A Latorca és a Tisza között, Csaptól délkeletre 3 km-re fekszik. Ungvártól 25 km-re van. A folyószabályozásokig Ásványt a Tisza és a Latorca gyakran fenyegette árvizeivel.
„Tiszaásvány … 1357: Asuan … Az Ásvány helynév a magyar régi nyelvi ásvány, »mesterséges árok, ásott tó, kút« főnévből alakult. Megkülönböztető szerepű Tisza- előtag a folyó mellékére utal…” Lásd még a Győr vármegyei Ásvány nevének etimológiáját az Ásványráró lapon.
A Gutkeled nemzetség szerzeményi birtoka. A falu keletkezéséről egy monda is megemlékezik:
Állítólag a király egyszer erre utazott, és rákiáltott kocsisára: „Csapj közé, fiam, Salamon, mert ittragadunk ebbe az ásványba!” Nos ez a királyi mondás három falunak adta nevét. Ezek a falvak: Csap, Salamon és Ásvány.
1282-ig a Gutkeled nemzetség tagjai voltak tulajdonosok a helységben, mikor a leszármazott Bacskayak birtoka idegen kézre került. 1286-ban Bacskay András Baksa Tamásnak adta Ásvány falut. 1329-ben az Eszenyieké lett.
A 15. századbanSzabolcs vármegye területéhez tartozott. 1413-ban Aswan, 1446-ban Azzonau alakban szerepelt. A 16. században csak a Szürtey-családé. 1555-ben nemesi birtokok volt, de leégett, így 1567-ben nem szerepel az adózó helyiségek között. Később a császári csapatok, majd a tatárok pusztították el. 1599-ben 4 házból állt, ekkor Bocskai István birtoka volt, akinek hűtlensége után a kincstárra szállt. 1675-ben I. Lipót királyVécsey Sándornak és testvérének adományozta. A 17. század végén 2 jobbágy és 3 zsellér család lakta, 1715-ben 5, 1720-ban 7 jobbágyháztartást írtak össze. Lakói az akkori földesuraikkal, a Horvátokkal és báró Balsákkal tértek át a református vallásra.
Vályi András leírása 1796-ból: „ÁSVÁNY. Elegyes lakosú magyar falu Ungvár Vármegyében, birtokosai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik erdőség között, Kis Ráth, és felső Lyikéhez Szabolts Vármegyében nem meszsze, Latortza, és Tisza vizeivel békerített helyen, gazdag erdei, szántó földgyei vagynak; de az áradások néha károkat okoznak lakosainak; első Osztálybéli.”[2]
A második világháború végén a csapi vasúti csomópontért vívott harcok során 1944-ben közel egy hónapon át folytak a hadműveletek a kis Tisza-parti falu területén.
1944-ben a sztálinisták 53 férfit hurcoltak el a településről az úgynevezett „málenykij robot” során, köztük négy 17 évest, azaz kiskorút. Közülük 19-en soha nem tértek haza családjukhoz.
1948-ban végbement a föld kollektivizálása. Létrehozták a Micsurin kolhozt. 1950-ben egyesült a csapi Győzelem kolhozzal, végül mindazokat a földeket, amelyek a település környékén voltak az eszenyi Avangard kolhoz kapta meg. Az itteniek jelentős része már akkor is a vasútnál, valamint Csap és Ungvár iparvállalatainál dolgozott. Ekkor a falu neve Mineralne volt. 1991. november 25-én a területi tanács elnöksége határozatot hozott, melyben visszaállították a község eredeti nevét – Tiszaásvány. 1991-től a független Ukrajna része.
Jelenleg könyvtára, orvosi rendelője helyben. Néhány évvel ezelőtt korszerű üzemanyag-állomást építettek a település határában. Kultúrháza 200 férőhelyes, általános iskolájába 80 gyerek tanul, óvodájába 25 csöppség jár.
2020-ig közigazgatásilag hozzá tartozott a két világháború között létrehozott Tiszaújfalu (Тисауйфалу) is.
A tiszaásványiaknak a szovjet érában egy ideig önálló gazdaságuk volt, amelyet később az eszenyi Avangard Kolhozhoz csatoltak. Az itteniek jelentős része már akkor is a vasútnál – a közeli rendező és rakodó pályaudvaron –, valamint Csap és Ungvár iparvállalatainál dolgozott. A kolhoz felbomlása után másfél hektárjával szétosztották a területet. Az itteni gazdák főként burgonyát, gabonaféléket termesztenek, jószágot tartanak. A helybéli gazdaasszonyok a fölösleges tejet, túrót, tejfelt a csapi piacon értékesítik. Az utóbbi években feljövőben a fóliás zöldségtermesztés. Néhány évvel ezelőtt tizenkét taggal megalakult a helyi gazdaszövetség. A településen kisebb fafeldolgozó üzem működik, ahol a házakra nyílászárókat készítenek. Az építőblokkokat gyártó műhely fél tucat dolgozót foglalkoztat. A községben közel fél tucat vegyesbolt, kávézó működik.
Az 1796-ban épült fatemplomot és harangtornyot, mint műemléket 1927-ben Kassára szállították. A jelenlegi református temploma 1937-1943 között épült. A falu közössége 1992-ben emlékművet állított a sztálinizmus és a második világháború helyi áldozatainak. A község szülötte Ónody Géza neves pedagógus, több tankönyv szerzője. Emléktáblája néhány éve az általános iskola falán látható.
