul elégedett, folyamatosan jobb harckocsit követelt. A fejlesztés fontosabb mérföldkövei: A-8, A-20, A-32, A-34. Ezek közül az utóbbit fogadták el.
A fejlesztést 1936-ban kezdték meg Mihail Koskin[1] vezetésével, és az első két prototípus 1940 januárjára készült el. A tervezők a két prototípussal HarkovbólMoszkvába hajtottak, hogy a Kreml urai előtt így bizonyítsák a harckocsi rendkívül jó menettulajdonságait. Ezután az akkor már elcsendesedett finn frontra irányították, ahol a Mannerheim-vonal elhagyott bunkereinek szétlövésével demonstrálták a T–34-es tűzerejét. Végül a harckocsik Minszken és Kijeven keresztül tértek vissza Harkovba. Koskin 1940. szeptember 26-án belehalt a tüdőgyulladásba, amit a rendkívül megerőltető téli próbák alatt szerzett. Helyét Alekszandr Morozov[2] vette át.
A harckocsi sorozatgyártása a tervek szerint 1940 júniusában indult volna meg, és Harkovban 500, Sztálingrádban pedig 100 T–34-est gyártottak volna az év végéig. Kulik marsall intrikái miatt azonban a tervezett 600 példányból csupán 115-öt sikerült legyártani 1940 decemberéig. 1941-ben összesen 2800 T–34-es gyártását tervezték, melyből 1800 Harkovban, 1000 pedig Sztálingrádban készült volna. A gyártás egyszerűsítése érdekében Vlagyimir Nyicenko egy 52 mm páncélvastagságú öntött tornyot tervezett a harckocsihoz a hegesztett torony kiváltására. 1941 tavaszán korlátozott számú példányt már ezzel az öntött toronnyal szereltek fel. Az 1941. június 22-i német támadásig 1225 db T–34-est sikerült legyártani, melyből 967 került ki a csapatokhoz az invázió kezdetéig.
Jellemzői
A T–34 esetében sikerült megteremteni a harckocsikat jellemző három alapvető tulajdonság – mozgékonyság, tűzerő, páncélvédettség – összhangját.
Mozgékonyság
A T–34-esek egyik fontos eleme a Christie-féle futómű speciálisan átdolgozott változata lett, mely nagy sebesség elérését tette lehetővé, de nagy mérete, tömege és ára miatt a harckocsi talán leggyengébb pontja. Azért választották, mert a kor szovjet technológiai színvonalán ez volt a legjobb elérhető. A merev és félmerev felfüggesztés rég elavult, a himbás futómű sérülékeny volt (mind megbízhatóság szempontjából, mind ellenséges tűzzel szemben), és lassabb haladást engedett, a torziós rugós felfüggesztés pedig a szovjet technológiai viszonyokhoz képest túl igényes volt, mely hozzájárult a KV–1 és KV–2 előnytelen megítéléséhez. A második világháború vége óta világszerte az összes jelentős harckocsitípus torziós rugós felfüggesztéssel készült, így a T–34 közvetlen utódjának tekinthető T–44-es is.
A V-2 motor
Mozgékonyságának másik fontos eleme volt a motorja. A 30-as évek harckocsijait jellemzően benzinmotorok hajtották, a T–34-be ezzel szemben dízelmotort építettek, ezzel sikerült növelni a harckocsi hatótávolságát, valamint csökkenteni a tűzveszélyt. Ez számos képzett legénység életét mentette meg. A 38,88 liter hengerűrtartalmú V–2 típusú V12 hengerelrendezésű öntött alumínium blokkos motor teljesítménye 500 LE volt, amelynek hengerszöge a szokásos 90° helyett a ritkábban használt 60°. Mind a 12 henger egy közös főtengelyt hajt. A motort Konsztantyin Cselpan vezetésével tervezték.
A T–34-est hajtó motor üzemeltetése során az egyik fő probléma a konstrukciósan hibás porszűrő volt. A nem megfelelően hatékony porszűrők miatt a motorba jutó por 70 órán belül tönkretehette a motort, ami gyakran előbb is bekövetkezett. A poros nyári utakon a motor egyetlen menet során annyi port szívhatott, hogy az jelentősen csökkenthette a teljesítményt.
