PROFILPELAJAR.COM

	Sturmpanzer IV
	Sturmpanzer IV „Brummbär”
Típus	nehéz rohamlöveg
Fejlesztő ország	Harmadik Birodalom
	Harctéri alkalmazás
Gyártási darabszám	306
	Általános tulajdonságok
Személyzet	4-5 fő
Hosszúság	5,93 m
Szélesség	2,88 m
Magasság	2,52 m
Tömeg	28,2 t
	Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	100 mm
Elsődleges fegyverzet	150 mm-es StuH43 L/12
Másodlagos fegyverzet	1 darab MG34
	Műszaki adatok
Motor	Maybach HL120TRM
Felfüggesztés	laprugó
Sebesség	40 km/h
Fajlagos teljesítmény	300 LE
Hatótávolság	210 km
	A Wikimédia Commons tartalmaz Sturmpanzer IV témájú médiaállományokat.

A Sturmpanzer IV (Sturmpanzer 43 vagy Sd.Kfz. 166) egy német gyártmányú páncélozott gyalogsági támogató rohamlöveg volt Panzer IV alvázra szerelve, melyet a második világháborúban alkalmaztak. A beceneve a Brummbär (morgó medve), melyet a szövetséges hírszerzés használt, de a németek nem. A német katonáktól kapott beceneve a Stupa volt.

Gyártás

Ahogy a háború előrehaladt, egyre nagyobb szükség mutatkozott a gyalogság tűzerejének növelésére. A 7,5 cm-es lövegekkel felszerelt rohamlövegek (StuG III, StuG IV) mind kevésbé feleltek meg a kihívásnak, noha alapvetően erre a célra tervezték őket. Tűzerejük egyszerűen kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megfelelő közvetlen tűztámogatást nyújtsanak a gyalogság részére. A probléma orvoslása érdekében a németek több átmeneti megoldásnak szánt típust is kifejlesztettek. Ilyen típus volt a 10,5 cm-es tarackkal felfegyverzett Sturmhaubitze 42 (Sd.Kfz. 142/2) vagy a 15 cm-es löveggel felszerelt StuIG 33.

A gyalogság tűzerejének növelése érdekében 1942. elején felkérték a berlini Alkett céget egy új Sturmpanzer („roham-páncélos”) terveinek kidolgozására. A tervek 1942 őszére el is készültek és október 14-én be is mutatták Hitlernek, aki elrendelte az első, 60 járműből álló széria legyártását, még 1943 tavasza előtt. Az új jármű főfegyverzetéül a 15 cm-es StuH 43-as (L/12) tarackot, míg hordozójául a jól bevált Pz.Kpfw. IV-es alvázat választották. A StuH 43-as egyébként nem volt más, mint a szabvány sIG 33-as nehéz gyalogsági tarack átalakított változata. Hitler elrendelte, hogy hozzák létre a jármű 21 cm-es tarackkal felfegyverzett változatát, de ez nem valósult meg, mivel a Pz.Kpfw. IV alváz erre már teljesen alkalmatlan volt.

1943 februárjában a Škoda cég elkészítette a Sturmpanzer IV fa-prototípusát a kezdetleges vizsgálatok elvégzésének céljából. Az új jármű a Sturmgeschütz IV mit 15 cm StuH 43 hivatalos elnevezést, és az Sd.Kfz. 166-os típus-sorszámot kapta.

Az első 6 jármű 1943 márciusában készült el, amit újabb 40 követett áprilisban. A megrendelt 60 példányból még hátralévő 14 jármű 1943 májusában készült el. A 60 Sturmpanzer IV építéséhez 52 darab gyári-új Ausf. G alvázat, és 8 darab használt, a frontról javításra visszaküldött Ausf. E alvázat használtak fel. A csapatpróbák sikeres elvégzését követően Hitler elrendelte a jármű sorozatgyártásának megkezdését. A sorozatban gyártott példányokhoz elsősorban használt Pz.Kpfw. IV alvázakat alkalmaztak. 1943. május 14-én a poroszországi Arys (ma Orzysz, Lengyelország) közelében található kísérleti telepen hivatalosan is bemutatták az új roham-páncélost – a Sturmpanzer IV-est – a náci párt és a Wehrmacht felső vezetésének.

Alkalmazás

Az első szériás Sturmpanzer IV-esekből 1943 áprilisában szervezték meg az első önálló zászlóaljat, a 216. Sturmpanzerabteilungot. Az egységet – a franciaországi kiképzést követően – 1943. június 10-én a keleti frontra irányították, ahol is a Középső Hadseregcsoport részeként részt vett a kurszki csatában. A 216. Stu.Pz.Abt. magas veszteségei ellenére kiváló teljesítményt nyújtott, ezért a 656. s.Panzerjäger Regiment (ahová az egységet beosztották) parancsnokát, Jungenfeld ezredest Lovagkereszttel tüntették ki. A 216. Stu.Pz.Abt. egészen 1943 decemberéig a keleti fronton harcolt, amikor is visszarendelték az egységet Németországba feltöltés és átszervezés céljából. Miután az egységet feltöltötték, 1944 februárjában az itáliai Anzio térségébe irányították, hogy részt vegyen a szövetségesek megfékezését célzó hadműveletekben. A 216. Stu.Pz.Abt. 1945 áprilisáig Olaszországban harcolt. Április végén a Garda-tó térségében az egység katonái megsemmisítették utolsó harcképtelenné vált járműveiket is és május 2-án a többi itáliai német erőhöz hasonlóan letették a fegyvert.

