A falut a 14. század elején telepítették kis- és nagygejőci lakosok. Első írásos említése 1351-ből származik Hosszúmező néven. Első lakói magyarok voltak.[3]
A 17. század végén elpusztult. A 18. századtól beáramló ruszin lakosság miatt fokozatosan elruszinosodott.[3]Fényes Elek1851-ben a következőket írja a faluról: „Hosszúmező, orosz-magyar falu, Ungh vmegyében, Kis-Rát fil., 71 romai, 255 g. kath., 8 zsidó lak. F. u. a kamara. Ut. p. Ungvár.” Az 1881-es népszámláláskor 464 lakosából még 355 magyar volt. Nevét az 1904-es helységnévrendezés során Latorcamezőre módosították (bár nem a Latorca mentén fekszik), ezt változtatták később Unghosszúmezőre Ung vármegyére utalva.[3]
A csehszlovák időben már nem volt magyar tannyelvű iskolája, ekkor ukrán népiskola működött 2 osztállyal. 1944 után sem nyitottak magyar tannyelvű iskolát, ami nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a helyi magyarság asszimilálódik.
Népesség
Az egykori magyar-ruszin vegyeslakosságú település mára elukránosodott.