Tűzerő
A szériagyártás 1940-ben a viszonylag elavult L-11-es löveggel kezdődött, ennek űrmérete 76,2 mm volt, mely jóval nagyobb volt a kor megszokott harckocsilövegeihez képest.
1941-től felváltotta a jóval korszerűbb F-34-es löveg, melyet a jóval drágább KV-1-ben is használtak, gyakorlatilag feleslegessé téve azt.
A szovjet mérnökök 1943-ban az eredetileg légvédelmi ágyúnak készült 85 mm-es űrméretű L/51,5-es harckocsiágyút szereltek bele, amelynek páncéltörő képessége 914 méterről 30°-os becsapódási szög esetén is elérte a 95 millimétert. A szovjet mérnökök szerint ez elegendő volt a Tigrisek ellen, amelyeknek ugyan 102 mm-es homlokpáncéljuk volt, de azok függőlegesen álltak, így a becsapódási szög általában nem nagyon tért el a 90°-tól.
Páncélvédettség
A T–34 megjelenésekor a nehezebb közepes harckocsik 10-15 t körüli súlyt nyomtak, a Pz IV 20 t körüli tömege hatalmasnak számított, ehhez képest a T–34 a maga 32 tonnájával más hadseregekben már nehéz harckocsi lett volna.
Páncélvastagsága 40–45 mm volt, ami megfelelt potenciális ellenfeleinek, de 60 fokkal megdöntötték, ami megnövelte a páncélzatban megteendő út hosszát, ráadásul a kor keményfém magvas lőszerei könnyen lepattantak róla. Hátránya volt, hogy a tank belsejében rendelkezésre álló teret is nagyban csökkentette, így az a személyzet számára igen szűkös lett.
Az öntött torony szabadabb alakválasztást tett lehetővé tervezőinek, mint német ellenfelei esetében, és a páncélvastagságot is jobban lehetett variálni.
Védettségét oldalról tovább növelték a nagyméretű futógörgők.[3]
Steven J. Zaloga több művében is leírta, hogy a döntött oldalpáncél jelentős hátrányokkal járt. Az ugyan igaz, hogy növelte a védettséget, viszont mellette összenyomta a tank belső terét. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a típust nagyon zsúfolt volt, ami miatt a páncélt átütő lövedékek magas valószínűséggel meggyújtottak vagy felrobbantottak valamit.
Bevetése
1941 nyarán a németeket sokkolta a T–34-esekkel és KV–1-esekkel történő találkozás. 37 mm-es páncéltörő lövegük teljesen hatástalannak bizonyult e harckocsik ellen, lövedékei valósággal lepattantak róluk. Volt olyan T–34, amely 24 találatot kapott és még folytatta a tüzelést. A Panzer III-as harckocsiknak szemtől szemben szintén nem volt esélyük a T–34-esek és KV-1-esek ellen. A szovjetek mégsem tudták kiaknázni minőségi fölényüket és az új harckocsik java része úgy veszett oda, hogy semmi hatást sem tudott gyakorolni a hadjárat menetére. Ennek szervezeti és műszaki okai is voltak, a háború első napjaiban tapasztalható fejetlenséget, és első hónapjaiban tapasztalható stratégia teljes hiányát nem említve.
Szervezeti okok
A sztálini tisztogatások miatt hiányoztak a hozzáértő, tapasztalt tisztek, mind a stratégiai, mind a taktikai vezetésből.
A harckocsik személyzetének gyenge kiképzettsége. Egyes tankparancsnokok 20 órás kiképzésben részesültek, nem voltak tisztában a harckocsi képességeivel, sem a harceljárásokkal. A harckocsi személyzetének többi tagja még kevesebbet gyakorolhatott, egy olyan korban, egy olyan országban, ahol nemhogy harckocsit, autót se sokan láttak, és így kellett a kor csúcstechnológiáját képviselő harckocsiban vezetőnek lenni.
