"Mert a keresztről való beszéd bolondság, ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje" (Pál I. lev. a Korinthusbeliekhez, 1. 18.)
A heraldikai kereszt legegyszerűbb alapformája, a latin kereszt
A kereszt az egyik leggyakoribb és legrégibb címerábra a heraldikában. Az ókorban kegyetlen kivégzőeszköz volt, majd Jézusmegfeszítése után a kereszténység legfontosabb jelképe lett. Az összes keresztfajta, feszület (krucifix) vizsgálatával, leírásával stb. foglalkozó történeti segédtudomány a sztaurológia vagy keresztismeret (de: Kreuzkunde, Staurologie).
A keresztek többsége két szárból áll, melyek általában derékszögben metszik, keresztezik, érintik egymást, illeszkednek egymáshoz. A keresztet jellegzetes alakja miatt akkor is keresztként értelmezzük, ha a pajzsban sötét háttéren világos színnel (vagy fémmel) van megrajzolva. A pajzs tagolásával jön létre úgy, hogy a mezőt egy vízszintes vonallal vágjuk és ugyanakkor egy függőleges vonallal hasítjuk és ezen a központi részen a pajzs 2/7-ének szélességét kitevő kereszt alakú ábra van. Ekkor szokványos mesteralak, amely mind a négy végével érinti a pajzs szélét. Ennek változata a fonálkereszt (de: Kreuzfaden), melynek szárai a szokványos keresztszárhoz viszonyítva a pólyaszélesség, illetve cölöpszélesség mindössze 2/3-át teszik ki.
A kereszt különféle formái gyakori jelképek a vexillológiában is. Ilyen a György-kereszt Ausztráliában, az AndráskeresztMexikóban, a máltai keresztOlaszországban, a Szent György keresztAngliában és az ún. keresztes zászlók a skandináv országokban, amelyek a dán zászlóra, a világ legrégebbi nemzeti lobogójára vezethetők vissza. (A legenda szerint amikor II. Valdemár vezetésével a dán keresztes lovagok hadjáratot folytattak a pogány észtek ellen, a küzdelem alatt, 1219. június 15-én, Szent Vitus napján, hirtelen egy jel szállt alá az égből: egy nagy vérvörös zászló fehér kereszttel. A visszavonulóban levő dán katonák elkapták a zászlót, és „Előre a győzelemért a kereszt jele alatt!” kiáltással ellentámadásba lendültek, és végül megnyerték a csatát. Első ábrázolása azonban csak Gelre herold címerkönyvében jelenik meg címerként, a 14. század második felében.)
Idővel a kereszt eredeti formája már nem volt elégséges arra, hogy megfeleljen a megkülönböztetés iránti növekvő igényeknek, ezért az egyházi lovagrendek eltérő alakú kereszteket kezdtek használni. Idővel különféle alakú keresztek keletkeztek, és ma már mintegy 500-féle létezik, de egyre újabbak jönnek létre.
Az egyházi heraldikában a kereszt az egyik méltóságjelvény. Kezdetben csak a pápát és legátusait illette meg. Ez hasonló volt a hosszú szárú körmeneti kereszthez, melyet a felvonulásokon és a szertartásokon csak a pápa, az ő legátusai, a pátriárkák, az érsekek és a püspökök előtt visznek. A 14. századtól ezt a méltóságjelvényt a pajzson, majd a pajzs mögött viselik, amelyet a pátriárkáknak 1215-ben III. Ince pápa (1198–1216), az érsekeknek V. Kelemen pápa (1305–1314) engedélyezett. A 15. századtól a kereszt a papi méltóság általános jelképe lett és a magasabb méltóságok, mint az érsekek és pátriárkák címerpajzsuk mögött kettős keresztet használtak, ahol a felső rövidebb rész az INRI feliratú tábla jelképe. A hármas keresztet először VII. Kelemen pápa (1378–94) viselte a címerpajzsa mögött. Magyarországon a címerpajzs mögötti méltóságjelvényként először Bakócz Tamásbíboros, majd Széchényi György érsek címerében jelent meg, és általánosan a 18. században terjedt el.
