A phenjani(p'yŏngyangi) metró (hangul: 평양 지하철도, Phjongjang csihacsholdo, handzsa: 平壤 地下鐵道, RR:Pyeongyang jihacheoldo?) az észak-koreai főváros, Phenjan1973 szeptemberében megnyitott metrórendszere. A hálózat a város közlekedésének fontos részét képezi. Alagútjait eredetileg föld alatti katonai létesítmények összekapcsolására építették. Két vonala van, a Cshollima(Ch'ŏllima) és a Hjoksin(Hyŏksin). Állomásainak építészeti stílusa különleges, a világ legszebbjei közé tartozik. Vonalain a szerelvények hajnali 5 óra 30 perctől este 9 óra 30 percig közlekednek.[3]
Bár Észak-Koreán kívül elég keveset lehet tudni a phenjani(p'yŏngyangi) metróról, az országba látogató turisták évekig csak két metróállomást, a Puhung(Puhŭng) és a Jonggvang(Yŏnggwang) állomásokat tekinthették meg. 2010-től ezen a korlátozáson enyhítettek,[4] 2014-ben pedig a Cshollima(Ch'ŏllima) vonalon egy állomás kivételével feloldották.[5]
A 2016-ban forgalomba állított új vonatokat Észak-Koreában gyártották. Bár léteznek tervek a hálózat kibővítésére, évtizedek óta csak tervezési fázisban vesztegel a fejlesztés. A phenjani(p'yŏngyangi) a világ legmélyebb metrója; az alagutak 120 méterrel vannak a földfelszín alatt.
Hálózat
A phenjani metró két vonalból áll; az észak-déli Cshollima(Ch'ŏllima) (nevét egy mitológiai lóról, a cshollimáról(ch'ŏllimáról) kapta) és a kelet-nyugati Hjoksin(Hyŏksin) (magyarul „Újítás”) vonalból. A rendszer teljes hossza kb. 22,5 km, a Cshollima(Ch'ŏllima) 12, a Hjoksin(Hyŏksin) kb. 10 km hosszú.
Állomások
A metrórendszer összesen 17 állomásból áll. A Kvangmjong(Kwangmyŏng) („Fényesség”) állomást 1995-ben lezárták, mivel összekapcsolták a Kumszuszan(Kŭmsusan) Emlékpalotával, és átalakították az örökös elnök mauzóleumává.
Az állomások közötti átlagos távolság 1500 méter, ugyanúgy mint Moszkvában, Londonban és Párizsban is. A megállók nevei az észak-koreai forradalommal kapcsolatosak, és egyedülállóan a világon, nem állnak kapcsolatban a földrajzi helyszínekkel (bár néhány esetben a közeli utcák, mint például a Jonggvang(Yŏnggwang), Kvangbok(Kwangbok), Hjoksin(Hyŏksin) az állomásokkal azonos neveket viselnek). A megállók falait a forradalommal kapcsolatos festmények díszítik.
A Kvangmjong(Kwangmyŏng) állomást Kim Ir Szen(Kim Il Sung) tiszteletére 1995-ben örökre lezárták, és a területén alakították ki a mauzóleumát. A szerelvények azóta ezen az állomáson nem állnak meg.[6]
Építés
A phenjani metró teljes egészében mély föld alatti alagutakban található. Ezeket a Koreai Néphadsereg építette nagyrészt kétkezi munkával, sok rab segítségével.[forrás?] A projektet feltehetően Kim Dzsongil(Kim Jŏng-il) parancsára kezdték megvalósítani, aki 1966-os pekingi látogatása után szeretett volna a pekingi metróhoz hasonló rendszert építeni saját országában. Az építkezés a két vonalon 1968-ban kezdődött szovjet és kínai segítséggel. A Cshollima(Chŏllima) vonalat 1973. szeptember 6-án nyitották meg (az avatási ünnepséget szeptember 18-án tartották), a Mangjongde(Mangyŏngdae) vonalnak nevezett, Ponghva(Ponghwa) és Puhung(Puhŭng) állomások közti szakaszt 1987-ben adták át. A Hjoksin(Hyŏksin) vonalat 1975 októberében használhatták először az észak-koreaiak, a Hjoksin(Hyŏksin) és Kvangbok(Kwangbok) állomások közötti szakaszt pedig 1978 szeptemberében (néhány adat szerint az első szakasz csak a Kvangmjong(Kwangmyŏng) és Hvanggumbol(Hwanggŭmbŏl) megállók között volt, de később mind a két végén kibővítették).
Katonai használat
A phenjani metrót egy terjedelmes alagutakból álló katonai rendszer részeként építették, és titkos vonalakat is tartalmaz. Az állomások mélyen a föld felszíne alatt fekszenek és többszörös (általában hármas) nehéz tolóajtókkal vannak felszerelve, amelyek közvetetten összekötik az alagutakat.[forrás?]
Szerelvények
Az eredeti metrószerelvényeket, hivatalos nevükön a DK4-es modellt – bár a gyártási jelzésük DKJI, volt mint Kim Dzsongil (Kim Jong Il) nevének kezdőbetűi – Kínában gyártotta 1972-ben a Changchun Railway Vehicles, az a vállalat, amely a pekingi DK2-es és DK3-as metrószerelvényeket is készítette. Ezek egy részét 1998-ban eladták a pekingi metrónak, ahol a 13-as vonalon közlekednek.
1998 és 2016 között a Berlinből vásárolt szerelvények közlekedtek, vörös/krémszín festéssel. Ezekről minden reklámot eltávolítottak és az ország vezetőinek képei voltak találhatóak a kocsikban.
A vásárolt típusok:
GI típus („Gisela”), korábbi kelet-berlini szerelvények (1978 és 1982 között épültek).
A GI (Gisela) típusú, alacsonyabb és keskenyebb szelvényű metrókocsikat kivonták a földalatti forgalomból és átalakítás után helyi vasúti motorvonatként (HÉV-szerűen) üzemeltetik. A vasútra áttett szerelvények egy áramszedővel ellátott kocsiból és négy darab vontatott kocsiból állnak. Az áramszedővel ellátott kocsiban kapott helyet egy forgógépes (umformeres) áramátalakító, amely a 3kV-os vasúti felsővezetéki feszültséget a jármű működtetéséhez szükséges 750V-ra alakítja át.[7]
2015. november 20-án tesztelték az új, sokkal korszerűbb hazai gyártású szerelvényeket, 2016 elején pedig forgalomba is állították őket.[8] Az új szerelvények beltere hófehér, a kapaszkodók, ülések pedig rózsaszínűek. Továbbá minden szerelvény fel van szerelve monitorokkal, amelyek rendszeres tájékoztatást nyújtanak az aktuális időjárás, dátum és idő, páratartalom, hőmérséklet szempontjából.[9]
.svg)