A rádiók hiánya. A háború nem magányos pisztolyhősök párbaja, a haditerveket folyamatosan adaptálni kell a szituációhoz és a rajok, századok mozgását koordinálni. A szovjet doktrina szerint a hajókhoz hasonlóan zászlókkal kellett volna ezt megtenni, ami harci körülmények közt lehetetlen volt.
A lőszerhiány és a pótalkatrészek hiánya. Ez 1941 telére helyreállt.
A műszaki mentőjárművek hiánya. A szovjet vezetés talán a hatalmas volumenű gyártás miatt nem tartotta lényegesnek az alakulatok felkészítését tábori körülmények közti gyors javításokra. Az előzőektől eltérően ez nem egy, a meglepetés miatti hiba volt.
Műszaki okok
A szűk, kétszemélyes toronyban a harckocsiparancsnoknak kellett a löveg célzását is végezni, így a tényleges parancsnoki teendőkre alig maradt ideje. A németek a gyakorlati tűzgyorsaságot a sajátjuk harmadára becsülték. Ez a hiba csak a T–34/85-ös 1943-as hadrendbe állításával szűnt meg.
Az optika. A gyenge minőségű célzóberendezés miatt hiába rendelkezett kiemelkedő páncélátütő képességgel (1941-ben) nagyobb távolságból mozgó célpont eltalálása gyakorlott személyzetnek is nehézséget okozott.
A löveg. A lövedék kezdősebessége alacsony volt, mind az F-34-es löveg (hosszú csövű Pz IV-hez képest), mind a D-5-ös löveg (Pz V-höz képest) esetén. Ráadásul a háború végéig hiányzott a dedikált páncéltörő lőszer, a szovjetek nagy robbanó erejű lőszert használtak e célra.
Gyatra gyártási minőség. Békeidőben csak a legjobb minőséget szerzi be a hadsereg, háború esetén viszont sokkal fontosabb a darabszám. A kommunista iparra egyébként sem jellemző a minőség-ellenőrzés magas színvonala, így gyakorlatilag minden legyártott alkatrészt beépítettek. Ezt megfejelte a gyárak keletre telepítése miatt többségében friss, képzetlen munkaerő alkalmazása, akik sokszor nem csak hogy gyárban nem dolgoztak még, de írni sem tudtak. A hegesztett páncéltest lemezei közt sokszor ujjnyi rések voltak.
Megbízhatóság: Meglehetősen sok egymásnak ellentmondó információ elérhető a T–34-es megbízhatóságáról. Pozitív megítélését a szovjet propagandán kívül két oknak köszönheti. Egyfelől az 1941 végi Moszkva környéki harcokban a német harckocsik nem indultak el, a fagyott akkumulátoruk, a téli üzemanyag és kenőanyag hiányában, és mivel a szovjetek sűrített levegős tartályról indították a motort, valamint rendelkeztek orosz körülmények közt használható üzem- és kenőanyaggal, a T–34-esek működőképesek maradtak. Másfelől a háború vége felé gyártott szovjet, valamint a háború után gyártott külföldi, főleg csehszlovák tankok megbízhatósága tényleg a kor színvonalán volt. Ezekkel szemben a negatív megítélést erősíti, hogy a háború folyamán a legtöbb fejlesztés az olcsóbb gyárthatóságot szolgálta. Ennek következtében bár sikerült a gyártás költségét lefelezni az 1941-es 270 000 rubelről 1943-ra 135 000 rubelre, de ennek az volt az ára, hogy a legtöbb alkatrészt már csak 2000 km-re tervezték, gondolván, hogy a háborús elhasználódás gyorsabb. Mindez magas karbantartás igényt jelentett, és például a kurszki csata idején a rendszerben lévő páncélosoknak csupán fele volt bevethető.
Egyéb apróságok. A Christie-féle felfüggesztés nagyon hangos volt. A váltó annyira nehezen járt, hogy a vezető teljesítménye egy hosszabb bevetésen gyorsan csökkent.
