PROFILPELAJAR.COM

	Duklai csata
	Emlékmű Felsővízközön
Konfliktus	második világháború
Időpont	1944. szeptember 8. – október 28.
Helyszín	Duklai-hágó
Eredmény	Döntetlen
	Szemben álló felek
Harmadik Birodalom; Magyar Királyság	Szovjetunió; Csehszlovákia
	Parancsnokok
Gotthard Heinrici; Harald von Hirschfeld †; László Dezső; Miklós Béla	Ivan Konyev; Andrej Grecsko; Kirill Moszkalenko; Ludvík Svoboda
	Szemben álló erők
100 000 katona,; 2000 tüzérségi ágyú,; 350 harckocsi	120 000–150 000 katona,; 16 700 csehszlovák katona,; 1517 tüzérségi ágyú,; 1724 aknavető; 1000 harckocsi
	Veszteségek
kb. 70 000 összesen	Szovjetunió:20 000 halott, 80–120 ezer összesen; Csehszlovákia: 1265 halott, kb. 4000 sebesült és eltűnt
	Térkép
	Duklai csata Pozíció Lengyelország térképén
	é. sz. 49° 25′ 03″, k. h. 21° 41′ 58″49.417618°N 21.699371°EKoordináták: é. sz. 49° 25′ 03″, k. h. 21° 41′ 58″49.417618°N 21.699371°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Duklai csata témájú médiaállományokat.

A duklai csata a második világháború egyik ütközete volt a keleti fronton 1944. szeptember 8. – október 28. között, a ma Lengyelország és Szlovákia között található Duklai-hágó birtoklásáért, valamint a szlovák nemzeti felkelés helyzetének javításáért. A német–magyar ellenállás erősebb volt a vártnál, és a szovjetek csak nagyon lassan tudtak haladni: egy hónapba telt, mire a hágó mindkét oldala az irányításuk alá került. Az eredeti tervvel ellentétben, hogy öt nap alatt elérik Eperjest, 50 napba került elérniük Felsővízközt, és csupán a hadműveletek kezdete után négy hónappal érték el a kitűzött célt.^[2] Az összecsapás a legvéresebb ütközet Szlovákia történelmében,^[3] a Kapisó, Chyrowa, Iwla és Głojsce falvak közelében található egyik völgy halálvölgy néven vált ismertté.^[4] A csata döntetlen eredménnyel zárult: a szovjetek nem tudták áttörni a védelmet, a tengelyhatalmak pedig a csata után visszavonultak a területről.

Előzmények

1944. augusztus 29-én a német megszállás miatt a tervezett idő előtt kezdetét vette a szlovák nemzeti felkelés. Két nappal később, augusztus 31-én utasították Ivan Konyev marsallt, hogy dolgozza ki egy hadművelet terveit, a Szlovákiába való benyomulásra. A terv az volt, hogy a Duklai-hágón keresztül kelnek át a Kárpátokon,^[5] és öt napon belül elfoglalják Eperjes városát.^[6]

A csata

A szovjet támadás szeptember 8-án indult meg. Csupán három nappal később, 11-én sikerült Krosnót elfoglalni. A legnagyobb összecsapásokra a Duklától északkeletre lévő 534-es magaslatnál került sor szeptember 10–20. között, mely idő alatt a magaslat több mint hússzor cserélt gazdát. A várost 21-én sikerült elfoglalni, a németek által megerősített korábbi csehszlovák határt október 6-án foglalták el.^[6] Ezzel azonban nem ért véget a csata, ugyanis a németek délebbre is rendelkeztek megerősített állásokkal, így a szovjetek még egy hónapig próbáltak áttörni. A szorostól délre és Dobroszlótól nyugatra lévő völgyet a katonák „halálvölgy”-nek nevezték, itt a szovjetek és német páncélosok a kurszki csatához hasonlóan csaptak össze egymással.^[4] Október 28-án foglalták el a szovjet erők Felsővízközt.^[4] A szorost védő egyik megerősített német állást, az 532-es magaslaton csak november 25-én tudták elfoglalni.^[6]

Következmények

A szlovák nemzeti felkelés felmentés hiányában vereséget szenvedett, azonban a hágóban lekötött német erőknek köszönhetően tudott mintegy két hónapig kitartani.^[7] A szovjetek lassú előrenyomulása a vártnál nagyobb ellenállásnak és a szlovák felkelők felkészületlenségének köszönhető, utóbbiaknak kellett volna megszállniuk a hágót és biztosítani azt, amíg a szovjetek átkelnek.^[5]

A szovjet késlekedés és az emiatt elmulasztott segítségnyújtás miatt felmerült olyan gyanú is, hogy a szovjetek – a varsói felkeléshez hasonlóan – itt is gyengíteni kívánták a felkelőerőket, hogy később könnyebben vehessék át a helyi kommunisták a hatalmat.^[4]

1949-ben a csehszlovák kormány emlékművet emeltetett a csata helyszínén, Felsőkomárnokban, mely az első olyan település volt, amelyet a szovjetek az akkori Csehszlovákia területén foglaltak el. Később több más emlékművet is emeltek a térségben.^[5]

Jegyzetek

↑ Emlékmű és a csehszlovák hadsereg temetője a Duklai csata emlékére. slovakia.travel. [2012. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.)
↑ Vladimir Baumgarten, GENERAL LUDVIK SVOBODA: COMMANDER OF THE 1ST CZECHOSLOVAK ARMY CORPS
↑ BATTLE OF THE DUKLA PASS LECTURE
↑ ^a ^b ^c ^d The Carpatho-Dukla Operation. [2016. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.)
↑ ^a ^b ^c Battle for Dukla Pass
↑ ^a ^b ^c FACTS ABOUT CARPHATIAN – DUKLA´S OPERATION
↑ Éhn László: Füstbe ment terv – a szlovák nemzeti felkelés. Történelemportál, 2012. augusztus 30. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)

Források

Andrusikiewicz J., Boje o Przełęcz Dukielską (w:) "Wierchy" t. 37, Kraków 1968
Grzywacz-Świtalski Ł., Z walk na Podkarpaciu, Warszawa 1971
Luboński P., Operacja dukielsko-preszowska (w:) Magury’ 83, Warszawa 1983
Michalak J., Dukla i okolice, Krosno 1996

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of the Dukla Pass című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.