A keresztek közti különbségek nagyrészt a szárak (de: Arme, en: bars) eltérésével határozható meg, melyek igen változatosak lehetnek. A kereszt lehet lebegő vagy a pajzs széleit érintő kereszt. Ha egyik szára sem érinti a pajzs szélét vagy csak egy érinti azt, az ilyen keresztet egyes heraldikusok nem a mesteralakok, hanem a címerképek között tartják nyilván, általában Gatterer azon definíciója alapján, amely szerint a mesteralak fő tulajdonsága, hogy legalább az egyik tinktúra a pajzs több mezőjében található meg, mint a többi. Mivel a lebegő keresztek osztóvonalai nem érintkeznek a pajzs szélével, ez a feltétel nem teljesülhet. Ugyanakkor vannak más lebegő címerképek is (mint például a lepényes), melyeket mindig mesteralaknak tekintenek. Gatterer definíciója megenged kivételeket a szabály alól és a lebegő keresztek is ilyenek. Klasszifikációs szempontból tehát minden keresztet mesteralaknak kell tekintenünk és a magyar heraldikában is ez az általános nézet.
Változatai
A pajzsba foglalt közönséges heraldikai kereszt (de: gemeines Kreuz) egy pólya és egy cölöp keresztezésével létrejövő mesteralak. Egyes keresztek esetében csak nézőpont kérdése, hogy keresztről vagy csillagról van-e szó, míg más mesteralakok (ágas, szarufa stb.) tekinthetők keresztnek is. Mivel a kereszt fent említett definíciójának sok mesteralak megfelel, a mintegy 500-ra becsülhető keresztfajták között külön alcsoportokat vezethetünk be: 1. a görög kereszt és változatai (ezek mindkét szára egyenlő hosszú), 2. a latin kereszt és változatai (ezek valamelyik szára hosszabb, mint a másik; ide tartoznak a görög kereszt változatainak azon típusai is, amelyek egyik szára hosszabb, mint a másik, mint pl. a Jakab-kereszt), 3. egyéb keresztek (azok, melyek az előző csoportokba nem sorolhatók be; pl. a villa, az ágas, a szarufa, noha ezen három utóbbi típus külön mesteralaknak számít, de gyakorlatilag keresztek).
Ágaskereszt (villáskereszt, a szenvedés arany-keresztje [Nagy VII. 124.], latorkereszt, ipszilon kereszt, en: thieves' cross, robber's cross, furka cross, forked cross, Y-shaped cross, pall cross, de: Schacherkreuz, Gabelkreuz, Deichselkreuz); a középkorban ilyenen feszítették meg a bűnözőket, mivel „Krisztus keresztjét nem érdemlik meg”. Később a tolvajok megbélyegzésére is használták a jelet. Az egyházi öltözékeken (pallium) a választás (jó vagy rossz) szimbóluma. Változata a horgonyvégű kereszt. Az ágassal ellentétben szárai nem érik el a pajzs szélét
Szent Nino kereszt (szőlőkereszt, en: St. Nino's Cross, grapevine cross) A grúz és örmény ortodox egyház által használt kereszt. Szent Nino (vagy Nune) 4. századi örmény női szent volt, aki megtérítette a grúzokat és a keresztet egy látomásban a Szűz Máriától kapta
Derékszögkereszt (de: Winkelmaßkreuz, Winkelmaß), inkább ún. derékszög mesteralaknak, mint keresztnek tekintendő
Keretezett kereszt (fr: croix coticée, en: cross coticed), a körvonalai másféle színnel vannak keretezve
Belsőkeretes kereszt (fr: croix resarcelée, en: cross voided throughout, de: innenbordiertes Kreuz, es: cruz resarcelada, it: croce sarchiata, nl: kruis met zeer smalle zoom), a belseje belső kerettel van ellátva
A keresztek különféle típusain kívül, amelyeknek saját nevük van, figyelembe kell vennünk ezen keresztek és általában a heraldikai kereszt különféle megkülönböztető jegyeit is. A szokványos kereszt (valamint a villa és az ágas) geometriája miatt csak egyesével fordulhat elő a pajzsban (kivéve, ha lebegők). A kereszt lehet keretes (de: bordiert), áttört (de: durchbrochen), megrakott (de: beladen), négyelt (de: geviert), sakkozott (de: geschacht), valami által egyszer vagy többször feldarabolt (de: zerstückelt) stb. Ezenkívül, illetve emellett különféle osztóvonalakkal is meg lehet rajzolva és a szárak végeinek is számos fajtája van. Mindezek pontos nevét a címerleírásban egyenként meg kell adni.