Gyártása
Mindeközben a T–34-esek folyamatos gyártása is nagy nehézségekbe ütközött. 1941 júliusában megkezdődött a gyárak Urálon túlra telepítése. Augusztus második felében a Harkovi Mozdonygyárat (183. sz. gyár) elkezdték Nyizsnyij Tagilba telepíteni, ahol Uralvagon (183. sz. gyár) néven kezdett újra termelni, de az első harckocsi csak december 20-án gördülhetett le a szerelősorról. A kieső termelés kompenzálására a gorkiji Krasznoje Szormovo gyárban is megkezdődött a T–34-esek gyártása. Az első harckocsikat novemberben kapta meg innen a Moszkvai Front. Az omszki 174. sz. gyár is ráállt T–34-es alkatrészek gyártására. 1941 második felében 1886 db T–34-es készült el, java részük Sztálingrádban.
Amikor a német 6. hadsereg Sztálingrád felé tört előre, nyilvánvalóvá vált, hogy a gyártást innen is át kell helyezni, bár a munkások a traktorgyárban, ahol az 1942 nyaráig legyártott T–34-esek 42%-a készült, szinte az utolsó pillanatig, 1942 szeptemberéig folytatták a termelést. Októbertől a szverdlovszki Uralmas gyárban folytatódott a gyártás. A tornyot átalakították háromfősre. A parancsnok függetlenítése növelte a típus hatékonyságát.
1940 és 1944 között több mint 35 000 T–34/76 típusú harckocsit gyártottak le. Két fő változata a T–34/76 és a T–34/85 volt. Előbbi 76,2 mm-es, utóbbi 85 mm-es löveggel rendelkezett. A háború után a Szovjetunió leállította sorozatgyártását, és a T–44-es, illetve T–54-es típusokkal váltotta fel. Lengyelországban és Csehszlovákiában viszont még számos T–34/85-öst gyártottak az 1950-es években. Ezek egy része számos hidegháborús konfliktusnak résztvevője lett.
A második világháború szovjet közepes harckocsijai[4]
A T–34-es ideális típus volt a szovjeteknek egyszerűsége és olcsósága miatt. 1941-ben a kor bevett páncéltörő lövegei 37/40/45/47/50 mm-esek voltak, mindezekkel szemben a 3 hüvelykes lövegnek nem akadt párja. A németek csak szervezettségüknek és képzettségüknek köszönhették az előretörést. 1942/-43 folyamán a műszaki fölénye megszűnt, de az új 85 mm-es löveg és az új három személyes lövegtorony miatt még egyszer meglepetést okozott. 1944/-45-ben fokozatosan túlhaladottá vált. Bár a szovjetek 1944-re kifejlesztették az utódját, a T–44-est, azt csak kis sorozatban gyártották, mert a magasabb veszteségek árán is fontosabbnak tartották a nagy tömegű folyamatos gyártást. A koreai háborúra végzetesen elavult, a gyakorlatlan északi és kínai személyzeteknek nagy arányú veszteségeket okoztak az M–26-ok.
Változatok
Harckocsi típusváltozatok
T–34/85
1940-es modell (Német jelölés: T–34/76A) – Az L–11-es 76,2 mm-es löveggel gyártották, mely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
1941-es modell (Német jelölés: T–34/76B) – Az előzőnél sokkal jobb L–34-es 76,2 mm-es löveggel, nehezebb páncélzattal és öntöttvas toronnyal gyártották. Ára: 269 500 rubel.[forrás?]
1942-es modell (Német jelölés: T–34/76C) – Több, kisebb jelentőségű változtatást vezettek be a könnyebb gyárthatóság és az alacsonyabb költségek érdekében. A vezető újfajta búvónyílást kapott, a lánctagok formáját módosították. Az alváz oldalsó páncélzatát 40 mm-ről 45 mm-re növelték. A gumihiány miatt új, teljes egészében acél futógörgőket alkalmaztak. A hiány enyhültével az első és az utolsó futógörgő ismét gumírozott lett. Ára: 193 000 rubel.[forrás?]
