Portugál Birodalom

Portugál Birodalom
Império Português (portugálul)
14151999
A Portugál Birodalom címere
A Portugál Birodalom címere
A világ azon területei, amelyek egykor a Portugál Birodalom részét képezték
A világ azon területei, amelyek egykor a Portugál Birodalom részét képezték
Általános adatok
FővárosaLisszabon
(1415–1808; 1821–)
Rio de Janeiro
(1808–1821)
Hivatalos nyelvekportugál
Államvallásrómai katolikus
Kormányzat
Államformamonarchia (1415–1910)
köztársaság (1910–)
Uralkodóportugál király
Kormányfőminiszterelnök
A Wikimédia Commons tartalmaz Portugál Birodalom témájú médiaállományokat.

A Portugál Birodalom (portugálul: Império Português, ismert még mint a Portugál Gyarmati Birodalom és a Tengerentúli Portugália, portugálul: Império Colonial Português, Ultramar Português), a mai Portugália és elődállamai által uralt tengerentúli területekből és gyarmatokból állt. Ez volt a történelem első globális birodalma, valamint közel hat évszázados fennállásával az egyik leghosszabb ideig létező.[1][2][3] Területe csúcsán, a 18. század fordulóján az egyik legnagyobb birodalmak is számított. Az észak-afrikai Ceuta 1415-ös elfoglalásától egészen 1999-ig, a Makaó feletti szuverenitás Kínának való átengedéséig létezett. A birodalom a 15. századtól, a földrajzi felfedezések időszakától kezdett kiterjedni, és fennállása alatt Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ázsiában és Óceániában is létrehozta gyarmatait.

Kezdetben az Újvilág meghódításában egyedül a Spanyol Birodalom volt a vetélytársa. 1822-ben aztán elvesztette legnagyobb és legértékesebb kiterjedésű területét, Brazíliát. Ezt követően a birodalom alulmaradt az Afrikáért zajló versenyfutásban, mivel engedtek az 1884-es berlini konferencia után nekik intézett brit ultimátumnak. A 20. század közepén autoriter rendszert kiépítő António Salazar ragaszkodott a megmaradt gyarmatokhoz, majd ideológiai okokból átnevezte őket „tengerentúli tartományoknak”. A megtartásukért 1961-ben kirobbant gyarmati háború végül 1975-ben ért véget, Salazar rezsimjének megdöntésével. Az ezt követő időszak a dekolonizációs folyamatokhoz, majd 1999-ben az utolsó gyarmat, Makaó feladásához vezetett. Portugália mai tengerentúli autonóm körzeteit az Azori-szigetek és Madeira jelenti.

Történet

Portugál felfedezések, az első érkezés dátuma és a a fő tengeri fűszerútvonal (kékkel)

A Portugál Birodalom története 1415-ben kezdődött, amikor a portugálok átkeltek a Gibraltári-szoroson, és elfoglalták Ceutát a móroktól, a transzszaharai arany- és rabszolga-kereskedelem egyik kikötővárosát.[4]

1418 és 1431 között a portugál expedíciók az atlanti-óceáni szigeteket fedezték fel és gyarmatosították, Porto Santot, majd Madeirát (1419), a Kanári-szigeteket és az Azori-szigeteket (1427).[5] A gyarmatosítást követően jövedelmező cukorkereskedelem jött létre az európai kontinenssel.

Tengerész Henrik 1460-ban bekövetkezett haláláig vezető szerepet vállalt a portugál tengeri felfedezések előmozdításában és finanszírozásában.[6] Szenegált és a Zöld-fokot 1445-ben érték el.[7] A halála idejéig a portugál expedíciók felderítették a nyugat-afrikai partvidéket, egészen a mai Sierra Leonéig.

1481-1482-ben II. János király (1455–1495) expedíciói erődöt (Castelo de São Jorge da Mina) és kereskedelmi állomást létesítettek a Guineai-öböl partján, Elminában.

