A nemzetközösségi köztársaságok a Nemzetközösség köztársasági államformájú tagjai. A Nemzetközösség jelenlegi 54 tagja közül 34 köztársaság.

A nemzetközösségi többi tagja vagy nemzetközösségi királyság, ezeknek uralkodója és államfője a brit uralkodó, jelenleg III. Károly brit király, vagy önálló nemzetközösségi monarchia, amelyeknek uralkodója nem a brit király(nő). Az előbbiek száma tizenöt, az utóbbiaké öt. Államformától függetlenül a Nemzetközösség minden tagja elismeri III. Károlyt a Nemzetközösség fejének.

A köztársaságok közül 32 korábbi brit önkormányzó gyarmat. A köztársaságok a korábbi portugál gyarmat Mozambik és a belga Ruanda-Urundi kivételével a múltban mind brit gyarmat voltak. A nemzetközösségi köztársaságok különböző utakon jutottak a köztársasági államformáig. A legtöbb esetben nemzetközösségi királyságként nyerték el a függetlenséget és ebből lettek később nemzetközösségi köztársasággá. Néhány esetben akkor lettek nemzetközösségi köztársasággá, amikor valamelyik korábbi brit gyarmattól nyerték el a függetlenségüket (mint Banglades Pakisztántól 1971-ben).

A legutóbb (2021-ben) nemzetközösségi köztársasággá vált tag Barbados. Fidzsi köztársaság, de elfogadja III. Károlyt "nagyfőnökének".

Köztársaságok az 1950-ben elfogadott londoni nyilatkozat óta lehetnek a Nemzetközösség tagjai. A nyilatkozatot azért fogadták el, mert India szeretett volna továbbra is nemzetközösségi tag maradni, miután köztársasággá vált. A kompromisszum az lett, hogy a Nemzetközösségen belüli köztársaságoknak nem kell elismerniük a királyt (ma III. Károly) államfőjüknek, de elismerik a Nemzetközösség fejének.

Miután elnyerték függetlenségüket az Egyesült Királyságtól, a legtöbb nemzetközösségi ország továbbra is elismerte államfőjének a brit monarchiát, elsőként Dél-Afrika és Ceylon (a mai Srí Lanka). Az idő múlásával azonban sok nemzetközösségi királyság köztársasággá vált, népszavazás vagy alkotmánymódosítás útján megszüntették a monarchia államfői státuszát és a főkormányzókat választott vagy kinevezett köztársasági elnökökre cserélték. Ez a folyamat különösen a gyarmatosítás korát maga mögött hagyó Afrikára volt jellemző. Afrikában a függetlenség elnyerését követően a legtöbb egykori nemzetközösségi királyság éveken belül köztársaság lett és általában elnöki rendszert alakított ki. Egyes államok, mint Málta vagy Fidzsi parlamentáris köztársaság lett.

Fidzsi esetében a köztársaságot az 1987-es katonai puccs hozta létre, amely megdöntötte a monarchiát. Miután kikiáltották a köztársaságot, a királynő főkormányzóját, azaz a monarchia képviselőjét választották meg köztársasági elnöknek. Fidzsi nemzetközösségi tagságát ugyanakkor 2006-ban kormánya kérésére felfüggesztették.

A legtöbb nemzetközösségi ország minden alkotmányos köteléket elszakított, amelyek az Egyesült Királysághoz fűzték. Vannak azonban olyan tagok – mint Dominikai Közösség és Mauritius –, amelyek peres ügyekben még mindig lehetővé teszik a fellebbezést a Királyi Tanács Jogi Bizottságához (angolul Judicial Committee of the Privy Council), az egyik legfelsőbb brit bírósághoz. Alkotmányos jogokat érintő ügyek esetében erre Kiribati is lehetőséget biztosít.

A Nemzetközösségen belül nincs semmi különbség a köztársaságok, a III. Károly államfőjüknek elismerő államok és a többi monarchia (Brunei, Lesotho, Malajzia, Szváziföld és Tonga) tagi státusza között.

Ha egy monarchia a nemzetközösségen belül köztársasággá válik, nem kell, hogy ez változtasson tagi státuszán, de ebben az esetben a többi nemzetközösségi tag hozzájárulására van szükség ahhoz, hogy a Nemzetközösségben maradhasson. Bár általában ez csak formaság, elméletben bármely tag ellenzése megakadályozhatja, hogy egy újonnan köztársasággá vált ország a Nemzetközösség tagja maradhasson. Dél-Afrika esetében ez csak azért nem történt meg, miután 1961-ben köztársasággá vált, mert nem is folyamodott a tagságért – ebben az esetben azonban a többi tagnak nem a köztársasági államforma, hanem a rasszista politikát folytató apartheid rendszer ellen voltak kifogásai. Fidzsi és a Maldív-szigetek sem akarták tagságuk fenntartását, miután köztársasággá váltak, így el is vesztették széküket a Nemzetközösségben.

