A baloldal, illetve baloldali politika jellemzője, hogy nagy hangsúlyt fektet a társadalmi egyenlőség érvényre juttatására és az általános (szociális) jogokra, szemben a társadalmi hierarchiával, illetve egyenlőtlenséggel. A baloldali politika támogatja a kisebbségek és a hátrányosabb helyzetű csoportok jogait, illetve e jogok érvényre juttatását, támogatja a szabadságjogokat, és általában támogatja a kulturális sokszínűséget,[1] gazdaságilag pedig a nagyobb állami szerepvállalást. A baloldal meghatározása történelmileg és országonként is változó.
A baloldalinak tekintett ideológiák nagymértékben eltérnek attól függően, hogy egy adott időben és helyen milyen pozícióban helyezkednek el a politikai spektrumban. A 18. század végén, az első liberális demokráciák megalakulásakor a baloldal kifejezést a liberalizmus leírására használták az Egyesült Államokban. A modern politikában a baloldal kifejezés a politikai spektrumon középen elhelyezkedő klasszikus liberalizmustól balra elhelyezkedő ideológiákra és mozgalmakra vonatkozik, amelyek bizonyos fokú demokráciát támogatnak a gazdasági szférában.
Az elnevezés az 1789-es francia forradalomra vezethető vissza, ahol az alkotmányozó Nemzeti Konventben az elnöktől balra foglaltak helyet a monarchiát (és a status quót) ellenző és a radikális változásokat támogató képviselők, vagyis az ancien régime (régi rendszer) elvetői. Később a baloldal fogalma átalakult az új és régi rend képviselőinek a harcává, a munkásmozgalom osztályharcának megnevezésévé.
Az ipari forradalom kiszélesedésével a baloldali politika elsősorban a munkások életkörülményeivel és jogaival kezdett el foglalkozni, illetőleg általánosságban véve az összes szegényebb társadalmi réteg problémáinak megoldását tűzte ki céljául.
Az Első Internacionálé (1864–1876) számos különböző ország küldötteit tömörítette, akik sokféle nézetet képviseltek egy osztály- és hontalan társadalom eléréséről. A Marx és Mihail Bakunyin támogatói közötti szakadást követően az anarchisták megalakították a St. Imier Anarchista Internacionálét, majd később a Nemzetközi Munkásszövetséget (IWA–AIT).[10] A Második Internacionálé (1888–1916) megosztottá vált az első világháború kérdésében. A háborút ellenzők, köztük Vlagyimir Lenin és Rosa Luxemburg, baloldalibbnak látták magukat.
A 20. század első felében a kommunista pártok a szociáldemokrácia legradikálisabb szárnyából emelkedtek ki, és a „szélsőbaloldali” csoportba sorolhatók. A kommunisták, akik először 1917-ben Oroszországban, majd számos más országban hatalomra kerültek, a burzsoá demokrácia és a kapitalista társadalom ellenfelei voltak.[11]
A második világháború próbatétel volt az európai szocialisták számára, akik közül néhányan mindenekelőtt a pacifizmust védték, ami a német megszállás idején néha arra késztette őket, hogy beletörődjenek az együttműködésbe. Az európai kontinens náci megszállás alóli felszabadulása után a szocialisták visszanyerték helyüket a politikai színtéren, de több országban, főleg Franciaországban és Olaszországban számolniuk kellett a világháborútól megerősödött kommunista pártokkal.[13]
A szociális progresszivizmus, az egyenlőség a modern baloldaliság közös jellemzője, különösen az Egyesült Államokban, ahol a szociális progresszívek fontos szerepet játszottak a rabszolgaság eltörlésében,[16] a nők választójogának az Egyesült Államok alkotmányában való rögzítésében,[17] és a polgári jogok, nevezetesen az LMBTQ jogok, a nők jogai és a multikulturalizmus védelmében.
A szélsőbal és az ultrabal kifejezéseket olyan álláspontokra használják, amelyek radikálisabbak, erőteljesebben elutasítják a kapitalizmust és a képviseleti demokrácia főáramát, ehelyett a gazdasági demokrácián és a közvetlen demokrácián alapuló, gazdasági, politikai és szociáldemokráciát képviselő szocialista társadalmat hirdetnek.
Mérsékelt formája
A politikában a baloldal általában a társadalmi változások szorgalmazója a társadalomkritikai szemlélet alapján. A mérsékelt baloldal uralkodó irányzata Nyugat-Európában a szociáldemokrácia, amely a parlamentáris demokráciaalkotmányos keretei között működik.
Szélsőséges formái
A baloldalnak több radikális irányzata van, így például a kommunizmus és az anarchizmus. A hatalomra jutott forradalmárok eszmei háttere általában zavarossá, ellentmondásossá vált, hiszen a radikális baloldali szemlélet egyik alapvető gondolata a mindenkori társadalmi renddel szembeni kritikai szemlélet.
↑Maass, Alan. The Case for Socialism, Revised, Haymarket Books, 164. o. (2010). ISBN 978-1608460731 „The International Socialist Review is one of the best left-wing journals around...”
↑Schmidt, Michael. Black Flame: The Revolutionary Class Politics of Anarchism and Syndicalism, Counter-Power. AK Press, 128. o. (2009). ISBN 978-1-904859-16-1 „[...] anarchism is a coherent intellectual and political current dating back to the 1860s and the First International, and part of the labour and left tradition.”
↑Revel, Jean Francois. Last Exit to Utopia. Encounter Books, 24. o. (2009). ISBN 978-1594032646 „In the United States, the word liberal is often used to describe the left wing of the Democratic party.”
↑Barry, John. International Encyclopedia of Environmental Politics. Taylor & Francis (2002). ISBN 978-0415202855 „All surveys confirm that environmental concern is associated with green voting...[I]n subsequent European elections, green voters have tended to be more left-leaning...the party is capable of motivating its core supporters as well as other environmentally minded voters of predominantly left-wing persuasion...”
↑Arnold N. Scott. Imposing values: an essay on liberalism and regulation. Florence: Oxford University Press, 3. o. (2009). ISBN 978-0-495-50112-1 „Modern liberalism occupies the left-of-center in the traditional political spectrum and is represented by the Democratic Party in the United States, the Labor Party in the United Kingdom, and the mainstream Left (including some nominally socialist parties) in other advanced democratic societies.”