1943-as modell (Német jelölés: T–34D, E és F) – Újratervezett, nagyobb, hatszögletű toronnyal gyártották, melynek homlokpáncélzata 70 mm, oldalsó páncélzata pedig 52 mm volt. A németek Mickey Mouse-nak hívták, mert a tornyon lévő két búvónyílás kinyitott, kerek fedele meghökkentően emlékeztetett a Disney-figura füleire. A későbbi változat parancsnoki kupolát kapott. Ellentétben a korábbi változatokkal, az 1943-as modelleknek már 75-80%-a fel volt szerelve rádióval.
T–34/57 – Kevesebb mint 324 db T–34-est 1941-ben és 1943–1944 folyamán a ZiSZ–4-es 57 mm-es löveggel szereltek fel és páncélvadászként használtak. Néhányuk részt vett a moszkvai csatában.
T–34-85 1943-as modell (Német jelölés: T–34/85) – 1944. február–márciusban kis sorozatban gyártott változat, a D–5T 85 mm-es löveggel és továbbfejlesztett, háromszemélyes toronnyal.
T–34-85 1944-es modell (Német jelölés: T–34/85) – Az egyszerűbb ZiSZ–SZ–53-as 85 mm-es löveggel gyártották.
Panzerkampfwagen T–34(r) – Németország által zsákmányolt T–34-esek.
T–34 alvázra épített egyéb harcjárművek
Lángszórós harckocsik – Az OT–34 és OT–34–85 típusokon a homlokpáncélba épített géppuska helyére lángszóró került.
PT–34 – Aknamentesítő jármű, főleg az 1943-as és a T–34–85 változaton alapult.
Önjáró lövegek – A T–34 alvázára épített páncélvadászok.
Chant, Christopher (1994 [1996]). World Encyclopedia of the Tank: An International History of the Armoured Fighting Machine, Somerset: Patrick Stephens (Haynes). ISBN 1-85260-114-0.
Harrison, Mark (2002). Accounting for War: Soviet Production, Employment, and the Defence Burden, 1940–1945, Cambridge University Press. ISBN 0-521-89424-7.
Kharkiv Morozov Machine Building Design Bureau (2006). "T-43 Medium Tank", at morozov.com.ua. URL accessed on October 5, 2006.
Liddell Hart, Basil (1951 [1999]). The other side of the hill: Germany's generals, their rise and fall, with their own account of military events, 1939–1945, London: Cassell. ISBN 0-330-37324-2.
Milsom, John (1971). Russian Tanks, 1900–1970: The Complete Illustrated History of Soviet Armoured Theory and Design, Harrisburg Penn.: Stackpole Books. ISBN 0-8117-1493-4.
Para, Carl (April 2002). "Military Heritage feature on the T-34" in Military Heritage vol. 3, no. 5, pp. 18–20, 22–23.
Perrett, Bryan (1987). Soviet Armour Since 1945, London: Blandford. ISBN 0-7137-1735-1.
Perrett, Bryan and Jim Laurier (1999). Panzerkampfwagen IV Medium Tank, 1936–45 (New Vanguard 28). Oxford: Osprey Publishing. ISBN 1-85532-843-7.
Russian Battlefield (1998a). "T-34: Development History"The Russian Battlefield, URL accessed on December 27, 2005.
Mark Solonin. 22 czerwca 1941 czyli Jak zaczęła się Wielka Wojna ojczyźniana, 1 (lengyel nyelven), Poznań, Poland: Dom Wydawniczy Rebis (2007). ISBN 978-83-7510-130-0 (the only English translations of Solonin's works seem to be, as of June 2011, these online chapters)
Sewell, Stephen 'Cookie' (1998). "Why Three Tanks?"[halott link] in Armor vol. 108, no. 4, p. 21. Fort Knox, KY: US Army Armor Center. ISSN 0004-2420. –describes the politics surrounding the introduction of the T–34 (PDF format)
Wachowski, Tomasz (2004). "Nieznany T-34" (The Unknown T–34) in Nowa Technika Wojskowa(New Military Equipment) 11/2004, p. 53. Warsaw: Magnum-X. ISSN 1230-1655.
