Pinerolo legrégebbi városrészei a San Maurizio-dombon helyezkednek el. A város déli és keleti irányban a Pó-síkságon Torinótól 37 km-re nyugatra fekszik, a Chisone-völgy szomszédságában.
Története
Először 981-ben tesznek róla említést, Pinarolium néven, egy II. Ottó német-római császár által kiadott dokumentumban, amelyben megerősítik a torinói püspöknek a várossal kapcsolatos privilégiumait és jogait.
1536-tól 1574-ig Franciaország fennhatósága alatt állott, ekkor Emánuel Filibert savoyai herceg visszaszerezte, és városi rangot adott neki. Az 1631-es cherascói szerződés eredményeképpen ismét francia kézre került, Richelieu bíboros főminiszter Vauban marsallnak, a korszak legnagyobb francia hadmérnökének adta azzal az utasítással, hogy Pinerolóból erős védővárat hozzon létre, amely biztosítja Franciaországnak az Észak-Itália feletti ellenőrzést. A lakosok költségére felújították a városfalakat, és újjáépítették a várat, kibővítették a citadellát. Sok kézműves műhelyt lebontottak, ezek munkásait Lyonba költöztették. Pinerolo erődjének Öregtornyát, a Donjont börtönként is használták, ahova XIV. Lajos király az ellenségeit – köztük a titokzatos „Vasálarcost” is – záratta.
A Risorgimento háborúi révén Piemont az egységes Olasz Királyság részévé vált, a város gazdasági fejlődése felgyorsult, hidak, utak, vasutak épültek, amelyek megkönnyítették a kereskedelmet Liguriával és a régió többi részével.
1819-ben már 12 000, 1890-ben pedig már 18 000 lakosa volt.
A második világháború során lakossága aktívan részt vett az olasz ellenállásban. A háború után iparosodásnak indult, azonban az utóbbi években az ipar visszaesésével a város a turizmus felé nyitott.
1974. október 8-án itt tartóztatták le a Vörös Brigádok alapítóit, Renato Curciót és Alberto Franceschinit.
Látványosságok
Vittorio Veneto tér: a lakosok fő találkozási helye, itt tartják kétszer a heti piacot, szerdánként és szombatonként. Északi oldalán található a városháza, amelynek épülete ad otthont a városi múzeumnak és a könyvtárnak. Keleti oldalán épült fel a Palazzo Vittone, fontos múzeumok és kulturális intézmények székhelye.
Szent Donát-dóm, amelyet már 1044-ben megemlítenek. 1425-ből származó harangtornya máig befejezetlen.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pinerolo című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.