Sasina horvát falu Bosznia-Hercegovinában, a Bosznia-hercegovinai Föderáció Una-Szanai kantonjában, Sanski Most községben.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina északnyugati részén, Bihácstól légvonalban 68, közúton 92 km-re keletre, Sanski Most központjától légvonalban 6, közúton 7 km-re északkeletre fekvő hegyvidéki területen, a Behremaginica-hegységben, a Sasina-patak völgyében fekszik. Határában ered a Sasina-patak, mely 10 km megtétele után Šehovac közelében ömlik a Szana-folyóba.
Népessége
| Nemzetiségi csoport
|
Népesség
1991[3]
|
Népesség
2013[3]
|
| Szerb
|
2
|
0
|
| Bosnyák
|
4
|
32
|
| Horvát
|
1023
|
250
|
| Jugoszláv
|
0
|
0
|
| Egyéb
|
24
|
12
|
| Összesen
|
1054
|
294
|
Története
A falu egy régi bányavidéken fekszik, ahol őskori és római vaskohók maradványai találhatók. A történészek szerint nincs kétség afelől, hogy mind a falu, mind az azonos nevű patak egy német törzsről, a szászokról kapta a nevét, akik a 12-13. században telepedtek le Erdélyben, majd a 13. században közülük néhányan a tatárok elől menekülve Szerbiába és Boszniába érkeztek. Mivel a szászok nagyra becsült bányászok voltak, a helyi uralkodók kiváltságokkal ruházták fel őket. A szászok jelentősen fejlesztették a bányászatot azokon a területeken, ahol akkoriban éltek, ilyen terület volt a Szana folyó vidéke is. Ezért a Sasina és Kruharuše-patakok környékén nemcsak történelem előtti és ókori, hanem középkori vaskohók nyomai is vannak. A neves bosnyák történész, H. Kreševljaković szerint Stari Majdan környékén még az ő idejében is voltak a középkorban, a törökök bejövetele előtt alapított fegyvereket és lőszereket gyártó üzemek, amelyek szükségleteire vasércet bányásztak, olvasztottak és dolgoztak fel. A 15. század végén a törökök érkezésével ezeken a vidékeken a kitermelés és a vasércfeldolgozás leállt, melyet a törökök csak 1571 körül állították helyre. Az 1568-as török defterben Sasina is a Szana vidéki falvak között van felsorolva.[4] 1879-ben a falunak 592 lakosa volt, valamennyien katolikus horvátok. 1910-ben Sasina községhez Kruhari (702), Sasina (944), Šehovci (564), Škrljevita (407), Trnova (615) és Usorci (484) falvak tartoztak. 1921-ben a községnek összesen 3792, 1930-ban 3850 lakosa volt.[4]
A helyi katolikus plébánia nagyon régi. Amikor 1884-ben a plébánia székhelyét Sasináról Sanski Mostba helyezték át, Sasina a plébánia független káplánságává vált. 1914-ben Sasina ismét önálló plébánia lett. A plébániatemplom 1916-ban épült fából. Csak 1940-ben építettek újat, téglából. Miroslav Buzuk sasinai plébánost 1945. február 21-én lőtték le a partizánok. A boszniai háborúban, 1993. június 28-án a templomot a szerb szélsőségesek aláaknázták, és a földig rombolták. Csak a súlyosan megrongálódott torony maradt meg. A háború után templomot újjáépítették és 2010. július 3-án ünnepélyesen felszentelték. A plébániaház a második világháború előtt épült. Az új, szép és tágas plébániaház a múlt század hetvenes éveiben épült. A legutóbbi háborúban leégett, de 1998-ban újjáépítették. A plébániatemplom felújításáig a pincében mondták a szentmiséket. A sasinai plébánián 1975. augusztus 22-től 1976. október 22-ig rövid ideig működött a Krisztus Vére Imádói női szerzetesrend. A sasinai plébániához a következő települések tartoznak: Sasina, Škrljevita és Tomašica. 1995 óta Škrljevitának nincs lakossága. A sasinai plébánia jelentősebb horvát kulturális egyesületei és intézményei közül 1940-ben és 1942-ben működött a Napredak Horvát Kulturális Egyesület.[5]
A településen az 1991-es népszámlálás adatai szerint 1054-en éltek. A daytoni békeszerződés után 1997-ben az entitások közötti demarkációs vonal kiigazításáról szóló megállapodással Sasina északi része a Boszniai Szerb Köztársaság része lett, míg a déli része maradt a Föderáció, és ezzel Sanski Most község területén.
Oktatás
A falu állami iskoláját 1907-ben építették, működését 1918-ban kezdte meg.
Nevezetességei
- A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1940-ben épült az 1916-ban épített fatemplom helyén.
Jegyzetek
