A Birodalom a 19. században élte át legnagyobb területi veszteségeit, amikor is megindultak az amerikai kontinens függetlenségi harcai, ami az 1898-as spanyol–amerikai háborúban tetőztek. Ennek eredményeképp Spanyolország végérvényesen elvesztette karibi és csendes-óceáni gyarmatait, és csak afrikai birtokai maradtak meg. Hagyományosan ezt az időpontot tekintjük a Spanyol Birodalom végének.
Történet
Kezdetek
1492-ben Spanyolország kiűzte Granada utolsó mór uralkodóját. Győzelmük után a spanyol uralkodók tárgyaltak Kolumbusz Kristóffal, egy genovai tengerésszel, aki hajóval próbálta elérni Cipangut (Japánt).[1] Kasztília egy ideje már kutatási versenyt folytatott Portugáliával, hogy tengeri úton elérje a Távol-Keletet, amikor Kolumbusz merész ajánlatát megtette Izabella királynőnek.[1] Majd Kolumbusz "véletlenül" Amerikát fedezte fel és elindította a kontinens spanyol gyarmatosítását.
Spanyolország követelését az új területekre az 1493-as Inter caetera pápai bulla, majd a közvetlenül azt követő 1494-es tordesillasi szerződés szilárdította meg, amelyben a földgömböt két féltekére osztották fel a spanyol és a portugál követelések között. Ezek az intézkedések kizárólagos jogot biztosítottak Spanyolországnak gyarmatok létrehozására az egész Újvilágban, Alaszkától kezdve a Horn-fokig (Brazília kivételével), valamint Ázsia legkeletibb részein.[1]
Az első település az amerikai szárazföldön a kolumbiaiDarién volt, amelyet Vasco Núñez de Balboa alapított 1510 vagy 1512-ben. 1513-ban Balboa átkelt a Panamai-földszoroson és az első európai expedíciót vezette, amely az Újvilág nyugati partjáról látta meg a Csendes-óceánt. E történelmi jelentőségű tett után Balboa a Csendes-óceánt és a vele határos összes földet a spanyol korona birtokának nyilvánította.[2]
A gyarmatbirodalom
Spanyolország (piros) és Portugália (kék) területei a 16-17. században
A 16-17. századot néha "Spanyolország aranykorának" nevezik.[1]
Az egyik legsikeresebb spanyol konkvisztádorHernán Cortés volt. Viszonylag csekély spanyol haderővel, de mintegy 200 ezer indián szövetséges támogatásával az 1519–1521-es hadjáratokban megdöntötte az azték birodalmat,[1] így Mexikó Új-Spanyolország gyarmataként spanyol fennhatóság alá került.
Az 1520-as években megkezdődött az ezüst nagyarányú kitermelése a mexikóiGuanajuato gazdag lelőhelyeiből, de csak a mexikói Zacatecasban és a perui Potosiban található ezüstbányák 1546-os megnyitásáig váltak az ezüstszállítmányok a gazdagság legendás forrásává.[1]
Mexikó hódítása után az aranyvárosokról szóló legendák (Észak- és Közép-Amerikában Quivira, Paititi, Cibola, Dél-Amerikában El Dorado) miatt több expedíciót is kiküldtek. A 16. század során talán 240 ezer európai is érkezett az amerikai kikötőkbe.[3] Az amerikai gyarmatok azonban csak a bányák, például a bolíviai Potosí (1546) felállítása után kezdték meg a korona bevételeinek jelentős részét termelni.[1] A 16. század végén az Amerikából származó ezüst Spanyolország teljes költségvetésének egyötödét tette ki.[1]
A gyarmatokról iszonyatos mennyiségű nemesfém áramlott az anyaországba, Spanyolország vált a világ legnagyobb nemzetévé, a birodalom azonban nemsokára hanyatlani kezdett a túlzott, pazarló kiadások, a nagy mértékű infláció miatt és az állandó háborúskodás gyengítette a birodalmat.
A gyarmatosítás közben Amerikába behurcolt betegségek és a mészárlások következményeként az indián lakosság nagy része kihalt. A hiányzó munkaerő pótlására Nyugat-Afrikából vittek rabszolgákat.
Az egyházi képviselők áttérítették a lakosokat katolikus hitre, a hódítók bevezették a spanyol nyelvet a hivatalokban, ennek köszönhetően az amerikai kontinensen élő lakosság nagy része ma is ezt beszéli az indián nyelvek mellett.
A spanyol korona ugyan hozott néhány törvényt az amerikai gyarmatai bennszülött népeinek védelmére; az elsőt még 1542-ben.[1] A gyarmatosítók azonban a távoli helyzetüket kihasználva ez ellen fellázadtak, amikor látták, hogy hatalmuk csökken, és ezen törvények részleges visszavonását kényszerítették ki. Később enyhébb törvényeket vezettek be az őslakosok védelmére, de a feljegyzések szerint ezek hatása is korlátozott volt.[1]
A birodalom hatalma csúcsának kezdetét V. Károly idején érte el, aki akkoriban a világ leghatalmasabb uralkodójának számított. Uralma egy európai és egy világbirodalomra terjedt ki.
Ebben az időben gyakran mondták, hogy ez az a birodalom, amelyen soha nem nyugszik le a nap.[1] A spanyol aranykor kiterjedt világbirodalmát nem Madridból, hanem Sevillából irányították.[1]
Ugyan a birodalom virágzott uralkodása alatt, megkezdődött a lassú hanyatlás is, Spanyolország monopolizálta a kereskedelmét, emiatt képtelen volt költséges háborúkat vívni, az országba áramló nagy mennyiségű nemesfém miatt az anyaországban megemelkednek az árak, így a főbb nyersanyagokat az iparcikkeket, mezőgazdasági termékeket, más országból kell importálni.
Floridát1565-ben gyarmatosította Pedro Menéndez de Avilés, amikor megalapította St. Augustine-t, majd legyőzte a Jean Ribault francia kapitány és 150 honfitársa által vezetett kísérletet, hogy francia birtokot szerezzenek Florida területén. St. Augustine (Szt. Ágoston) stratégiai védelmi bázis lett a Spanyolországba vitorlázó, arannyal és ezüsttel teli spanyol hajóknak.[1]
1565 tavaszán Miguel López de Legazpi(wd) megalapította az első állandó spanyol települést a Fülöp-szigeteken, és elindította a manilai gálya működését. A manilai gálya(wd) Manilából szállított árukat a Csendes-óceánon át a Mexikó partján fekvő Acapulcóba. Innen aztán az árut Mexikón keresztül szállították a spanyol kincsesflottákhoz, hogy Spanyolországba vigyék.[1]Manila kereskedelmi állomását 1572-ben hozták létre.[1]
A birodalom több mint öt évszázadig állt fenn, és komolyan befolyásolta a világtörténelmet, a meghódított területek kultúráját, nyelvét, vallását, demográfiai megoszlását stb.
A birodalom 1790-ben kb. 20 millió km²-en mintegy 60 millió lakosból állt.
Spanyol területek az Újvilágban 1513 körülSpanyol (kék) és portugál (zöld) amerikai területek és a világban, 1790 körülAmerikai spanyol területek 1800-banAz ibériai mare clausum("zárt tenger") igények: olyan víztömeg, tenger, óceán, amely egy állam joghatósága alatt áll, és a többi állam számára nem elérhető. * piros, rózsaszín: spanyol terület * kék, lila: portugál terület
.png)
