A Színház 1968-ban alapított, havonta megjelenő színházművészeti szakfolyóirat. Nyomtatott változata 2023 elején megszűnt, attól kezdve csak online jelenik meg.[1]
Története
Alapítása
1968-ban politikai döntés született arról, hogy miként a többi művészeti ágnak, a színházi szakmának is legyen olyan szakmai folyóirata, amely figyelemmel kíséri a magyar és a külföldi színházi eseményeket, kritikai, elméleti és történeti írásaiban érvényesíti a szocialista kultúrpolitika elveit, és ezzel segíti a színházművészet fejlődését. A Muzsika 1957-ben, a Filmművészet 1958-ban, a Filmkultúra és a Művészet 1960-ban indult. Ezekhez képest jókora késéssel alapították meg a Színházat, amelynek fenntartója a Magyar Színházművészeti Szövetség lett, kiadója pedig a Lapkiadó Vállalat. Az első lapszám 1968 novemberében jelent meg. Az első két évfolyam formátuma B5, a továbbiaké A4 volt.
Főszerkesztőnek Boldizsár Ivánt, helyettesének pedig a Művelődési Minisztérium állományából Csabainé Török Máriát nevezték ki. Boldizsár Iván párton kívüliként kormány- és pártkörökben is nagy elismertséggel rendelkezett, több más újság és folyóirat főszerkesztője, a nemzetközi PEN Club magyar elnöke, egyéb társadalmi és kulturális funkciók birtokosa volt. Elsősorban tekintélyével biztosította a Színház működését, a tényleges irányítás és szerkesztés Csabainé feladata lett. Nagyrészt neki köszönhető, hogy a folyóirat – sokak szerint – az elmúlt fél évszázad megkerülhetetlen, forrásértékű kritikai és színháztörténeti orgánuma lett.
A rendszerváltás előtt
Az 1980. októberi szám, benne az első kritikusdíjakkal
A szerkesztőséget kezdetben két fő alkotta, Koltai Tamás és Pályi András, hozzájuk csatlakozott Kőröspataki Kiss Sándor, valamint Nánay István 1972-től állandó szerzőként, 1976-tól szerkesztőként. A folyóiratban megjelent írások java része nem vagy nem feltétlenül követte a hivatalos megítélés, a megszokott kánon elvárásait. Az ebből adódó elégedetlenségének a fenntartó Magyar Színházművészeti Szövetség számos fórumon hangot adott, elsősorban elnökségi üléseken, illetve közgyűléseken. Visszaemlékezések szerint a Szövetség eleve nem szívesen vállalta a folyóiratot, ugyanis úgy vélték: a kritikusok és az alkotók funkciója, érdekei épp ellentétesek. Végül a Magyar Színházművészeti Szövetség azzal a feltétellel lett a folyóirat gazdája, hogy legalábbis ellenőrizze, mi kerül a folyóiratba. Ezt a követelést a Színház szerkesztői határozottan visszautasították, emiatt állandósult a feszültség a két fél között. A Színház impresszumából kikerült a szövetség neve, és 1976. júniustól a lap mint „Színházművészeti, elméleti és kritikai folyóirat” határozta meg önmagát.
1980-ban került sor először a színházkritikusok szavazására, amellyel az előző évad legjobb teljesítményeit díjazták. Az októberi számban jelent meg a szavazás végeredménye, az egyes voksolók szavazata, valamint döntésük indoklása. Ettől kezdve a Színház minden októberben ugyanúgy közli a szavazás eredményét. Kivételt jelentett az 1981-es év, amikor politikai tiltás következtében a legjobb magyar dráma kategóriában nem lehetett kiadni a díjat Kornis MihályHallelújájának,[2] ezért a kritikusok elálltak a többi díj átadásától is. Erre csak utólag, 1989 februárjában kerítettek sort.
A rendszerváltás után
A 2016. július-augusztusi szám, az utolsó, amely az ideiglenes szünetelés előtt megjelent
Huzamosabb ideig volt a szerkesztőség tagja Bérczes László (1995-99), Csáki Judit (1981-2007), Kutszegi Csaba (2003-2015), Szántó Judit (1988-2016) és Tompa Andrea (2005- ). 1990-től a folyóirat állami kiadása és finanszírozása megszűnt, ettől kezdve a szerkesztőség lett a független lap gazdaságilag önálló kiadója a Magyar Színházművészeti Szövetség jogutódja, a Magyar Színházi Társaság égisze alatt. A zömmel pályázati pénzekből élő folyóirat számára a fennmaradás folyamatos nehézséget jelent. 1995-ben átmenetileg csökkent a terjedelem, és elmaradt a drámamelléklet. 2016-ban a nyomtatott folyóirat finanszírozási problémák miatt átmenetileg megszűnt [2][3], de két hónappal később újra megjelent. A folyóirat évente tíz alkalommal lát napvilágot.
2008. október 20-án indult a folyóirat online-kiadása ,[3] amelyet kezdetben Kutszegi Csaba, 2015-től Rádai Andrea szerkeszt. A folyóirat online archívumában a Színház eddig megjelent összes száma elérhető, az új számok néhány hónapos csúszással jelennek meg.[4]
Esztétikai és politikai orientációja napjainkban
A Színház folyóirat profilja fél évszázad alatt sokat változott. Egyes vélemények szerint a lapban a hagyományos kritika mára háttérbe szorult, a folyóirat gerincét tendenciák, jelenségek elemzése, összefüggések feltárása képezi. Deklarált célja szerint a lap továbbra is igyekszik új kezdeményezéseket felkarolni és kritikai-elméleti hátterüket megrajzolni.
Bár a Színház önmagát független szakfolyóiratként határozza meg, a cikkeiből, a feldolgozott témákból kirajzolódó értékrendje alapján
leggyakrabban a baloldali-liberális irányzat képviselői köré sorolják. A folyóiratot a kormányközeli média több alkalommal kritizálta,[5] működését Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója „manipulatívnak, politikai célok és elvárások mentén vezérelt tevékenységnek” nevezte,[6] és 2019 decemberétől fogva nem engedélyezte, hogy a Színház írásaiban felhasználja a Nemzeti Színház előadásfotóit.[7]
2022 őszén bejelentették, hogy az 55. évfolyamában járó folyóirat nyomtatott kiadása a szerkesztőség kezdeményezésére a 2022. decemberi számmal megszűnik, és a stáb hamarosan megújult online felülettel jelentkezik.[8]
Tompa Andrea: 2015. augusztus - 2020. szeptember 1.
2020. szeptember 1-ével Tompa Andrea egyéb elfoglaltságai miatt lemondott és a Színház Alapítvány kuratóriumának elnöke lett. A laphoz öt évvel korábban csatlakozott szerkesztők úgy döntöttek, hogy főszerkesztő nélkül, kollektív szerkesztőségi felállásban viszik tovább a lapot. A négy szerkesztő: Boros Kinga, Herczog Noémi, Králl Csaba, Rádai Andrea.[9]
.png)
.png)
.png)