Az Egyenlítőn 1473-ban érték el, a Kongó folyó torkolatán pedig Diogo Cão (wd) 1482-ben jutott túl. Ezen az expedíció után a portugálok a Kongói Királysággal (wd) is kapcsolatot létesítettek.[8] 1485–86-os expedíciója során Cão továbbhaladt a Cape Cross felé, a mai Namíbia partjai mentén.[6]

1488-ban Bartolomeu Dias Afrika déli csücskén megkerülte a Jóreménység-fokot és elérte kelet-afrikai partvidéket, felfedve a régóta keresett, Indiába vezető tengeri utat.[9] Vele egy időben a Földközi-tengeren és Egyiptomon át utazó Pêro da Covilhã elérte Etiópiát.[10]

Ázsia

Portugál India
Portugál kereskedelmi útvonalak Lisszabontól Nagaszakiig, 1580-1640 között (kék színnel) és az 1565-ben létrehozott spanyol kereskedelmi útvonal, az úgynevezett manilai gálya (fehér)

1497 júliusában Vasco da Gama (kb. 1460–1524) felfedező négy hajóból álló flottával Indiába indulva elhagyta Portugáliát. 1498 tavaszán elérte Calicutot az indiai Malabár-parton. 1499-ben tért vissza Lisszabonba ázsiai fűszerekkel és árukkal megpakolva. Az expedíció a portugál tengeri kereskedelem kezdetét jelentette a Kelettel.[11]

1510-ben Afonso de Albuquerque (1453–1515) meghódította India nyugati partján Goa területét, és az indiai portugál hatalom székhelyévé tette. Ezután 1511-ben a Malaka-szoros (DK-Ázsiában) partvonalának meghódításával a portugálok az első európaiak lettek akik ellenőrizték az Indiai-óceánt a Dél-kínai-tengerrel összekötő tengeri kereskedelmi útvonalakon. Portugália csak 1641-ben veszítette el Malakkát a hollandokkal szembeni küzdelemben.

1542-re a portugál kereskedők a kínai Liampóban (Ningpo) telepedtek le, és 1557-ben a Dél-kínai-tenger partján megalapították Makaó gyarmatát.[11]

Az 1540-es években megérkeztek Japánba is és a portugál kereskedők és kalandorok jövedelmező kereskedelmet kezdtek el folytatni Quiuxu (Kjúsú) szigetén.[12] A kereskedelemnek a jelentősége oda vezetett, hogy 1550-ben létrehozták a spanyol korona monopóliuma alatti éves „japán utazást” (Viagem do Japão), amely a gyarmati Goa államának fővárosát kötötte össze Japánnal.[13]

A Kelet-Afrika partjain, valamint India és Ceylon partjain megerősített kereskedelmi állomások, valamint a Bengáltól Kínáig tartó kevésbé megerősített települések védték a fő fűszerszigetekkel folytatott kereskedelmet. A védelmi rendszert az indiai parton székelő Goa kormányzójára vagy alkirályára bízták.[11]

Brazília

Portugál (kék szín) és spanyol területek (piros) 1598-ban
Kilátás Ouro Preto-ra, az egyik fő portugál településre, amelyet a brazil aranyláz idején alapítottak. A város mai napig megőrizte gyarmati megjelenését.

A Pedro Álvares Cabral (1467–1520) vezette felderítő flotta 1500-ban hajózott Brazília partjaira, és Portugália birtokának nyilvánította a területet.[11]

A franciák tevékenykedései arra késztették III. János királyt, hogy erőfeszítéseket tegyen a terület hatékony megszállására.[14] 1531-ben egy királyi expedíció az egész brazil partot járőrözte, elűzte a franciákat, és létrehozta az 1530-as években az első gyarmati városokat – köztük São Vicentét (a mai São Paulo államban).[14] A jelentős tengerparti gyarmatosítás csak 1550-ben kezdődött.[11]

A 17. században a hollandok betörései Brazília északi részébe sikertelennek bizonyultak, és 1654-ben őket is kiűzték.[11]

A brazil belső területek portugálok betelepítése a 18. században kezdődött.[11] 1693-ban aranyat és drágaköveket fedeztek fel Brazíliában, 1728-ban pedig gyémántokat.[11] A 17. század végéig több százezer afrikai rabszolgát szállítottak a brazil bányákban folyó munkákhoz.[15]

