Az Oxford–Cambridge evezősverseny egy évente, általában tavasszal megrendezett
evezős versenysorozat az Oxfordi Egyetem és a Cambridge-i Egyetem evezős klubjai között, melyet hagyományosan váltott evezős nyolcasok között rendeznek a Temze folyón, Londonban.
A versenyt Angliában egyszerűen csak "a hajósverseny" (The Boat Race), vagy
egyetemi hajóversenyként (University Boat Race) említik. A versenyeken külön férfi és női futamok, valamint tartalékos legénységek indulnak.
A férfi versenyt először 1829-ben hozták létre, 1856 óta pedig évente rendezik meg, kivéve az
első- és a második világháború időszakát (bár nem hivatalos versenyeket ekkor is rendeztek),
és a 2020-as Covid19 világjárványt. A női versenyt 1927-ben indították és 1964 óta évente került megrendezésre. 2015 óta a női verseny ugyanazon a napon és pályán zajlik mint a férfi rangadó,
2018-tól pedig a két futam összevont versenyét "a hajóversenyként" (The Boat Race) emlegetik.
A versenynek 1845 óta az úgynevezett "bajnoki pálya" (The Championship Course) ad otthont, amely a
nyugat-londoni Temze 4,2 mérföldes (6,8 km) szakaszát fedi le. Más helyszíneket is használtak,
köztük a Great Ouse folyó egy szakaszát, amely a 2021-es verseny helyszíne volt. Mindkét legénység tagjait hagyományosan bluesnak és minden hajót "Blue Boat"-nak neveznek. A Cambridge színe a világoskék, az Oxfordé pedig a sötétkék. 2022-ig Cambridge 85-ször, Oxford 81-szer nyerte meg a férfiak versenyét, míg az 1877-es versenyt "holtversenynek (dead heat)" nyilvánították. 1930 óta Oxford vezeti az összesített győzelmek eredményét, de a kezdetektől számítva Cambridge áll az élen.
A nőknél a Cambridge 45-ször, míg az Oxford 30-szor nyerte meg a versenyt és 1966 óta Oxford vezet
az összesített győzelmek terén.[1] 1965 óta tartanak tartalék hajóversenyt a férfiak és 1966 óta a nők számára. A legtöbb évben több mint 250 000 ember nézte a versenyt a Temze partjáról. 2009-ben rekordszámú, 270 000 ember látta élőben a versenyt és további 15 milliónyian a televízió közvetítésein keresztül.[2]
Története
Az első verseny
Az egyetemek közötti rivalizálás sokkal régebbre nyúlik vissza, mint az evezős versenyek de az
évszázados versengés a 19. század óta a sportban testesült meg. Ez a sport a krikett volt, melyet 1827-ben
rendeztek. Az evezős hagyomány két évvel később 1829-ben indotta el Charles Merivale, a cambridge-i
St John's College hallgatója és harrow-i iskolai barátja Charles Wordsworth, aki az oxfordi Christ Churchben tanult.[3][4] Cambridge mindig is előrébb járt az evezésben, mivel már egy évvel a verseny előtt megalapította evezős klubját, míg az oxfordi egyetemi klub csak 1839-ben alakult meg. 1829 húsvétján a Cambridge-i Egyetem kihívta az Oxfordi Egyetemet egy nyolcas evezős versenyre, amit Oxford el is fogadott azzal a feltétellel, hogy ha húsvét utánra halasztják a mérkőzést. Cambridge elfogadta a halasztást és a verseny helyszínéül a Temze-parti Henley-on Thames városát javasolta, amit Oxford egy terepszemlét követően el is fogadott. Az első versenyt 1829. június 10-én tartották amit a kihívó Cambridge elveszített. Az eseményen már ekkor nagyszámú nézőközönség, mintegy 20 ezer ember vett részt.[3][4][5]
A hagyománnyá válás
A második versenyt csak 1836-ban rendezték meg, ahol a helyszínt egy Westminsterből Putney-ba tartó
pályára helyezték át. Oxford már az első versenyen is sötétkék mezt viselt, míg Cambridge a második versenyen mutatkozott először világoskékben. Ennek oka, hogy a versenyzők többsége eton-i volt és az ottani híres iskolának a színe, az úgynevezett "eton kék (Eton blue)" volt. A versenyt ezúttal a Cambridge nyerte, csakúgy mint az ezt követő négy versenyt, sorozatban. A következő két évben nézeteltérés alakult ki a verseny helyszínét illetően. Oxford a Henley-t, míg Cambridge pedig Londont részesítette előnyben.[4]
Az "Oxford University Boat Club" hivatalos megalakulását követően 1839-ben, újraindult a verseny
a két egyetem között, Londonban a Temze felső torkolata közelében a Tideway-n.
