Az északi-sarki vizekben, Észak-Oroszország, Észak-Alaszka és Észak-Kanada partjai előtt, valamint Grönland és a Spitzbergák közelében található meg, a Davis-szorosban, a Novaja Zemlja környékén. Állományát kb. 80 ezer egyedre becsülik, ennek fele Grönlandnál él. A narvál elterjedését tekintve tehát a legészakibb cetfaj. Ritkán merészkedik az északi szélesség 60. fokánál délebbre.[1]
Megjelenése
Ritka, kétagyaras narválkoponya (kb. 500 közül egy esetben fordul elő)
A hím narvál hossza 5-6,6, a nőstényé 4-5,5 méter. A hím testtömege 800-1800, míg a nőstényé általában legfeljebb 900 kilogramm. Homloka magasra tornyosul; „csőre” nincs. A hím állat felső állcsontjából két fog nő ki vízszintesen előre. A bal oldali fog agyarrá fejlődik, amely folyamatosan nő, akár 3 méter hosszú is lehet. Agyaruk nem kizárólag az ivarérett hímeknek van, de a nőstényeké satnyább az övékénél, és csak kb. 15%-uk rendelkezik vele. Szintén ritkán, de találnak kétagyarú példányt is. Az agyar jelentősége nem teljesen ismert. A leginkább elfogadott elmélet szerint a hímek ezzel teszik vonzóbbá magukat a nőstények számára, és meg is verekszenek egymással, amit a nemi kétalakúság alátámaszt. Régebben arra gondoltak, hogy ezzel tör magának léket a jégpáncélon. A 2010-es években felfedezték, hogy az agyarban több millió idegpálya fut, amelyek végződése annak felszínére is elér. Ezek segítségével érzékelhetik pl. a víz hőfokát, sótartalmát, a halrajok jelenlétére utaló szerves maradványokat és akár a nemi érettséget jelző hormonokat is. A felszínen megfigyelt viselkedésük, amikor keresztezik agyaraikat, egyfajta kommunikáció lehet közöttük ezáltal. A túlélésben ennek az érzékelésnek azonban nem lehet jelentős szerepe, hiszen a nőstények még tovább is élnek a hímeknél.[2]
A narvál torpedó alakú, áramvonalas törzse a vízben lehetővé teszi a gyors mozgást. Hátán a bőr feketén pettyezett, hasa fehér; a pettyek a fejtájékon összesűrűsödnek. Az idősödő hímek sötét foltjai gyakran elhalványodnak; gyakran csak egy sötét csík marad a háton. A lekerekített mellúszók (átalakult mellső végtagok) vége a növekvő életkorral egyre inkább felfelé kunkorodik. A mellúszók sötétebbek, mint a test színe. A test vonala az alig elkülönülő hátúszóig meglehetősen egyenes, a széles farokúszó előtt csapott. Az egyetlen utód születéskor sötét kékesszürke, de ahogy idősebbé válik, színezete a kifejlett állatok foltozott, illetve pettyezett színét veszi fel. Születéskor a borjú nagyjából 150-170 centiméter hosszú, átlagosan 80 kilogramm tömegű.
Életmódja
A narvál társas állat, a fiatal hímek külön csapatokat alkotnak, de vannak vegyes csapatok is. A narválok a velük egy élőhelyen előforduló belugával szemben gyorsan és fordulékonyan úsznak. Minden más cetfélénél mélyebben hatol be a sarkvidéki vizekbe, a 80. szélességi fokon is túl. Ott néha nagy csapatokat alkot a lékek környékén, melyeket rendszeres felszínre bukásuk révén tartanak fenn, amely szükséges ahhoz, hogy levegőhöz jussanak. A hímek nem a jég áttörésére használják agyarukat, amint azt korábban gondolták. E szervüknek a táplálkozásban sincs szerepe, vagy legalábbis jelentéktelen, hiszen az agyar nélküli nőstények gyomortartalma semmiben sem különbözik a hímekétől. Pontosan még nem ismert a hasznuk, de az agyarakon lévő karcolások és állkapcsokban talált maradványok arra utalnak, hogy a hímek megvívnak egymással rangsorbeli helyükért és a nőstényekért, azonban ilyet még senki nem figyelt meg, de valószínűleg ezek a mélyben történnek a párzási időszakban, ami télen, jéggel borított vizeken történik. A felszínen mutatott hasonló viselkedés, amikor fiatal bikák félig kiemelkednek a vízből és keresztezik agyaraikat, feltehetően a párzási csatákra való felkészülés lehet, de újabb elméletek szerint érzékelésre használják.[2] Tápláléka halakból, tintahalakból és rákokból áll. A táplálékszerzését és tájékozódását éles hangok kibocsátásával segíti, mint minket a szonár. Táplálékáért 370-400 méterig is lemerül, és egy félóránál is tovább maradhat a víz alatt. Általában 30-40 évig él.
Szaporodása
A hím az ivarérettségét 6 évesen, míg a nőstény 5 évesen éri el. A párzási időszak március–május között van. A vemhességi idő 15 hónapig tart, ezután a nőstény egy borjat hoz a világra. Két ellés között többnyire három év nyugalmi idő telik el.
Rokon fajok
A család másik élő tagja és rokona, a beluga(Delphinapterus leucas).
Egyéb
Mivel az eszkimók igen nagyra értékelik a narvál agyarát, még mindig vadásznak rá. A Jeges-tengerkanadai területén évente körülbelül ezer narválra szól a vadászkvóta. Korábban jóval több narválbikát ejtettek el, mivel a középkori Európában az „egyszarvú” agyarának csodatevő erőt tulajdonítottak, és értéke felért az aranyéval. A szász választófejedelem egy alkalommal 100 000 tallért fizetett egyetlen narválagyarért. Ezeket a fogakat már az ókorban is ismerték és megbecsülték. Zegzugos utakon jutottak el közép- és dél-európai térségbe, ahol aztán táptalajt adtak az egyszarvú mondájának. Később minden egyes természetrajzi gyűjtemény narválagyarral kívánt büszkélkedni. Az még ma sem ismert, mi az oka, hogy gyakorlatilag mindig csak a bal oldali fog nő meg agyarrá.
Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp DOI: 10.5962/bhl.title.542: 75.