A gyémántkorszak történelmének híres alakja Chica da Silva (wd) rabszolganő, aki viszonyba került egy portugál tisztviselővel, gyermekeik születtek és annak ellenére hogy rabszolgaságba született, gazdaggá vált. Élete számos film, zenei, színházi és irodalmi alkotás ihletforrása lett. [16]

A 17. és 18. század az egyik legvirágzóbb időszak volt az anyaország számára, mivel Portugália részesült a bányászati bevételekből. A kávé, a cukor, a fa, a gyapot és a dohány szintén jelentős bevételt biztosított a portugál koronának.[11]

1815-ben Brazíliát királysággá emelték és a Portugál Birodalom teljes jogú, Portugáliával azonos jogállású tagja lett (Reino Unido de Portugal, Brasil e Algarves). Az 1822-es függetlenség kikiáltása idején Brazília volt a birodalom legnagyobb, leggazdagabb és legnépesebb gyarmati birtoka.[11]

A harmadik birodalom (1822-1999)

Brazília függetlenedése után a Portugál Birodalom nagyrészt Afrikára összpontosított (Zöld-foki-szigetek, São Tomé és Príncipe, Bissau-Guinea, Angola és Mozambik). A 19. században az afrikai bázisait nemzetméretű területekre terjesztette ki, hogy felvegye a versenyt más európai hatalmakkal. Benyomultak Angola és Mozambik hátországába.[17][18]

Elszórtan maradtak még birtokok Indiában Goában, Damanban és Diuban, valamint Makaónál és Kelet-Timorban.

Az 1960-as években fegyveres konfliktusok kezdődtek a portugál gyarmatokon, különösen Afrikában, majd az 1970-es években meg is szerezték a függetlenségüket, míg a rövid ideig független Kelet-Timort Indonézia annektálta.[11]

1999-ben Portugália feladta utolsó megmaradt gyarmatát, Makaót is, amely kínai uralom alá került.

Kronológia

Területek

Portugál fennhatóságú területek (sötétkékkel),
világoskék: a portugálok által felfedezett területek,
piros: spanyol fennhatóságú területek

A Portugál Birodalom tulajdonában lévő területek:

Amerika

  • Barbados (1536-1662)
  • Brazília (1500-1822)
  • Sacramento-i kolónia (1680-1777) (ma Uruguay)
  • Guyana (1809-1817)
  • Keleti missziók (1750–1808) (ma Brazília legdélebbi államában)
  • Labrador (rövid időtartamú; partja; 1498–1499, 1501)
  • Új-Fundland (rövid időtartamú; 1473, 1501-1521)

Ázsia és Óceánia

Indiai szubkontinens

Ó-Goa a portugálok által épített Se’ katedrálisa
Portugál stílusú ház Goában
  • Mumbai (1535-1739)
  • Salsette szigete (1534-1737)
  • Cananor (1502-1663)
  • Chittagong (1528-1666)
  • Cochín (1500–1663)
  • Kollam (1502-1661)
  • Damán (Portugál India) (1559-1961 "de facto" -1974 "de iure")
  • Dadra és Nagar Haveli (portugál India) (1779-1954)
  • Diu (Portugál India) (1535-1961 "de facto" -1974 "de iure")
  • Goa (Portugál India) (1510-1961 "de facto" -1974 "de iure")
  • Anjediva szigete (1510-1661)
  • Hugli-Chuchura (1579-1632)
  • Laksadíva (1498-1545)
  • Thoothukudi (1548-1658)
  • Nagapattinam (1507-1657)
  • Maldív-szigetek (1558-1573)
  • Ceylon (1597-1658)

Kelet–Ázsia

  • Makaó (1553-1999)
  • Makassar (1648-1856)
  • Flores-sziget (1648-1856)
  • Malacca (1511-1641)
  • Molukka-szk. (1522-1605)
  • Nagaszaki (1571-1639)
  • Ningbo (1533-1545)
  • Szokotra (1506-1511)
  • Tanegashima (1542-1639)
  • Kelet-Timor (Portugál-Timor) (1642-1975 "de facto" -2002 "de iure")
  • Diego García-sziget (1512-1700)
  • Szingapúr (1509-1605)

