Tóth Potya István

Ez a szócikk Tóth Potya István labdarúgóedzőről szól. Hasonló címmel lásd még: Tóth István (egyértelműsítő lap).
Tóth Potya István
Személyes adatok
Teljes névTóth István
Születési névTóth István
Születési dátum1891. július 28.
Születési helyBudapest, Magyarország
Halálozási dátum1945. február 6. (53 évesen)
Halálozási helyBudapest, Magyarország
SírhelyFiumei Úti Sírkert (24-1-68)[1]
Állampolgárságmagyar
Magasság164 cm
Testtömeg78 kg
BecenévPotya
Posztcsatár
Junior klubok
IdőszakKlub
1904–1906Magyar 1867-1918 BTC
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1906–1912Magyar 1867-1918 Nemzeti SC
1912–1926Magyar 1867-1918 FTC197(63)
Válogatottság
1909–1926Magyar 1867-1918 Magyarország19(8)
Edzőség
IdőszakKlub
1925–1930Magyar 1919-1946 Ferencváros
1930–1931Olaszország 1861 Triestina
1931–1932Olaszország 1861 Internazionale
1932–1934Magyar 1919-1946 Újpest
1934–1936Olaszország 1861 Triestina
1937–?Magyar 1919-1946 Elektromos
1938–1939Olaszország 1861 Triestina
1943Magyar 1919-1946 Ferencváros
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tóth Potya István, sz. Tóth István (Budapest, 1891. július 28. – Budapest, 1945. február 6.) válogatott magyar labdarúgó, edző.

A két világháború között az egyik legjelentősebb magyar labdarúgóedző-egyéniség. Kezdeményezője volt az első trénerkollégiumnak az 1920-as években. Számos módszertani újítást vezetett be az edzésekben (bemelegítés, téli alapozás). Magyarországon elsőként vezetett edzőnaplót.

A második világháború idején tartalékos tiszti szolgálatot teljesített. A nemzeti ellenállás "Dallam" nevű szervezetének tagja. Budapesti Telepes utcai házában üldözöttek százait menekítette. 1944 decemberében árulás következtében letartóztatták, először a Gestapo Fő utcai börtönében, majd a Belügyminisztérium Várban lévő, az Országház utca 28. szám alatti pincéjében raboskodott. 1945 februárjában a nyilasok Kertész Géza korábbi válogatott labdarúgóval, majd labdarúgóedzővel együtt kivégezték.

Pályafutása

Játékosként

A BTC-ben kezdte pályafutását és, amikor 1906-ban többen kiléptek a klubból és megalapították a Nemzeti Sport Clubot Tóth Potya a távozókkal tartott. Új egyesületével 1909-ben megnyerte a II. osztályú bajnokságot. A következő idényben az I. osztályban harmadikak lettek az FTC és az MTK mögött. Ebben az idényben már a válogatottban is bemutatkozott.

1912 és 1926 között a Ferencváros labdarúgója. Kétszeres bajnok és kupagyőztes. 372 mérkőzésen szerepel (197 bajnoki, 116 nemzetközi, 59 hazai díjmérkőzés). Összesen 128 gólt szerez (63 bajnoki, 65 egyéb).

A válogatottban 1909 és 1926 között 19 alkalommal szerepel és 8 gólt ér el. 1912-ben a stockholmi olimpia résztvevője, de mérkőzésen nem lép pályára.

Edzőként

A Ferencváros első hivatásos edzője 1925 és 1930 között. Három bajnoki, egy KK és két kupagyőzelem a mérlege. 1929. július 21-én csapata Montevideo-ban 3:2-re legyőzi a kétszeres olimpia bajnoki és a leendő világbajnok Uruguay válogatottját.

A Ferencváros összeállítása:

Amsel – Hungler II, Papp – Fuhrmann, Bukovi, Obitz – Rázsó, Takács II, Turay, Toldi, Kohut.

