Škrljevita kihalt horvát falu Bosznia-Hercegovinában, a Bosznia-hercegovinai Föderáció Una-Szanai kantonjában, Sanski Most községben.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina északnyugati részén, Bihácstól légvonalban 72, közúton 111 km-re keletre, Sanski Most központjától légvonalban 9, közúton 27 km-re keletre fekvő hegyvidéki területen, a Behremaginica-hegység területén, az azonos nevű patak völgyében fekszik. Határában számos forrás található, itt erednek a Glamoč és a Glamošnica-patakok, melyek közül az előbbi a Kijevska-patakba, az utóbbi pedig a Szana-folyóba ömlik. Vasérctelepei a paleozoikumi mészkőtelepekhez kötődnek.[3]
Népessége
| Nemzetiségi csoport
|
Népesség
1991[4]
|
Népesség
2013[4]
|
| Szerb
|
26
|
0
|
| Bosnyák
|
0
|
0
|
| Horvát
|
252
|
0
|
| Jugoszláv
|
0
|
0
|
| Egyéb
|
0
|
0
|
| Összesen
|
278
|
0
|
Története
Környékén sok a vasérc. A középkorból származó primitív szélmalmok nyomai itt is megtalálhatók. Ezen a területen szinte minden lépésnél találkozunk olyan nyomokkal, amelyek a primitív vaskohászatra utalnak. Ivan Frano Jukić 1842-es útleírása szerint a Staro Majdan-i náhije a leggazdagabb ércekben: aranyban, ezüstben, rézben, amelyek több helyen, így Škrljevitában és Briševóban is megtalálhatók. Van itt hegyi kristály és gyémánt, míg a vasat több helyen feldolgozzák. Jukić szerint az itteni vas akkoriban drágább volt, mint a más régiókból származó vas, és fegyvercsöveket, különféle szerszámokat és egyebeket készítettek belőle. Ezen a részen kevés olyan falu van, ahol ne lenne egy vagy két vaskohó.[3]
Škrljevita 1878-ig az Oszmán Birodalomhoz tartozott, ekkor Bosznia-Hercegovina részeként az Osztrák-Magyar Monarchia annektálta. Az első osztrák-magyar népszámlálás szerint a településenek 1879-ben 188 lakosa volt, mind katolikus horvátok. Később újabb horvát családok települtek be, így 1910-ben már 407 lakosa volt. 1941-ben csak horvátok lakták.[3]
A településen az 1991-es népszámlálás adatai szerint 278-an éltek. Ez a falu a boszniai háború utáni időszakban teljesen kihalt, az egykori lakók ma már többnyire Horvátországban vagy valamelyik nyugat-európai országban élnek. Grga Stojić helyi lakos szerint Škrljevita lakói a háború borzalmai és szenvedései miatt közösen döntöttek úgy, hogy elhagyják otthonaikat. Ezt megelőzte a falu kilenc lakosa ellen elkövetett bűncselekmény, amelyet a Boszniai Szerb Köztársaság hadseregének két tagja követett el, ami után a falu lakói úgy döntöttek, hogy közösen elköltöznek. Idővel a falut kifosztották, a házakat pedig lerombolták vagy felégették. A lepusztult romokat mára benőtte a növényzet és a falut is már csak gyalogosan lehet megközelíteni. Bár a háború utáni időszakban a helyiek körében nem volt hajlandóság a visszatérésre, elmondásuk szerint továbbra is erősen kötődnek szülőföldjükhöz. Az éves vakációt és a szabadnapokat arra használják, hogy eljöjjenek, társalogjanak és meglátogassák őseik sírját.[5]
A daytoni békeszerződés értelmében település a Bosznia-Hercegovinai Föderációhoz tartozott, de 1997-ben az entitások közötti demarkációs vonal kiigazításáról szóló megállapodással egyharmad része a Boszniai Szerb Köztársaság része lett, míg kétharmad része a Föderáció, és ezzel Sanski Most község területén maradt. Ma mindkét rész lakatlan.
Jegyzetek