Perzsa-öböl

Afrika

Gyarmati Afrika

Elmina (Ghána) ma
  • Angola (Portugál Nyugat-Afrika) (1575–1975)
  • Arguin (1455-1633) (Mauritánia)
  • Zöld-foki-szigetek (1462-1975)
  • Fernando Poo és Annobón (1474-1778) (Egyenlítői-Guinea)
  • Mina (Elmina) (1482-1642) (Ghána)
  • Bissau-Guinea (Portugál-Guinea) (1640–1974)
  • Mombasa (1638-1729) (Kenya)
  • Mozambik (Portugál Kelet-Afrika) (1498–1975)
  • São Tomé és Príncipe (1470-1975)
  • Zanzibár (1503-1698)
  • Ziguinchor (1645-1888) (Szenegál)

Afrika (protektorátusok)

  • Cabinda (1883–1975) (Angola)
  • Kongói Királyság (1500–1914)
  • Etiópia (1540-1632)
  • Kilwa Kisiwani (1505-1512) (Kenya)
  • Malindi (1500-1630) (Kenya)
  • Mombasza (1593-1638) (Kenya)
  • Ajudá (1615-1961) (Benin)
  • Tanganyika (1500-1630) (Tanzánia)
  • Szomália (1540-1640)

Északnyugat-Afrika

  • Ceuta (1415-1668)
  • Aguz (1506-1525) (ma Souira Guedima, Marokkó)
  • Al-Qsar as-Seghir (1458-1550) (Marokkó)
  • Asilah (1471-1589) (Marokkó)
  • Azamor (1513-1541) (Marokkó)
  • Mogador (1506-1525) (ma Szavíra, Marokkó)
  • Mazagan (1485-1769) (Marokkó)
  • Sáfi (1488-1541) (Marokkó)
  • Agadir (1505-1541) (Marokkó)
  • Tanger (1471-1662) (Marokkó)

Atlanti-óceán

  • Azori-szigetek (1420-tól, ma autonóm régió)
  • Madeira (1419-től, ma autonóm régió)

Jegyzetek

  1. Colonialism: An International, Social, Cultural, and Political Encyclopedia (angol nyelven). ABC-CLIO, 481. o. (2003. december 7.). ISBN 9781576073353. Hozzáférés ideje: 2018. október 5. 
  2. Portuguese Colonial Cities in the Early Modern World (angol nyelven). Ashgate Publishing, Ltd., xv. o. (2008. december 7.). ISBN 9780754663133. Hozzáférés ideje: 2018. október 5. 
  3. Africa and the Americas: Culture, Politics, and History : a Multidisciplinary Encyclopedia (angol nyelven). ABC-CLIO, 894. o. (2008. december 7.). ISBN 9781851094417. Hozzáférés ideje: 2018. október 5. 
  4. Abernethy, David (2000). The Dynamics of Global Dominance, European Overseas Empires 1415–1980. Yale University Press. ISBN 0-300-09314-4.
  5. Coates, Timothy Joel (2002). Convicts and Orphans: Forced and State-Sponsored Colonization in the Portuguese Empire, 1550–1755. Stanford University Press. ISBN 9780804733595
  6. a b Diffie, Bailey W.; Winius, George D. (1977). Foundations of the Portuguese Empire, 1415–1580. University of Minnesota Press. ISBN 978-0-8166-0782-2.
  7. Rodriguez, Junius P. (2007). Slavery in the United States: A Social, Political, and Historical Encyclopedia: Volume 2. ABC-CLIO. ISBN 978-1-85109-549-0.
  8. Gann, Louis Henry; Duignan, Peter (1972). Africa and the World: An Introduction to the History of Sub-Saharan Africa from Antiquity to 1840. University Press of America. ISBN 978-0-7618-1520-4.
  9. Portuguese Empire | Encyclopedia.com. www.encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2022. február 20.)
  10. Anderson, James Maxwell (2000). The History of Portugal. Greenwood Publishing Group. ISBN 0-313-31106-4.
  11. a b c d e f g h i j k Portuguese Empire | Encyclopedia.com. www.encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2022. február 20.)
  12. Rodrigues, Helena. «Nau do trato». (Hozzáférés: 2022)[halott link]
  13. DIFFIE, SHAFER, WINIUS, Bailey Wallys, Boyd C., George Davison, "Foundations of the Portuguese empire, 1415-1580"
  14. a b Marley, David (2008). Wars of the Americas: A Chronology of Armed Conflict in the Western Hemisphere (2 Volumes). University of Oklahoma Press. ISBN 978-1598841008.
  15. Russell-Wood, A. J. R. (1977). "Technology and Society: The Impact of Gold Mining on the Institution of Slavery in Portuguese America". The Journal of Economic History. 37 (1): 64. doi:10.1017/S002205070009673X. ISSN 0022-0507. JSTOR 2119446.
  16. Júnia Ferreira Furtado, Chica da Silva: A Brazilian Slave of the Eighteenth Century. New York: Cambridge University Press 2009.
  17. Newitt, Malyn D.D. (1995). A History of Mozambique. Indiana University Press. p. 335. ISBN 978-0-253-34006-1.
  18. Corrado, Jacopo (2008). The Creole Elite and the Rise of Angolan Protonationalism: 1870–1920. Cambria Press. ISBN 9781604975291.