Ekkortól vált hagyománnyá – és ez mind a mai napig tart -, hogy a vesztes csapat évente visszavágóra hívja a győztest. 1842-ben a versenyt ismét Henley-on Thames-ben rendezték meg és mint tizenhárom évvel ezelőtt, ezúttal is Oxford nyerte meg és nem is akárhogyan. A csapat nyolc tagjából az egyik megbetegedett és mivel a szabályzat nem enged cserét, így hét evezőssel nyerték meg az esélytelennek vélt összecsapást.[6]
A verseny 1845-ben ismét új pályára költözött és azóta szinte minden évben a Temze Putney és Mortlake közötti szakaszán zajlanak a versenyek. Ez alól kivétel az 1847, 1848, az 1850, 1851 és az 1853,1855-ös évek, valamint az 1915-től 1919-ig tartó évek az első világháború miatt, az 1940-től 1945-ig tartó második világháborús időszak, illetve 2020-ban a Covid19 világjárvány.[7]
Az 1877-es holtverseny
Mindkét legénység rossz időjárási körülmények között ért célba, egyformán 24 perc 8 másodperc alatt.
1877-ben volt az egyetlen olyan eredmény, amikor a versenyt holtversenynek nyilvánították. A versenybíró, Honest John Phelps ítéletét gyanúsnak tartották, mert állítólag 70 év feletti volt és az egyik szemére vak. A legenda szerint a versenyen elaludt és így lemaradt a célbaérkezés pillanatáról, ezért döntetlennek hirdette ki a mérkőzést. Valószínűbbnek tartják viszont, hogy a célvonal közelében lévő csónakoktól nem tudta tisztán megállapítani, hogy melyik csapat lett a győztes.[3][4] Phelps "Honest John (Becsületes János)" beceneve ugyan ironikusan hangzik, de nem volt az és nem volt részeg sem (ahogyan azt néha állítják) a cél idején egy bokor alatt. El kellett ítélnie, hogy ki nyert a céloszlopok segítsége nélkül (amelyeket csak a következő évi versenyre szereltek fel).[6] Egyes újságok azt hirdették, hogy az Oxford szoros győzelmet aratott, de az ő nézőpontjuk a folyó folyásirányától származott. Mivel nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy ki lépett át először a pontos célvonalon, Phelps csak holtversenyként tudta megítélni. A sajtó és az oxfordi szurkolók később találták ki a Phelpsről szóló történeteket, amelyeket Phelpsnek esélye sem volt cáfolni.[7][8]
A 2012-es incidens
A 2012-es futamon – miután a versenyzők a pálya csaknem háromnegyedét leevezték – a verseny több
mint 30 percre leállt, amikor egy magányos, a polgári szabadságjogokért tiltakozó, ausztrál Trenton Oldfield a chiswick-i oldalról belépett a vízbe és szándékosan a hajók közé úszott, miután a játékvezető-asszisztens észrevette, hogy biztonsági okokból mindkét hajónak meg kellett állnia. Az újraindítás után a hajók összeütköztek és az oxfordi legénység egyik evezője kettétört. A versenybíró, John Garrett úgy ítélte meg, hogy az incidens az Oxford hibája volt és engedélyezte a verseny folytatását. A Cambridge ezután gyorsan átvette a vezetést, és meg is nyerte a futamot. Az oxfordi legénység fellebbezést nyújtott be a játékvezetőhöz, amelyet gyorsan elutasítottak és a Cambridge hajóját nyilvánították győztesnek.[9][10]
A 2021-es verseny
2021-es hajóversenyt Cambridgeshire-ben, Ely közelében a Great Ouse folyón rendezték meg egy rövidebb, 3,0 mérföldes (4,9 km) egyenes pályán.
Egyrészt a koronavírus-járvány miatt, másrészt a Hammersmith híd lezárása miatt történt biztonsági aggályok okán. A verseny mára az Egyesült Királyság nemzeti intézményévé vált és minden évben a televízió is közvetíti.[11]
A 2022-es hajóverseny visszatért a Temzébe és a Putney és Mortlake közötti hagyományos pályára.[12]
Versenyhelyszínek
1845-től 2019-ig és 2022-ig minden futam a "Bajnoki Pályán (The Championship Course)"
Putney és Mortlake között zajlott. A korábbi versenyek és a 2021-es rendezvény különböző
helyszíneken zajlott.
A bajnoki pálya (The Championship Course) 4 mérföldre és 374 yardra (6,779 km) található Londonban, a Temze PutneytólMortlake-ig tartó szakaszán, elhaladva a Hammersmith híd alatt és Barnes mellett, majd a Barnes Railway Bridge alatt egy "S" alakot követve keletről nyugatra. A rajtot és a célt a déli part töltésén található egyetemi hajóverseny "UBR" (University Boat Race) kövei jelölik. A klubok elnökei feldobnak egy érmét a verseny előtt, hogy megválasszák a folyó melyik oldalán fognak evezni. A döntés az időjárás, a víz sebessége és sodrása függvényében befolyásolhatja a teljesítményt, mivel a pálya három kanyarja kedvezhet, vagy hátrányt jelenthet a legénység teljesítményéhez.[13]
Eredmények
Az első versenyt 1829-ben rendezték meg a Temze 3,6 km hosszú szakaszán, a Hambleden Lock
és a Henley Bridge között. Hivatalosan is rögzítették, hogy Oxford „könnyen” nyerte meg a versenyt.
