Az állat maradványainak felfedezői kezdetben Leviathan melvillei névre keresztelték. A Leviathan a Bibliából ismert mitikus tengeri szörnyetegre, a leviatánra utal, míg a fajnév, melvilleiHerman Melvillere, a „Moby Dick” című regény írójára.[2] A Leviathan elnevezést azonban már 1841 óta Koch masztodonféléje viselte, így a tengeri állat végül 2010 augusztusában a Livyatan nevet kapta, a leviatán eredeti héber alakja után.[3]
Előfordulása
A Livyatan melvillei a miocén kor végefelé, az úgynevezett tortonai korszak idején élt, körülbelül 12-13 millió évvel ezelőtt. 2008 novemberében, a perui sivatagban levő Ica várostól 35 kilométerre dél-délnyugatra, Cerro Coloradónál fedezték fel ezt az őscetet.[1][4] A cet maradványai az úgynevezett Pisco Formációba voltak beágyazódva. A maradvány egy részleges koponyából, néhány fogból és egy állkapocscsontból(mandibula) állt.[1] A maradványt Klaas Post, a Rotterdami Természettudományi Múzeum (Natuurhistorisch Museum Rotterdam) dolgozója fedezte fel.[5] Post, ekkortájt egy nemzetközi paleontológuscsoportnak volt a tagja.[2] A maradványt elküldte Limába,[5] ahol kormeghatározást és tartósítást végeztek rajta, utána kiállították az ottani természettudományi múzeumban.[6]
Ausztráliában is felfedeztek hasonló maradványokat, azonban még nem lehet tudni, hogy ehhez a fajhoz tartozik-e. Ha a Livyatan melvillei része, akkor ennek az őscetnek az időbeli elterjedése, átnyúlna a pliocén korba, az úgynevezett zanclai korszakba, mely körülbelül 5,3 millió éve kezdődött.[4][5][7]
Megjelenése
A Livyatan, a nagy ámbráscet és az ember méretének összehasonlítása
A Livyatan melvillei a 13,5–17,5 méteres hosszával[1] körülbelül akkora lehetett, mint egy átlagos mai nagy ámbráscet(Physeter macrocephalus)bika. A nagy ámbráscet alapján 13,5 méterre, a Zygophyseter alapján pedig 16,2–17,5 méterre becsülték a hosszát.[1] A koponyája 3 méteres lehetett.[1] A 17,5 méteres becslés alapján 57 tonnára becsülték a tömegét.[8] A nagy ámbráscettől eltérően, melynek csak az állkapocscsontján vannak, a fosszilis faj esetében a felső állcsonton(maxilla) is ültek fogak. Az őscet állkapcsa robusztusabb volt, továbbá a fossa temporalissza – egy mélyedés a koponya két oldalán – jóval nagyobb volt, mint a mai állaténál.[1] Ez a cet, a valaha létezett egyik legnagyobb, ragadozó életmódot folytató állat. A legnagyobb fog eléri a 36,2 centiméteres hosszúságot; csak egy újabb, pliocén korból származó, még leíratlan állat foga közelíti meg ezt a fogméretet.[1][9] Az Odobenocetopshoz és a narválhoz(Monodon monoceros) hasonlóan, ennek az állatnak is voltak - bár kisebb méretben - agyarai.
A koponyája alapján tudjuk, hogy e fajnak is megvolt a spermaceti-szerve. A bálnazsír vagy „spermacetolaj” (spermaceti) valószínűleg a halakúszóhólyagjához hasonló szerepet töltött be. Amikor az állat nagy mélységbe készült merülni, hideg víz került a spermaceti-szervbe, amitől a viaszszerű anyag megszilárdult, így fajlagos sűrűsége megnőtt.[5]
↑Lambert, Olivier (2010). „The giant bite of a new raptorial sperm whale from the Miocene epoch of Peru [Corrigendum]”. Nature (journal)466 (7310), 1134. o. DOI:10.1038/nature09381.
↑Villafaña, J. A.; Rivadeneira, M. M. (2014). „Rise and fall in diversity of Neogene marine vertebrates on the temperate Pacific coast of South America”. Paleobiology40 (4), 659–674. o. DOI:10.1666/13069.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Livyatan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
Lambert, O.; Bianucci, G.; Post, K; Muizon, C., de; Salas-Gismondi, R.; Urbina, M.; Reumer, J. 2010: The giant bite of a new raptorial sperm whale from the Miocene epoch of Peru. Nature, 466: 105-108. doi:10.1038/nature09067 [Corrigendum in Nature, 466: 1134. (2010) doi:10.1038/nature09381]
