Az Sd.Kfz. 2, vagy más nevén a Kleines Kettenkraftrad HK 101, rövidítve Kettenkrad (magyarullánctalpas motorkerékpár), a Harmadik Birodalom által a második világháborúban használt jármű, pályafutását az ejtőernyős alakulatok könnyű tüzérségi vontatójaként kezdte. A járművet a Ju 52 repülőgépes szállításra tervezték, ejtőernyős célbejuttatása azonban nem volt lehetséges. A jármű előnye, hogy ez volt az egyetlen tüzérségi vontató, amely elég kicsi volt ahhoz, hogy elférjen a Junkers Ju 52 belsejében.
A Kettenkradok többségét a keleti fronton használták, ahol kommunikációs kábeleket fektettek, terheket vontattak és katonákat szállítottak az orosz sáron keresztül. A háború későbbi részében reptereken is alkalmazták a Kettenkradokat repülőgépek vontatására, leggyakrabban Me 262 sugárhajtású vadászgépeket vontattak. Üzemanyagtakarékosságból a gépeket a kifutópályára vontatták ahelyett, hogy önerőből gurultak volna oda.
A Kettenkradhoz kifejlesztettek egy speciális utánfutót is (Sd.Anh. 1), amellyel szállítási kapacitását növelték.
Mindössze két jelentősebb altípusát gyártottá a járműnek, a gyártást pedig 1944-ben abbahagyták, ameddig 8345 darabot gyártottak belőle. A háború után az NSU folytatta a gyártást egészen 1949-ig, de ezeket a járműveket már csak mezőgazdasági és erdészeti használatra szánták. A háború után nagyjából további 550 darab Kettenkrad készült.
Technika
A Kettenkrad messze meghaladta az oldalkocsis motorok és az összes kerekes jármű terepjáró képességét és kiválóan alkalmas volt kisebb lövegek vontatására.
A Kettenkrad kormányzását a kormányrúddal végezték: kisebb forduláshoz (kb. 8 °-ig) elég volt a kormányrúddal elfordítani az első kereket, nagyobb forduláshoz azonban a lánctalpakat is fékezni kellett.
A váz önhordó acéllemezből sajtolt idomokból készült, amelyre a hajtásláncot és futóművet rögzítették ez kisebb tömeget és jobb torziós (csavarodási) merevséget eredményezett. Nyitott felső rész elejére egy motorkerékpár-szerű villát szereltek első kerékkel. A villák megfeleltek az akkori motorkerékpárok szokásos kialakításának. A korai változatokat mechanikusan tompították, 1944 közepétől egy megerősített villát használtak hidraulikus lengéscsillapítóval. A váz mindkét oldalán oldalanként lánctalpakat helyeztek elülső hajtókerékkel, négy köztes kerékkel és hátul egy vezetőkerékkel. A kerekek függesztett karokkal és torziós rudakkal vannak felfüggesztve. Lánctalpas jármű lévén a Kettenkrad 24°-os emelkedőn képes volt felmászni laza homokon, szilárd talajon vagy meredekebb lejtőn is, ha a vezetőnek volt elég bátorsága hozzá. A motort a jármű közepére helyezték előtte a sebességváltó, mögötte a hűtő kapott helyett a hátsó ülés alatt. A vezető a motor előtt ült egy motorkerékpár-nyeregben mögötte menetiránnyal ellentétesen két másik ember számára volt kialakítva ülőhely. Ez taktikai hátrányt jelentett a katonai használat során, mivel az utasok nem tudtak előrenézni. A féllánctalpas vontatokhoz hasonlóan a láncszemeken gumi párnák voltak, a láncszemek tűcsapágyakkal voltak egymáshoz rögzítve. A meghajtásról az Opel Olympia autóból származott amely az 1235 kg-os járművet 70 km/h végsebességre gyorsította. A maximális vontatható teher 450 kg lehetett, 325 kilónyi terhet tudott szállítani amit még ki lehetett egészíteni egy Sonderanhänger 1 (Sd.Anh.1) utánfutóval ami további 350 kilónyi teherbíró kapacitást jelentett.
Változatok
A szokásos Kis Kettenkrad Sd.Kfz.2 mellett a prototípusokon és a tervezett változatokon kívül két változat is épült. Mindkét verziót kifejezetten a helyszíni telefonkábelek beépítésére tervezték, és elsősorban a keleti fronton használták őket.
Sd.Kfz. 2/1: Kis lánctalpas motorkerékpár távoli terepi kábelekhez
Sd.Kfz. 2/2: Kis lánctalpas motorkerékpár nehéz terepi kábelekhez
A sofőr mögött a járműveket egy nagy kerettel felszereltek a motorháztető fölött, hogy a megfelelő kábeltípushoz kábeleket dobjanak. A Feldfernkabel (FFkb) árnyékolt négyvezetékes kábel a távoli kommunikációhoz. A nehéz terepi kábel (Fkb) egy árnyékolás nélküli kétmagos kábel (sodrott pár) rövidebb kommunikációhoz.
A terepi távoli kábel kábeldobjai jelentősen nagyobb és nehezebbek (kb. 45kg), mint a nehéz terepi kábelek kábeldobjai (kb. 14kg).
Kettenkraftrad HK 102
Gebirgskarette prototípusa
A jól ismert HK 101 kis lánctalpas vontatóval egyidőben az NSU kifejlesztette a típus nagyobb testvérét a HK 102-es vontatót. Úgy tervezték, hogy hat embert (vezetővel együtt) szállíthasson, szükség esetén az első sárvédőn utazva akár nyolc embert is. Annak érdekében, hogy elbírja a nagyobb súlyt a HK 101-hez képest 30 cm-rel meghosszabbították a lánctalpát (három külső és két belső kerék mindkét oldalon, a HK 101 egy külső és két belső kereke helyett). A további ülések elhelyezése miatt 15 cm-rel szélesebb felső karosszériát kapott. A váz alsó része gyakorlatilag megegyezett a kisebb HK 101-ével. A motor és a sebességváltó között volt egy rövid kardántengely, ez megteremtette a lábterét a vezető oldalán ülő utasok számára. A meghajtásról Ford L8, 2,2 literes 65 Lóerős motorját szerelték bele.
Körülbelül 30 prototípus épült. Nem volt sorozatgyártásban.
Galéria
Sd.Kfz. 2 egy pótkocsival az olasz csatatéren 1943-ban.
Abel, Friedhelm: Sd.Kfz.2 típusú HK 101 kicsi lánctalpas motorkerékpár , 88. kötet a Waffen-Arsenal sorozatból, Podzun-Pallas-Verlag GmbH, 1984.
OKH : Szolgáltatási specifikáció D 624/1: Kis lánctalpas motorkerékpár (Sd.Kfz. 2), eszközleírás és 1942. október 28-i keltezési útmutató .
Pawlas, Karl R .: NSU Kettenkrad , W126 különszám a Waffen-Revue sorozatból, kiadó: Karl R. Pawlas Kiadó, Nürnberg. Kb. 1974.
Pawlas, Karl R .: Waffen-Revue , 104-110 számú kiadás. Hét részből álló cikksor "Az NSU Kettenkrad és annak változatai", Journal-Verlag Schwend GmbH, Schwäbisch Hall, 1997–1998.
Spielberger, Walter J .: A német hadsereg féllánctalpas járművei 1909-1945 . 6. kiadás, Motorbuch Verlag, Stuttgart 2003, ISBN 3-87943-403-4.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a SdKfz 2 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