Fordítás

  • Területek: Ez a szócikk részben vagy egészben az Imperio portugués című spanyol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Read other articles:

Le ConcertPoster rilis teatrikalSutradaraRadu MihăileanuProduserAlain AttalDitulis olehRadu MihăileanuHéctor Cabello ReyesThierry Degrandi Matthew RobbinsAlain-Michel BlancPemeranAleksei GuskovMélanie LaurentFrançois BerléandMiou-MiouLionel AbelanskiPenata musikArmand AmarTchaikovskySinematograferLaurent DaillandPenyuntingLudo TrochPerusahaanproduksiEuropaCorpWild BunchFrance 3 CinemaDistributorEuropaCorp. Distribution (Prancis)Tanggal rilis September 2009 (2009-09) (Rusi...

 

Artikel ini bukan mengenai Angela Lee. Ang LeeAng Lee saat di Festival Film Internasional Venesia ke-66Lahir23 Oktober 1954 (umur 69)Chaozhou, Pingtung, TaiwanTempat tinggalLarchmont, New York, U.S.KebangsaanTaiwanPendidikanUniversity of Illinois at Urbana-Champaign (BA)Universitas New York (MFA)Pekerjaan Director producer screenwriter Tahun aktif1982–sekarangKarya terkenal Sense and Sensibility Crouching Tiger, Hidden DragonHulk Brokeback Mountain Life of Pi Suami/istriJane Lin (...

 

Santo Vincent Ferrer, O.P.Religious, priest and confessor, called the Angel of the Last JudgmentLahir(1350-01-23)23 Januari 1350Valencia, Kerajaan ValenciaMeninggal5 April 1419(1419-04-05) (umur 69)Vannes, Duchy of BrittanyDihormati diGereja Katolik Roma, Komuni Anglikan, Gereja AglipayanKanonisasi3 Juni 1455, Roma oleh Paus Calixtus IIITempat ziarahKatedral VannesVannes, Morbihan, PrancisPesta5 AprilAtributtongue of flame; pulpit; trompet; tahanan; sayap; AlkitabPelindungkontraktor, pek...

American opera singer Lillian NordicaLillian NordicaBackground informationBirth nameLillian Allen NortonBorn(1857-12-12)December 12, 1857Farmington, Maine, USOriginNew England ConservatoryDiedMay 10, 1914(1914-05-10) (aged 56)Jakarta, JavaGenresclassicalOccupationsSingerYears active1876–1914LabelsEdisonMusical artist Lillian Nordica (December 12, 1857 – May 10, 1914) was an American opera singer who had a major stage career in Europe and her native country. Nordica established hersel...