Zaloga, Steven J., James Grandsen (1983). T-34 in Action, Carrollton, Texas: Squadron/Signal. ISBN 0-89747-112-1. – includes many photographs and drawings demonstrating the detailed differences between T–34 models
Zaloga, Steven J., James Grandsen (1984). Soviet Tanks and Combat Vehicles of World War Two, London: Arms and Armour Press. ISBN 0-85368-606-8.
Zaloga, Steven J., Jim Kinnear (1996). T-34-85 Medium Tank 1944–94, Oxford: Osprey Publishing. ISBN 1-85532-535-7.
Zaloga, Steven J., Jim Kinnear, Andrey Aksenov & Aleksandr Koshchavtsev (1997). Soviet Tanks in Combat 1941–45: The T-28, T-34, T-34-85, and T-44 Medium Tanks, Hong Kong: Concord Publication. ISBN 962-361-615-5
Zaloga, Steven J., Peter Sarson (1994). T-34 Medium Tank 1941–45, Oxford: Osprey Publishing. ISBN 1-85532-382-6.
Zaloga, Steven J. (2007). Japanese Tanks 1939–45, Oxford: Osprey Publishing. ISBN 978-1-84603-091-8.
Zaloga, Steven J. (2010) T-34-85 vs. M26 Pershing, Korea 1950, Osprey Publishing, ISBN 978-1-84603-990-4
Zheltov, I., M. Pavlov, I. Pavlov (1999). "Tanki BT. chast 3. Kolyosno-gusenychny tank BT-7" ("BT Tanks, part 3: BT-7 wheeled/tracked tank"), in Armada no. 17, p. 13. Moscow.
Zheltov, I., M. Pavlov, I. Pavlov (2001). Neizvestnyy T-34(The Unknown T-34). Moscow: Eksprint. ISBN 5-94038-013-1
Kolomiets, Maksym. T-34 vol. V (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.316. 9788372193162
Kolomiets, Maksym. T-34 vol. VI (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.328
Baryatinskiy, Michail. T-34/76 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.381. 83-7219-381-70
Moszczanski, Ilja. T-34/85 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.388. 978-83-72-388-9
Bombay László, Gyarmati József és Turcsányi Károly. Harckocsik – 1916-tól napjainkig. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó (1999). ISBN 963-327-332-3
[1] Bemutató: T–34-es tank – 1955 – totalcar.hu, 2006. november 3. (A cikk több igen súlyos tárgyi tévedést tartalmaz, amit a cikk végén helyesbítenek)
Matthew Hughes–Chris Mann: A T-34-es harckocsi; ford. Amaczi Viktor, Steinmann Tünde Lívia; Hajja, Debrecen, 2000 (20. századi hadtörténet. A II. világháború híres harceszközei)
Zicherman István: A T-34-es története; Anno, Bp., 2007
Kocsis Péter: T-34 on the battlefield; Peko Kft., Keszthely, 2012 (World War Two photobook series)
This article does not cite any sources. Please help improve this article by adding citations to reliable sources. Unsourced material may be challenged and removed.Find sources: Canzonissima '68 – news · newspapers · books · scholar · JSTOR (October 2018) (Learn how and when to remove this template message) 1968 studio album by MinaCanzonissima '68Studio album by MinaReleased1968Recordedat PDU studios in LuganoLength36:24LabelPDUMina chronology ...
Berlian Tihang Sekretaris Daerah Prov. LampungMasa jabatan2 Maret 2011[1] – 17 Juli 2014PresidenSusilo Bambang Yudhoyono PendahuluIrham Jafar Lan PutraPenggantiArinal Djunaidi Informasi pribadiLahir19 November 1960 (umur 63)[2] Penumangan, Tulang Bawang Tengah, Tulang Bawang Barat, Lampung[2]Partai politikPDI-PSuami/istriIda Novianthy LukmanAnakdr. Tara Lesianida Putri Siti Hardianti Berlian. S.H. Ahmad MaulanaSunting kotak info • L • B Be...