Gólok: Rázsó, Takács II (2).

1930 és 1939 között három alkalommal négy szezonon keresztül az olasz Triestina edzője, közben egy idényig az Internazionale trénere. 1932 és 1934 között az Újpest edzője. Az Elektromosnál előbb szaktanácsadó, majd 1937 októberétől edző volt.[2]

Sikerei, díjai

Játékosként

  • Magyar bajnok: 1912/1913, 1925/1926.
  • Magyar Kupa: 1913, 1922.

A stockholmi olimpia: A vigaszág győztese (5. hely)

Edzőként

  • Magyar bajnok: 1925/1926, 1926/1927, 1927/1928, 1932/1933
  • Magyar Kupa: 1927, 1928.
  • Közép-európai Kupa: 1928.

Statisztika

Mérkőzései a válogatottban

 Magyarország
# Dátum Helyszín Hazai Eredmény Vendég Kiírás Gólok Esemény
1. 1909. május 29. Budapest, Millenáris-pálya Magyarország  2 – 4  Anglia barátságos -
2. 1912. június 23. Kristiania, Gamle Frogner-stadion Norvégia  0 – 6  Magyarország barátságos 1 Gól : 31' 31'
3. 1912. július 14. Moszkva, SZKSZ-stadion Oroszország  0 – 12  Magyarország barátságos 1 Gól : 79' 79'
4. 1913. április 27. Bécs, WAC-Platz Ausztria  1 – 4  Magyarország Wagner-serleg 1 Gól : 25' 25'
5. 1913. október 26. Budapest, Hungária körúti pálya Magyarország  4 – 3  Ausztria Wagner-serleg -
6. 1914. május 3. Bécs, WAC-Platz Ausztria  2 – 0  Magyarország Wagner-serleg -
7. 1914. június 19. Stockholm, Råsunda Svédország  1 – 5  Magyarország barátságos 1 Gól : 33' 33'
8. 1914. június 21. Stockholm, Råsunda Svédország  1 – 1  Magyarország barátságos -
9. 1914. november 8. Bécs, WAC-Platz Ausztria  1 – 2  Magyarország barátságos -
10. 1915. május 30. Bécs, WAC-Platz Ausztria  1 – 2  Magyarország barátságos -
11. 1915. október 3. Bécs, WAC-Platz Ausztria  4 – 2  Magyarország barátságos -
12. 1915. november 7. Budapest, Üllői úti pálya Magyarország  6 – 2  Ausztria barátságos 2 Gól : 58' 58' Gól : 76' 76'
13. 1916. október 1. Budapest, Üllői úti pálya Magyarország  2 – 3  Ausztria barátságos 1 Gól : 21' 21'
14. 1916. november 5. Bécs, WAC-Platz Ausztria  3 – 3  Magyarország barátságos -
15. 1919. november 9. Budapest, Hungária körúti pálya Magyarország  3 – 2  Ausztria barátságos -
16. 1920. május 2. Bécs, WAC-Platz Ausztria  2 – 2  Magyarország barátságos 1 Gól : 37' 37'
  1920. május 14. Pforzheim Dél-Németország  0 – 1  Magyarország barátságos -
17. 1921. június 5. Budapest, Hungária körúti pálya Magyarország  3 – 0  Németország barátságos -
  1921. június 26. Budapest, Üllői úti pálya Magyarország  3 – 0  Dél-Németország barátságos -
18. 1922. április 30. Budapest, Hungária körúti pálya Magyarország  1 – 1  Ausztria barátságos -
19. 1926. május 2. Budapest, Hungária körúti pálya Magyarország  0 – 3  Ausztria barátságos -
Összesen 19 mérkőzés 8 gól

Jegyzetek

  1. ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/Sportkonyvek_450/?pg=54&layout=s
  2. ↑ Tóth-Potya István hivatalosan átvette az Elektromos edzését. Nemzeti Sport, (1937. november 2.)

Források

További információk