1949-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Kar magyar–történelem szakán, ahol 1953-ban szerzett tanári diplomát. Diplomájának megszerzése után az ELTE BTK Történeti Intézet Új- és legújabbkori magyar történelem tanszékén lett tanársegéd. 1958 és 1962 között adjunktus volt, majd 1962 és 1970 között egyetemi docensként dolgozott. 1970-ben vette át egyetemi tanári kinevezését. 1972-ben bízták meg a tanszék vezetésével. 1982-ben a Bölcsészettudományi Kar dékánjává választották, amely tisztséget 1990-ig töltötte be. 2001-ben emeritálták.
1960-ban védte meg a történettudományok kandidátusi, 1969-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának, az Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságnak, valamint a Művelődéstörténeti Bizottságnak is lett tagja. 1987-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben annak rendes tagjává választották.
Kutatási területe a 20. század agrár-, jog-, illetve a politikatörténete.