CFM International LEAP (sebelumnya disebut LEAP-X) adalah mesin turbofan high-bypass. Saat ini sedang dikembangkan oleh CFM International, sebuah perusahaan patungan antara 50-50 GE Aviation dari Amerika Serikat dan Snecma dari Prancis. LEAP (Leading Edge Aviation Propulsion) menggabungkan teknologi yang CFM dikembangkan sebagai bagian dari program akuisisi teknologi LEAP56, yang CFM diluncurkan pada tahun 2005. Mesin ini secara resmi diluncurkan sebagai LEAP-X pada 13 Juli 2008. Hal ini dim...
يفتقر محتوى هذه المقالة إلى الاستشهاد بمصادر. فضلاً، ساهم في تطوير هذه المقالة من خلال إضافة مصادر موثوق بها. أي معلومات غير موثقة يمكن التشكيك بها وإزالتها. (ديسمبر 2018) البانثيون الملكي لبيت براغانزا نقش على مدخل البانثيوننقش على مدخل البانثيون معلومات أساسيّة الموقع دير ...
أوشن بيتش الإحداثيات 40°38′52″N 73°09′28″W / 40.647777777778°N 73.157777777778°W / 40.647777777778; -73.157777777778 [1] تقسيم إداري البلد الولايات المتحدة[2][3] التقسيم الأعلى مقاطعة سوفولك خصائص جغرافية المساحة 0.366032 كيلومتر مربع0.366031 كيلومتر مربع (1 أبريل 2010) ا�...
Ethnic group originating from the Iberian peninsula This article has multiple issues. Please help improve it or discuss these issues on the talk page. (Learn how and when to remove these template messages) This article's factual accuracy is disputed. Relevant discussion may be found on the talk page. Please help to ensure that disputed statements are reliably sourced. (September 2018) (Learn how and when to remove this template message) This article needs additional citations for verification...
This article was nominated for deletion. The discussion was closed on 6 April 2024 with a consensus to merge the content into the article Pokémon Adventures#Black & White. If you find that such action has not been taken promptly, please consider assisting in the merger instead of re-nominating the article for deletion. To discuss the merger, please use the destination article's talk page. (April 2024) Pokémon Black and WhiteThe English/US cover of the first volume of Pokémon Black and ...
هذه المقالة تحتاج للمزيد من الوصلات للمقالات الأخرى للمساعدة في ترابط مقالات الموسوعة. فضلًا ساعد في تحسين هذه المقالة بإضافة وصلات إلى المقالات المتعلقة بها الموجودة في النص الحالي. (أبريل 2024) لا مارتري الإحداثيات 49°12′19″N 66°10′14″W / 49.205277777778°N 66.170555555556°W...
Richard Strauss Richard Strauss (11 Juni 1864 – 8 September 1949) merupakan seorang komponis Romantik dan dirigen berkebangsaan Jerman. Dilahirkan di Muenchen pada 11 Juni 1864 merupakan keponakan dari Franz Strauss, dia sebagai pemimpin pemain trompet di Lapangan Opera di Muenchen. Richard Strauss menikah dengan Pauline de Ahna pada 10 September 1894. Karya utama Nada syair Aus Italien (1886) Macbeth (1888/90) Don Juan (1889) Tod und Verklärung (Death and Transfiguration) (1891) Till Eule...
Artikel ini mungkin termasuk rintisan permanen. Artikel dapat dikatakan layak, tetapi sumbernya terbatas. Bantulah untuk menambahkan referensi atau sumber tepercaya jika memungkinkan. Leo SutantoLahir19 Desember 1947 (umur 76)Jakarta, IndonesiaPekerjaanProduser filmpenyuntingTahun aktif1996—sekarangSuami/istriElly Yanti NoorAnak4 Leo Sutanto (lahir 19 Desember 1947) adalah produser film dan penyunting Indonesia. Ia dikenal sebagai produser sekaligus pendiri rumah produksi SinemArt...
