A Sonderkraftfahrzeug 250 (rövidítve Sd.Kfz. 250) egy könnyű páncélzatú féllánctalpas jármű volt, hasonlóan, mint a nagyobb Hanomag-tervezésű Sd.Kfz. 251. Teljes neve 1939 és 42 között Leichte Mannschaftwagen Typ D 7p, SdKdz 250. 1942 után Leichter Shützenpanzerwagen Typ D 7p, SdKdz 250. A DEMAG vállalat gyártotta és a Náci Németország használta a második világháború alatt. A 250-nek 4 futógörgő tengelye volt, ellentétben a 251-essel, amelynek 6 volt. Az Sd.Kfz. 251 3 tonnányi terhet szállíthatott, a kisebb és könnyebb 250-es csak egy tonnát. Elölről nézve a két jármű nagyon hasonló volt.
Összehasonlítva az USA féllánctalpasaival, az SdKfz 250 kevésbé mozgékonyabb volt, meghajtatlan első kerekkel. Lánctalpjainak köszönhetően viszont sokkal mozgékonyabbak voltak azoknál a páncélautóknál, melyeket felváltottak, a katonák között pedig nagy népszerűségnek örvendtek. A legtöbb típus nyitott tetejű volt, egyszárnyú hátsó ajtóval.
Alkalmazás
A járművet széles körben használták a második világháború folyamán. Az alap gyalogos szállító típust lövészpáncélosként használták a felderítő egységek, megfigyelő osztagok szállítására. Ezt az alap variációt általában egy vagy két MG 34-es géppuskával szerelték fel. A későbbi típusok 20 mm-es, 37 mm-es és esetenként 75 mm-es lövegeket szállítottak, hogy támogassák a sokkal könnyebben felfegyverzett változatokat.
Számos egyedi tervezésű változatot már a háború korai szakaszában is használtak. A 250/3 és a 250/5 parancsnoki változatok voltak, kevesebb üléssel és nagy hatótávolságú rádiófelszereléssel. Ezeket zászlóalj és magasabb szintű parancsnokok használták, mint személyi parancsnoki járművet. A leghíresebb az a 250/3-as volt, amit Erwin Rommel használt az észak-afrikai hadjáratban. A korai változatoknak hatalmas „keretantennájuk” volt, amit nagy távolságokról is könnyű volt észrevenni, és ezzel sebezhetővé váltak a tüzérség számára. A későbbi típusok ehelyett már egy botantennát használtak.
Az Sd.Kfz. 253-as típus teljesen zárt volt, tüzérségi megfigyelők használták, így együtt tudtak haladni a harckocsizó és motorizált gyalogos egységekkel.
A kezdeti tervezetnek páncélozott teste volt, a páncéllemezeket több irányba megdöntötték, ami jó védelmet nyújtott a kézifegyverek ellen, de a tervezet előállítása egyszerre volt drága és bonyolult. A második verzió (neue art vagy „új verzió”), amely 1943 végén jelent meg, sokkal egyszerűbb volt és felgyorsította a gyártást. Mindkét típusnál a páncélzat csak a kézifegyverek és kisebb tüzérségi lövedékek ellen volt hatásos. Nehéz géppuska tűz, páncéltörő löveg, vagy akármilyen harckocsilöveg képes volt áthatolni az Sd.Kfz 250 páncélzatán akár nagy távolságból is. A döntött alsó testpáncél lemezek V alakja elnyelte a tankelhárító aknák energiáját. Ez általános volt valamennyi második világháborús német könnyű páncélzatú járműre, mint az Sd.Kfz. 222 és az Sd.Kfz. 231 – és ezt tökéletesítette a modern dél-afrikaiCasspir.
A típus egyik leghíresebb kezelője Joachim Peiper volt, aki bár 1943-tól rohamlövegek és páncélosok parancsnoka volt, mégis bármikor szívesen visszaült az Sd.Kfz. 250-esbe.
Változatok
SdKfz 250 egy 50 mm-es Pak 38 L/60 löveggel, Belgrádi Hadi Múzeum, Szerbia
SdKfz 250/1 leichter Schützenpanzerwagen – Az alap gyalogos szállító.
SdKfz 250/7 leichte Schützenpanzerwagen (Munitionsfahrzeug) – Lőszerszállító, 66 db lövedéket szállított 80 mm-es aknavetőkhöz.
SdKfz 250/8 leichte Schützenpanzerwagen (7,5 cm) – Támogató típus egy 75 mm-es KwK 37 L/24-es löveggel és egy MG34-essel felszerelve.
SdKfz 250/9 leichte Schützenpanzerwagen (2 cm) – Felderítő típus egy 20 mm-es KwK 38-as automata gépágyúval és egy MG34-es vagy egy MG42-es géppuskával egy alacsony, nyitott tetejű toronyban elhelyezve, hasonlóan az SdKfz 222 páncélgépkocsihoz (korai verzió) és az SdKfz 234/1 páncélgépkocsihoz (későbbi verzió).
SdKfz 250/10 leichte Schützenpanzerwagen (3,7 cm PaK) – Felderítő szakaszvezetők által használt típus egy 37 mm-es PaK 35/36 löveggel. Ez ugyanaz a löveg volt, mint amit a háború elején használtak vontatott változatban. Alapjában lövegpajzs nélkül használták.
SdKfz 250/11 leichte Schützenpanzerwagen (schwere Panzerbüchse 41) – 28 mm-es sPzB 41 nehéz páncéltörő puskával és egy MG34-essel
SdKfz 250/12 leichte Messtruppanzerwagen – Felmérő és tüzérségi célravezető jármű
Chamberlain, Peter, and Hilary L. Doyle. Thomas L. Jentz (Technical Editor). Encyclopedia of German Tanks of World War Two: A Complete Illustrated Directory of German Battle Tanks, Armoured Cars, Self-propelled Guns, and Semi-tracked Vehicles, 1933–1945. London: Arms and Armour Press, 1978 (revised edition 1993). ISBN 1-85409-214-6
Hogg, Ian V. Greenhill Armoured Fighting Vehicles Data Book, p. 274, "Sd Kfz 250 (alte) APC". London: Greenhill Books, 2000. ISBN 1-85367-391-9
–, and Weeks, John. Illustrated Encyclopedia of Military Vehicles , p. 251, "SdKfz 10 Light (One-ton) Military Tractor)". London: Hamlyn, 1980. ISBN 0-600-33195-4
Jentz, Thomas L. Leichter Schutzenpanzerwagen: (Sd.Kfz. 250) Ausf.A and B: History of Production, Variants, Organization and Employment from 1941 to 1945 (Panzer Tracts No. 15-1) Boyds, MD: Panzer Tracts, 2008. ISBN 0-9815382-0-7
Niehorster, Leo W. G. German World War II Organizational Series, Vol. 4/II: Mechanized GHQ units and Waffen-SS Formations (28 June 1942) Milton Keyes, Buckinghamshire: Military Press, 2004
Spielberger, Walter J. Halftracked Vehicles of the German Army 1909-1945. Atlgen, PA: Schiffer, 2008 ISBN 978-0-7643-2942-5
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sd.Kfz. 250 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