Lásd még: Nemzetközösség: A tagság megszűnése más módon

A korábbi nemzetközösségi birtokok némelyikében – mint Málta, Trinidad és Tobago vagy Mauritius – a köztársasági elnöki poszt ceremoniális hivatal lett, amelyet általában a korábbi főkormányzó töltött be először, és ezek az államok parlamentáris köztársaságok lettek. Mások – mint Ghána, Malawi vagy Gambia – valódi végrehajtó hivatallá tették az elnöki posztot és általában a legutolsó miniszterelnökkel töltötték be – ezek az államok elnöki köztársaságok lettek. Az utóbbi esetekben nem csak a monarchiát számolták fel, hanem a parlamentáris kormányzás westminsteri rendszerét is.

A Fidzsi-szigetek katonai puccs következményeként vált köztársasággá, nem a köztársasági érzület eluralkodása miatt, hiszen a bennszülött törzsfők önszántukból elfogadták, hogy az ország a Koronának vesse alá magát. A monarchia szimbólumai Fidzsin még abban az időszakban is fennmaradtak, amikor nem volt a Nemzetközösség tagja, például a bankjegyek és pénzérmék a királynő arcképét viselték 2012-ig. Amikor Fidzsit visszavették a Nemzetközösségbe, felmerült, hogy ismét elfogadják a királyfőt államfőnek, de ezt senki nem erőltette, bár a Főnökök Nagytanácsa elismerte a királynőt legfőbb főnökének, egészen 2012-ig.

A korábbi nemzetközösségi királyságok, a köztársasági státusz elnyerésének dátuma szerint:

	Tagállam	Függetlenné válás éve	Köztársasággá válás éve	Létrehozásának módja		Elnökség típusa	Első elnöke
1	India	1947	1950	Alkotmánymódosítás		Ceremoniális	Újonnan kinevezett
2	Pakisztán	1947	19561	Új alkotmány		Ceremoniális, később erős	A főkormányzó
3	Ghána	1957	1960	Népszavazás	88,5%	Erős	A miniszterelnök
4	Dél-afrikai Köztársaság	1910	19612	Népszavazás	52,3%	Ceremoniális, később erős	A főkormányzó
5	Nigéria	1960	1963	Alkotmánymódosítás		Ceremoniális, később erős	A főkormányzó
6	Uganda	1962	1963	Alkotmánymódosítás		Ceremoniális, később erős	Újonnan kinevezett
7	Kenya	1963	1964	Alkotmánymódosítás		Erős	A miniszterelnök
8	Tanzánia	1961	19623	Alkotmánymódosítás		Erős	A miniszterelnök
9	Malawi	1964	1966	Alkotmánymódosítás		Erős	A miniszterelnök
10	Gambia	1965	1970	Népszavazás	62,3%	Erős	A miniszterelnök
11	Guyana	1966	1970	Alkotmánymódosítás		Ceremoniális, később erős	Újonnan kinevezett
12	Sierra Leone	1961	1971	Alkotmánymódosítás		Erős	A miniszterelnök
13	Srí Lanka	1948	1972	Új alkotmány		Ceremoniális, később erős	A főkormányzó
14	Málta	1964	1974	Alkotmánymódosítás		Ceremoniális	A főkormányzó
15	Trinidad és Tobago	1962	1976	Alkotmánymódosítás		Ceremoniális	A főkormányzó
16	Fidzsi-szigetek	1970	19874	Katonai puccs		Ceremoniális	A főkormányzó
17	Mauritius	1968	1992	Alkotmánymódosítás		Ceremoniális	A főkormányzó
18	Barbados	1966	2021	Alkotmánymódosítás		Ceremoniális	A főkormányzó

1. Banglades elismerése miatt tiltakozásul 1972-ben kilépetté 1989-ben újra csatlakozott.
2. 1961-ben kilépett; 1994-ben újracsatlakozott.
3. Tanganyikaként – 1964-ben egyesült Zanzibárral és létrehozták Tanzániát.
4. 1987-ben elhagyta a Nemzetközösséget; 1997-ben újra csatlakozott; 2000-ben felfüggesztették tagságát; 2001-ben visszafogadták; 2006-ban újra felfüggesztették.