Era of architecture Greek architecture redirects here. For architecture in modern Greece, see Modern Greek architecture. Ancient Greek architectureTop: The Parthenon (460–406 BC); Centre: The Erechtheion (421–406 BC); Bottom: Illustration of Doric (left three), Ionic (middle three) and Corinthian (right two) columnsYears activec. 900 BC–1st century AD Ancient Greek architecture came from the Greeks, or Hellenics, whose culture flourished on the Greek mainland, the Peloponnese, the Aegea...
Migrations, mainly across North America Monarch butterfly migration 1) March; 2) April; 3) End of April; 4) April – June; 5) June – August; 6) September – November Overwintering on Oyamel fir (Abies religiosa)Piedra Herrada, Mexico OverwinteringPiedra Herrada, Mexico Monarch butterfly migration is the phenomenon, mainly across North America, where the subspecies Danaus plexippus plexippus migrates each summer and autumn to and from overwintering sites on the West Coast of California or ...
Musical composed by Matthew Sklar and Chad Beguelin ElfBroadway PlaybillMusicMatthew SklarLyricsChad BeguelinBookBob MartinThomas MeehanBasisElfby David BerenbaumProductions2010 Broadway2012 Broadway revival2013 US tour2015 West End Elf is a musical based on the motion picture of the same name, with a score by Matthew Sklar and Chad Beguelin.[1][2] The book is adapted by Bob Martin and Thomas Meehan from the 2003 film. The musical ran on Broadway in the Christmas seasons of 20...
Sebuah kampung kota di Melaka, Malaysia. Kampung kota merupakan suatu bentuk pemukiman yang berada di wilayah perkotaan dan berciri khas Indonesia.[1] Penduduk kampung kota masih memiliki sifat dan perilaku kehidupan pedesaan yang memiliki ikatan kekeluargaan yang erat.[1] Kondisi bangunan dan lingkungan kurang baik serta tidak beraturan.[1] Tingkat kerapatan bangunan dan penduduk juga tinggi serta sarana pelayanan dasar juga kurang.[1] Abdoumaliq Simone, seora...
يفتقر محتوى هذه المقالة إلى الاستشهاد بمصادر. فضلاً، ساهم في تطوير هذه المقالة من خلال إضافة مصادر موثوق بها. أي معلومات غير موثقة يمكن التشكيك بها وإزالتها. (فبراير 2016) الهيئة العامة للإذاعة والتلفزيونالتاريخالتأسيس يوليو 1960 الإطارالنوع مؤسسة حكوميةهيئة بث المقر الرئيسي...
The End of History and the Last Man PengarangFrancis FukuyamaBahasaInggrisDiterbitkan1992 (Free Press)Halaman418ISBNISBN 0-02-910975-2 The End of History and the Last Man adalah buku karya Francis Fukuyama tahun 1992 sekaligus perluasan esainya tahun 1989, The End of History?, yang diterbitkan di jurnal kajian internasional The National Interest. Dalam buku ini, Fukuyama berpendapat bahwa kelahiran demokrasi liberal Barat mungkin menandakan akhir dari evolusi sosial-budaya umat manusia dan be...
Irish brand of beer This article is about the beer. For other uses, see Guinness (disambiguation). GuinnessTypeStout (beer)ManufacturerDiageoCountry of origin IrelandAlcohol by volume 4.2%ColourBlack (officially described as very dark ruby-red)[1]FlavourDryVariantsGuinness 0.0Guinness Cold Brew Coffee BeerGuinness OriginalGuinness West Indies PorterWebsiteguinness.com Guinness (/ˈɡɪnɪs/) is a stout that originated in the brewery of Arthur Guinness at St. James's Gate, Du...
French footballer (born 2000) Aurélien Tchouaméni Tchouaméni with Bordeaux in 2018Personal informationFull name Aurélien Djani Tchouaméni[1]Date of birth (2000-01-27) 27 January 2000 (age 24)[2]Place of birth Rouen, FranceHeight 1.88 m (6 ft 2 in)[3]Position(s) Defensive midfielderTeam informationCurrent team Real MadridNumber 18Youth career2006–2011 SJ D'Artigues2011–2018 BordeauxSenior career*Years Team Apps (Gls)2017–2018 Bordeaux II 1...
_Panzer.jpg)