A 217. Stu.Pz.Abt. 1944 áprilisa és júniusa között alakult Grafenwohr közelében. Júniusban, amint az egység elérte a hadrafoghatóság szintjét, átvezényelték Normandiába, hogy részt vegyen a szövetséges invázió visszaszorításában. 1944 augusztusában az egység nagy része felmorzsolódott a falaise-i katlanban; megmaradt részeit pedig visszavonták Hollandiába, Aachen védelmére. Decemberben a 217. Stu.Pz.Abt. részt vett az ardenneki offenzívában. A hadművelet bukása után az egység – a Wehrmacht többi egységével egyetemben – folytatta visszavonulását a Reich területére, ahol is 1945 áprilisában megadta magát.

1944 augusztusában két önálló századot hoztak létre: a Sturmpanzer-kompanie z.b.V. 218-at és a Sturmpanzer-kompanie z.b.V. 2/218-at. Mindkét század 10-10 darab Brummbärrel rendelkezett.

A Sturmpanzer-kompanie z.b.V. 218-at augusztus 13-án Lengyelországba vezényelték, hogy ott nagyobb testvérével, a Sturmtigerrel együtt részt vegyen a varsói felkelés leverésében. Mindenesetre meg kell hagyni, hogy erre a feladatra mind a Brummbär, mind a Sturmtiger kiválóan megfelelt. A felkelés szétzúzását követően az egység Lengyelországban maradt egészen a háború végéig. 1945 januárjában beolvasztották az akkor alakuló 218. Stu.Pz.Abt.-ba. Az egység azonban 1945 tavaszára gyakorlatilag teljesen megsemmisült.

A másik önálló századot, a Sturmpanzer-kompanie z.b.V. 2/218-at 1944 augusztusában Párizs környékére irányították, több információ nem áll rendelkezésre további sorsáról. Valószínűleg felőrlődött a Nyugaton folyó védelmi harcokban.

A 218. Stu.Pz.Abt.-ot 1945 januárjában kezdték el szervezni és márciusra vált harcrakésszé 43 Brummbärrel. Áprilisban az egész egységet páncélvadász alakulattá szervezték át.

1944 szeptemberében, Dollersheimben szervezték meg a 219. Stu.Pz.Abt.-ot. Decemberben az egész alakulatot a Velencei-tó térségébe helyezték át. Januárban (1945) a 23. páncéloshadosztály részeként harcolt a Budapest környéki csatákban. Márciusban – miután elvesztette minden járművét – a Cseh-morva protektorátus területére vonták vissza, ahol újra felfegyverezték 10 Brummbärrel és más zsákmányolt szovjet fegyverekkel. Áprilisra azonban ismét elvesztette minden felszerelését és beolvasztották a Panzer-Jagd-Brigade „Trumpa”-ba.

Mindent egybevetve a Sturmpanzer IV Brummbär hatékony fegyvernek bizonyult – ez különösen a késői szériákra volt igaz, de a többi kiváló német harcjárműhöz hasonlóan erre is igaznak bizonyult a következő megállapítás: túl kevés és túl későn.

Túlélő járművek

Négy Sturmpanzer IV rohamlöveg maradt meg napjainkban:

Típusváltozatok

Befehlsturmpanzer IV – a Brummbär parancsnoki változata, az ehhez szükséges rádiókkal felszerelve
Jagdpanzer IV – a Krupp cég a Brummbärt 8,8 cm-es PaK 43-assal kívánta felszerelni, ebből csak egy prototípus készült

Források

panzerkeil.dre – Jelen szócikk nagy részben megegyezik a Panzerkeil oldalon megtalálható anyaggal, amelynek Wikipédián történő publikálásához az eredeti cikk szerzője hozzájárulását adta.
Chamberlain, Peter, and Hilary L. Doyle. Thomas L. Jentz (Technical Editor). Encyclopedia of German Tanks of World War Two: A Complete Illustrated Directory of German Battle Tanks, Armoured Cars, Self-propelled Guns, and Semi-tracked Vehicles, 1933–1945. London: Arms and Armour Press, 1978 (revised edition 1993). ISBN 1-85409-214-6
Jentz, Thomas L. Sturmgeschuetz: s.Pak to Sturmmoerser (Panzer Tracts 8). Darlington Productions, 1999 ISBN 189284804-X
Trojca, Waldemar and Jaugitz, Markus. Sturmtiger and Sturmpanzer in Combat. Katowice, Poland: Model Hobby, 2008 ISBN 978-83-60041-29-1

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Brummbär című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.