Hét év telt el a második versenyig, amelyet Cambridge 20 hosszal nyert meg a Westminster híd és a
Putney híd közötti 9,3 km-es pályán. További négy verseny közül hármat
a világoskékek nyertek ugyanazon a pályán. Az 1845-ös futam volt az első, amelyet a
"Bajnoki Pályán" (The Championship Course) bonyolítottak le. Miután a Cambridge „könnyen” megnyerte a kilencedik hajóversenyt, ekkor 7:2-re vezetett összesítésben és első és egyetlen alkalommal hívták ki az Oxfordot egy második futamra ugyanabban az évben, 1849-ben.
Az Oxford győzött, mivel a világoskékeket diszkvalifikálták. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a versenyt így döntötték el. A 2022-es versenyen a Cambridge összesítésben 85 győzelemmel vezet a versenyben, az Oxford 81 elsőbbségéhez képest. Az 1877-es versenyt „holtversenynek” nyilvánították.
A Cambridge 1930 óta vezet az Oxford előtt, az összesített győzelmek számát illetően.[8]
A második világháború alatt négy nem hivatalos hajóversenyt rendeztek, a Temzén, és a Great Ouse folyón, Elyben. A legénységeket nem ismerték el "full Blues"-nak, ezért ezen futamok eredményei nem szerepelnek a hivatalos összesítésben.[6]
1859-ben a cambridge-i, 1925-ben az oxfordi, 1912-ben pedig mindkét hajó elsüllyedt.[8]
1978-ban történt, hogy a Cambridge hajója a célvonal közelében elmerült és az Oxford a süllyedő hajót megelőzve győzött.[4]
A 2003-as volt a hajóverseny történetében az eddigi legszorosabb futam, amikor az Oxford mindössze egy lábbal (kb. 30 cm-rel) előzte meg a Cambridge csapatát.
A hajókban nyolcan ülnek a menetiránynak háttal, míg egy ember a hajó végén velük szembe, aki az irányító ember.[4]
A győzelmi sorozat rekordját a Cambridge tartja, mert 1924 és 1936 kötött sorozatban 13 alkalommal nyert.[8]
Nem kizárólag brit nemzetiségű evezősök vehetnek részt a versenyen, de a két egyetem tanulója kell hogy legyen.[3]
A táv hossza a folyó medrének közepén mérve pontosan 4 mérföld 374 yard, (6779 m), amit kb. 20 perc alatt teljesítenek a versenyzők és ez idő alatt körülbelül 600 alkalommal húznak az evezőlapáttal.[3]
Az eddigi legjobb férfi időt a Cambridge teljesítette 1998-ban, ami 16 perc 19 másodperc volt.[5]
A legviccesebb kommentár 1949-ben hangzott el, amikor a BBC rádiós sportriportere John Snagge a következőt mondta élő egyenes adásban: "Nem látom ki vezet, de vagy az Oxford vagy a Cambridge".[4]
A váltott evezős nyolcas hajó hossza: 18,9 méter.
Megjegyzések
↑A Cambridge kezdetben egyértelműen vezetett, amikor a csónakok a Crabtree Tavernhez értek, a két hajó összeütközött. Szoros küzdelmes verseny után Cambridge lépte át először a célvonalat.
Az evezési törvények kódexének szabályai alapján, a játékvezető szabálytalanságot ítélt.
↑Az első futamban mindkét hajó elsüllyedt, így két nappal később újra indították.
↑A hajó fedett része az orrtól a nyílt területig
(ahol a sportoló ül) és a nyílt területről a tat felé. Gyakran használják, mint a
annak leírása, hogy mennyivel nyertek vagy veszítettek egy versenyt.
↑A hajó fedett része az orrtól a nyílt területig
(ahol a sportoló ül) és a nyílt területről a tat felé. Gyakran használják, mint a
annak leírása, hogy mennyivel nyertek vagy veszítettek egy versenyt.
↑A versenyt félbeszakították majd újraindították. A legénység összeütközött, egy oxfordi evező kettétört.
↑[www.smh.com.au/sport/shock-and-oar-as-australian-protest-wrecks-oxbridge-boat-race-20120408-1wiyt.html Shock and oar as Australian protest swimmer wrecks Oxbridge boat race]. smh.com.au
↑Dodd:Christopher Dodd. The Oxford & Cambridge Boat Race. London: Stanley Paul. ISBN 978-0-09-151340-5. (1983)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a The Boat Race című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.