A házat, amelyben laktak, a háborúban lebombázták. Vidékre került: a hegyvidék és a síkság találkozásánál épült faluba, Karácsondra. Itt telt a gyermekkora, s ide kötötték első, a későbbiekben is meghatározó tudatos emlékei.[2]
1964-1965 között a Színháztudományi Intézet gyakornoka, 1968-1969 között miniszteri biztosa volt. 1965-1970 között a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának főelőadója volt. 1970-1974 között a Kortárs folyóirat olvasószerkesztőjeként dolgozott. 1974-1977 között a Magyar Nemzet rovatvezető-helyettese volt. 1977-1979 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság tudományos, kulturális és közoktatási osztályának munkatársa volt. 1979-1982 között a Nemzeti Színház igazgatója volt. 1982-1995 között a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó igazgatója volt.
Művei
Reggeltől reggelig (elbeszélések, 1975)
A lehetőség (regény, 1977)
A megnyitó (kisregény, 1980)
Tapsrend (tanulmányok, kritikák, 1982)
Kísérlet (regény, 1984)
Az éjszaka történetei (kisregények, 1986)
Epizódok egy kétemeletes ház hétköznapjaiból (regény, 1988)
Az elveszett falu meséi (novellák, 1990)
Források
Hermann Péter: Magyar és Nemzetközi Ki Kicsoda 1998 CD-ROM, Biográf Kiadó, Budapest, 1997 ISBN 963-9051-195
↑”Az 1956-os forradalom és szabadságharc első napjaiban, Baranyai Ferenc igazgató kérésére, néhányan a tanítóképzőben (kollégiumban) maradtunk. Az akkor még zavaros napokban − az esetleges betörők ellen − esti jelenlétünkkel védtük az iskolai gyűjteményeket, berendezési tárgyakat. Éjfélekig az igazgatói szobában tartózkodtunk. Kártyáztunk. Ahogy rendeződött a helyzet haza utaztunk. Szilágyi Jancsi, egy másik iskolatársunkkal a kollégiumban maradt. 1957januárjában, amikor visszatértünk, akkor mondta el Jancsi veszélyes történetüket. November elején megpróbálkoztak eljutni Budapestre. Késő este felkérezkedtek egy élelmsegítséget szállító teherautóra. Alig hagyták el a várost, amikor szemből éles fény világított rájuk. Az autó megállt. Tankok fénycsóvájából fegyveres orosz katonák jöttek elő és kocsijukat körbe fogták. Mindenkit leszállítottak az autóról és letérdeltették őket a tankok elé. Nehéz magyarázkodás és egyenkénti ellenőrző motozás után az oroszok nem találtak senkinél fegyvert. Egész éjszakán át térdepeltek a tankok előtt. Reggel visszafordították őket Egerbe.” – Orosz Gábor iskolatárs szóbeli közlése. (2021)
↑Érettségi után, 1959-ben, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar−orosz szakára jelentkezett, és oda is vették fel. Egy félévi tanulmányok után átjelentkezett a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre. Ott folytatta tanulmányait magyar−orosz szakon. Így az egyetemi tanulmányait, végig Szilágyi János néven, 1959−1964-közt végezte.