 

Place in Madre de Dios, PeruPuerto MaldonadoCentral Plaza in Puerto Maldonado FlagPuerto MaldonadoLocation in PeruShow map of PeruPuerto MaldonadoPuerto Maldonado (South America)Show map of South AmericaCoordinates: 12°36′0″S 69°11′0″W / 12.60000°S 69.18333°W / -12.60000; -69.18333CountryPeruDepartmentMadre de DiosProvinceTambopataFoundedJuly 10, 1902Government • MayorKeler RengifoArea • Total85,183 km2 (32,889 sq mi)E...

 

Voce principale: Juventus Football Club. «La Juventus è la squadra madre delle Nazionali campioni del mondo.» (Lino Cascioli, Storia fotografica del calcio italiano: dalle origini al campionato del mondo 1982, 1982.[1]) La formazione dell'Italia scesa in campo contro l'Argentina al campionato del mondo 1978, comprendente 8 giocatori della Juventus: il capitano Zoff, Scirea, Gentile, Cabrini, Benetti, Tardelli, Causio e Bettega; dal 6', con l'entrata di Cuccureddu, diventeranno 9 i...

1985 American boxing film directed by Sylvester Stallone Rocky IVTheatrical release posterDirected bySylvester StalloneWritten bySylvester StalloneBased onCharactersby Sylvester StalloneProduced by Irwin Winkler Robert Chartoff Starring Sylvester Stallone Talia Shire Burt Young Carl Weathers Brigitte Nielsen Dolph Lundgren CinematographyBill ButlerEdited by Don Zimmerman John W. Wheeler Music byVince DiColaProductioncompanies United Artists Chartoff-Winkler Productions Distributed by MGM/UA E...

 

Archdiocese of the Roman Catholic Church in France Archdiocese of RouenArchidioecesis RothomagensisArchidiocèse de RouenRouen CathedralLocationCountryFranceEcclesiastical provinceRouenStatisticsArea4,228 km2 (1,632 sq mi)Population- Total- Catholics(as of 2017)866,376650,715 (75.1%)InformationDenominationCatholicSui iuris churchLatin ChurchRiteRoman RiteEstablished5th CenturyCathedralCathedral of Notre Dame in RouenPatron saintAssumption of Our LadyCurrent leade...

 

この項目には、一部のコンピュータや閲覧ソフトで表示できない文字が含まれています(詳細)。 数字の大字(だいじ)は、漢数字の一種。通常用いる単純な字形の漢数字(小字)の代わりに同じ音の別の漢字を用いるものである。 概要 壱万円日本銀行券(「壱」が大字) 弐千円日本銀行券(「弐」が大字) 漢数字には「一」「二」「三」と続く小字と、「壱」「...

Soft drink from Thailand EstTypeColaManufacturerSermsuk Public Company LimitedCountry of origin ThailandIntroduced2012; 12 years ago (2012)Websitewww.estthai.com Est (stylized as est; Thai: เอส) Cola is a cola soft drink from Thailand, manufactured by Sermsuk Public Company Limited. It was launched on 2 November 2012.[1] History Est Cola was created following the termination of the company's contract with PepsiCo, for whom it had bottled and distributed Pe...

 

2020年夏季奥林匹克运动会波兰代表團波兰国旗IOC編碼POLNOC波蘭奧林匹克委員會網站olimpijski.pl(英文)(波兰文)2020年夏季奥林匹克运动会(東京)2021年7月23日至8月8日(受2019冠状病毒病疫情影响推迟,但仍保留原定名称)運動員206參賽項目24个大项旗手开幕式:帕维尔·科热尼奥夫斯基(游泳)和马娅·沃什乔夫斯卡(自行车)[1]闭幕式:卡罗利娜·纳亚(皮划艇)&#...

 

Wouldn't It Be Nice: My Own Story AuthorBrian Wilson, Todd GoldCountryUnited StatesLanguageEnglishGenreAutobiography, memoirPublishedHarperCollinsPublication date1991 (1991)Media typeHardcoverPages398ISBN978-0-06018-313-4 Wouldn't It Be Nice: My Own Story is the first memoir by American musician Brian Wilson, written with celebrity journalist Todd Gold and published by HarperCollins in 1991. The book was heavily criticized for the implausibility of Wilson being its actual author, an...

