Schlosser Imre[2] (Budapest, 1889. október 11. – Budapest XII., 1959. július 18.[3][4]) magyar válogatott labdarúgó, edző, játékvezető. Korának egyik legnagyobb futballcsillaga, a magyar labdarúgás első Európa-szerte elismert klasszisa. 13-szoros magyar bajnok és 7-szeres bajnoki gólkirály. Mindkettő a mai napig magyar csúcs. Legendásan görbe lábú játékos volt. Népszerűségére jellemző, hogy játéka sok fiatalnak szolgált mintául és indított el a labdarúgás felé. Fritz Alajos, az FTC kapusa a sógora volt. Fia Solymosi Norbert, labdarúgókapus és válogatott kosárlabdázó volt. Életében 800 mérkőzésen lépett pályára, és 1016 gólt szerzett, mérkőzésenkénti gólátlaga 1,27 volt.[5]
Családja
Schlosser Imre és felesége Fritz Erzsébet (Elza)
Schlosser János (1860–1942)[6] és Kettner Mária gyermekeként született. Két bátyja volt, János (1881–1943)[7] és József, illetve egy húga, Irma. Bátyjai az FTC tagjai voltak. 1912-ben vette feleségül Fritz Erzsébetet, Elzát, aki csapattartása, Fritz Alajos húga volt. Két fiuk született, Imre és Norbert. Az 1930-as évek végén családnevét Solymosira változtatta. Kisebbik fia, Solymosi Norbert (1920–1980) labdarúgókapus és válogatott kosárlabdázó volt.
Pályafutása
A Ferencvárosban
Schlosser mindkét bátyja az FTC tagja volt és ők hívták fel Malaky Mihály figyelmét testvérükre, aki 1905-ben szerződtette őt. Az első csapatban 17 évesen mutatkozott be 1906. február 25-én a Postás ellen (0-1), de játéka még nem volt megfelelő, ezért 3 hónapra visszakerült a második csapatba erősödni. Ősztől már ismét az első csapatban szerepelt és már a tehetségének megfelelő játékot mutatott, így hamarosan stabil csapattaggá vált. Schlosser 1915-ig nyolc idényt játszott a Fradiban, ebből hatszor bajnokok lettek, illetve zsinórban hatszor gólkirály lett. Miután a vezetőseggel összekülönbözött,[8] a nagy rivális MTK-hoz szerződött.[9]
Az MTK-ban
1916 őszén, az I. világháború idején, két nem hivatalos bajnokság után ismét újraindult a nemzeti bajnokság. Schlosser hat szezonban játszott a Hungária körúton és mindannyiszor bajnokok lettek, a legelső idényben hetedszer is gólkirály lett.
Külföldön
1922-ben profi tréner lett. Először a Magyar Atlétikai Klub (MAK) szerződtette,[10] majd 1923–1924-ben a svéd FC Kamraterna (Norrköping) csapatánál vállalt edzői állást.[11] Ezt követően egy idényt a lengyel Wisla Kraków-nál trénerkedett, szerény eredményekkel. 1925-1926-ban a bécsi Wiener AC játékos-edzője lett.[12]
Ismét a Ferencvárosban
1926 őszén visszatért az Üllői útra és bajnokcsapat tagjaként búcsúzott a válogatottól. Ezt követően 1927-ben a Budai 33-akhoz igazolt, majd 1928-ban a Pesterzsébet II. ligában szereplő játékosa lett.[13] 1928-ban jelentette be visszavonulását,[14] ebből az alkalomból 1928. júniusban jutalomjátékot szerveztek számára, amelyen a II. Liga csapatával legyőzték az I. Liga csapatát.[15] Visszavonulása után különböző csapatokban néhány mérkőzés erejéig többször visszatért, például 1932-ben a II. ligás Budafok trénereként néhány mérkőzésen a csapatban is játszott.[16]
„
Titokban sok könnyet hullattam az elhagyott zöld-fehér színekért., melynek még ma is változatlanul híve vagyok és az is maradok. Könnyen meg lehet ezt érteni, hiszen az igazi klubszellemet ott szívtam magamba és az FTC-ből lendült futballkarrierem a magasba. Mindig igazi örömet éreztem, mikor a zöld-fehér sávos trikót magamon feszülni éreztem
”
– Schlosser Imre
Labdarúgó-játékvezetőként („szövetségi bíróként”) első mérkőzését 1930. augusztus 27-én vezette, amely Hajdu Andor jutalomjátéka volt a II. liga válogatottja és a Ferencváros csapatai között.[17][18]
A válogatottban
1906 őszén, 17 évesen lett a válogatott tagja. Az akkori szövetségi kapitány, Hajós Alfréd hívta meg a keretbe.
1927-ig 68 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben és 58 gólt szerzett.[19] Szintén rekord, hogy válogatott pályafutása 21 évet ölel fel.
1955. október 16-án a 100. magyar-osztrák mérkőzésen az ő vezetésével vonultak ki a csapatok, és a kezdőrúgást is ő végezte el a Népstadionban, 104 000 néző előtt.[20]
Sikerei, díjai
1918. május 3. Ausztria-Magyarország 2:0 (Balról: Hogan edző, Zsák, Konrád II, Kertész II, Szabó, Feldmann, Orth, Schlosser, Nemes, Ging, Fogl II, Schaffer)
A modern futball. Rex "Slózi" portréjával; Athenaeum, Bp., 1925 (Az Athenaeum sportkönyvtára 1. Futballsorozat)[22][23]
Schlosser Imre és a magyar futball 35 esztendeje. A 75-szörös magyar válogatott játékos visszaemlékezései; Fővárosi Irodalmi Vállalat, Bp., 1934
Fél évszázad a futballpályán. 1906–1956; sajtó alá rend. Szücs László, ill. Sajdik Ferenc; Sport, Bp., 1957
Jegyzetek
↑A statisztika nem tartalmazza a három nem hivatalos bajnokság adatait (1914. ősz, 1915. tavasz, 1915. ősz és az 1916 tavaszán rendezett bajnoki díjmérkőzések. Ha ezeket is figyelembe vesszük, akkor összesen 320 mérkőzésen szerzett 417 találatot eredményez, amely az IFFHS adata is egyben.
↑Néhányszor magyarosított néven szerepel: Lakatos Imreként, később megváltoztatta családnevét Solymosira
.jpg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
