Szentpétery Aurél és Ruzsonyi Mária fiaként született. Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte az Eötvös József Collegium tagjaként, és egyéves tanulmányúton járt Németországban és Franciaországban, valamint fél évet töltött Olaszországban művészettörténeti és oklevéltani tanulmányokkal. 1901-ben avatták bölcsészdoktorrá.
1902-ben tanári oklevelet szerzett, majd 1907-ben a lugosi állami főgimnázium latinnyelv- és történelemtanára lett. Ebben az időben tagja volt a temesvári Arany János Társaságnak és a történelmi társaságnak. Művei 1904–1908 között a Századokban és az Urániában jelentek meg.
1914-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett, majd 1918-tól Debrecenben tanított, 1923-tól pedig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre került, ahol mint a történeti segédtudományok tanára főleg oklevéltani kutatásokkal és forráskiadásokkal foglalkozott. 1937–38-ban szerkesztette az Árpád-kori elbeszélő források új kiadását.
Halálát szívizomelfajulás, érelmeszesedés okozta. Felesége Putnoky Mária volt.
Főbb munkái
Az ujkor kezdete. (Marosvásárhely 1901) [Bölcsészdoktori értekezés]
Hédervári Imre 1447-i felmenőlevele (1902) [Különny. a Turulból]
A veszprémi püspökség alapító levele (1903) [Századok]
Az országos tanács 1401-ben, Két történetfilozófus (1904) [Századok]
Hamis oklevelekről (1904) [Uránia]
A történelemtudomány objektivitásának kritikája (1906)
Chronológia (1923, A Magyar Történettudomány Kézikönyve) → reprint kiadásban az Oklevéltani naptárral: A kronológia kézikönyve. A Chronologia és az Oklevéltani naptár összevont, javított és bővített kiadása (Tudománytár-sorozat), Könyvértékesítő Vállalat, Budapest, 1985, ISBN 963-02-3036-4