يفتقر محتوى هذه المقالة إلى الاستشهاد بمصادر. فضلاً، ساهم في تطوير هذه المقالة من خلال إضافة مصادر موثوق بها. أي معلومات غير موثقة يمكن التشكيك بها وإزالتها. (ديسمبر 2018) سباق جائزة لا مارسيليس الكبرى 2011 تفاصيل السباقسلسلة32. سباق جائزة لامارسييز الكبرىمسابقاتطواف أوروبا لل...

 

Artikel ini bukan mengenai film Argentina tahun 2020, The Intruder (film 2020). IntruderPoster rilis teatrikalNama lainHangul침입자 Hanja侵入者 Alih Aksara yang DisempurnakanChimipja SutradaraSon Won-pyeong[1]ProduserJang Won-suk Park Kyung-wonDitulis olehSon Won-pyeongPemeranSong Ji-hyoKim Mu-yeolPenata musikKim Tae-hoonPerusahaanproduksiB.A. EntertainmentDistributorAce Maker MovieTanggal rilis 04 Juni 2020 (2020-06-04) Durasi102 menitNegaraKorea SelatanBahasaK...

 

Частина серії проФілософіяLeft to right: Plato, Kant, Nietzsche, Buddha, Confucius, AverroesПлатонКантНіцшеБуддаКонфуційАверроес Філософи Епістемологи Естетики Етики Логіки Метафізики Соціально-політичні філософи Традиції Аналітична Арістотелівська Африканська Близькосхідна іранська Буддій...

American psychologist (born 1932) Elliot AronsonAronson in 1972Born (1932-01-09) January 9, 1932 (age 92)Chelsea, Massachusetts, U.S.[2]Alma materBrandeis UniversityWesleyan UniversityStanford University[1]Known forresearch on cognitive dissonance, high-impact experimentation, Jigsaw Classroom, gain–loss theory of attractionAwardsAAAS Prize for Behavioral Science Research,APS William James AwardScientific careerFieldsSocial psychology, applied social psycholog...

 

Si ce bandeau n'est plus pertinent, retirez-le. Cliquez ici pour en savoir plus. Cet article ne cite pas suffisamment ses sources (février 2021). Si vous disposez d'ouvrages ou d'articles de référence ou si vous connaissez des sites web de qualité traitant du thème abordé ici, merci de compléter l'article en donnant les références utiles à sa vérifiabilité et en les liant à la section « Notes et références ». En pratique : Quelles sources sont attendues ? ...

 

Hindu tradition Sishya redirects here. For the 1997 film, see Sishya (film). Parampara redirects here. For other uses, see Parampara (disambiguation). The traditional guru–disciple relationship. Watercolour, Punjab Hills, India, 1740. The guru–shishya tradition, or parampara (lineage), denotes a succession of teachers and disciples in Indian-origin religions such as Hinduism, Jainism, Sikhism and Buddhism (including Tibetan and Zen traditions). Each parampara belongs to a specific samprad...

Large bay of Lake Huron, Ontario, Canada For the namesake township, see Georgian Bay, Ontario. Georgian BayBaie Georgienne (French)Waaseyaagami-wiikwed (Ojibwe)Taken on March 20, 2022 with Resourcesat-2Georgian BayCoordinates45°30′N 81°00′W / 45.5°N 81.0°W / 45.5; -81.0Basin countriesCanadaMax. length190 km (120 mi)[citation needed]Max. width80 km (50 mi)[citation needed]Surface area15,000 km2 (5,800 ...

 

Ferruccio Busoni BiografiKelahiran(it) Dante Michelangelo Benvenuto Ferruccio Busoni 1r April 1866 Empoli Kematian27 Juli 1924 (58 tahun)Berlin Penyebab kematianNefropati Tempat pemakamanIII. Städtischer Friedhof Stubenrauchstraße (en) , 6-56 Galat: Kedua parameter tahun harus terisi! Data pribadiPendidikanUniversity of Music and Theatre Leipzig (en) KegiatanPekerjaankomponis, music educator (en) , music theorist (en) , musicologist (en) , pianis, dirigen, seniman re...