A derékszögvégű kereszt (de: Enduaderkreuz, Oswald 116.) szárai derékszögben végződnek; a kockavégű kereszt (de: Endwürfetkreuz, Oswald 116.) szárai szélükre állított kockákból állnak; a szarufatalpú kereszt (de: fußgespaltenes Kreuz, Oswald 140.) alja szarufában végződik, különösen a svájci heraldikában kedvelik; a liliomtalpú kereszt (de: Fußglevekreuz, Oswald 141.) olyan passiókereszt, melynek alsó szára heraldikai liliomban végződik. A tekercsvégű kereszt (de: gefaltetes Kreuz, Oswald 146.) olyan nemheraldikai kereszt, amelynél a szárak vége összetekeredik, mintha papírtekercsből lenne. (Előfordul a régi magyar [királyi] pecséteken.) A rácsos András-kereszt (de: Gegitter) három vagy több keskeny csík által létrejövő harántkereszt. A német nevét Bernd alkotta meg. A lapátvégű kereszt (de: Grafsthaufelkreuz, Oswald 166.) szárai lapátszerűen végződnek.
Szétválasztott kereszt (de, nl: gammadium), függőlegesen és vízszintesen szétválasztott görög kereszt, mely négy szimmetrikusan egymás mellé állított görög gamma nagybetűként is felfogható; eredetileg a bizánci ruhákon és könyvborítókon jelent meg.
Tornászkereszt (de: Turnerkreuz), a gammadium változata, négy F-betűből áll; 1844-ben alkotta meg Johann Heinrich Felsing (1800–1875), német rézmetsző és nyomdász Darmstadtban a Német Tornaszövetség (Deutschem Turner-Bund) jelképeként, amelynek értelme: friss, jámbor, boldog, szabad (Frisch, fromm, fröhlich, frei).
Lebegő árnyékkereszt (nl: verkort en leeg kruis)
Árnyékkereszt (de: Konturenkreuz, Schatterkreuz, nl: contourenkruis), olyan kereszt, melynek csak a határoló vonalai látszanak
Megtoldott kereszt (de: angestücktes Kreuz) a végein egy-egy másféle színű darab van
Sakk-kereszt (en: equipollée, checkered pattern of nine squares, de: Neungeschacht), kétszeres hasítással és kétszeres vágással létrejövő pajzs, egyenlő nagyságú mezőkkel, amelyben kétféle borítás váltakozik
Középen áttört kereszt (fr: croix ajourée au coeur, de: mitten ausgebochene Kreuz), hiányzik a közepe, melyen át látható a háttér borítása
Sakk-keresztre helyezett áttört kereszt
Lékelt kereszt (fr: croix percée, en: cross quarter-pierced, de: durchbrochenes Kreuz, es: cruz vaciada, it: croce forata in quadrato, nl: kruis met uitgebroken hart)
Átfúrt kereszt (fr: croix percée en rond, en: cross round-pierced, de: rund durchbrochenes Kreuz, es: cruz vaciada, it: croce forata, nl: rond doorboord kruis)
Keresztecske (fr: croisette, en: cross couped, crosslet ouped, de: Kreuzchen, es: cruz recortada, it: crocetta, nl: kruisje)
Harántkeresztecske (fr: flanchi, en: saltire couped, de: Schrägkreuzchen, es: sotuer disminuido y ricortado, it: croce di Sant'Andrea diminuata e scorciata, nl: schuinkruisje)
Eredete
A latin crucifix szó a cruciare igéből származik, amelynek jelentése 'kínozni'. A kereszt az egyházi tekintély emblémája. A kereszténységben Krisztus szenvedésének és magának Jézusnak, Krisztus halál fölötti győzelmének a szimbóluma. (A feltámadás zászlaja fehér alapon vörös kereszt.) A keresztet ezért viselték már a preheraldikus korban is jelvényként a keresztesek. Pénzérméken pedig már nagyon régen előfordul. Az üldöztetések miatt az őskeresztények "rejtjeles" szimbólumokat használtak, mint pl. árbóc, horgony, hal, szigony, csillag (cruces dissimulitae) vagy az utóbbiból kialakult Chi-Ró monogram (mely küllős csillagjel volt). A kereszt néha a szibillák jelvényeként szerepel.
Jézus monogramok. 1. Jóta (I) és éta (H), Jézus (Ieus) nevének első két betűje; 2. jóta (I) és chí (X), a Jézus Krisztus név (Ieus Christos) kezdőbetűi; 3. tau (T) és ró (P), a sztaurogramnak nevezett ligatúra; 4. chí (X) és ró (P), a Krisztus név (XPIETOE) első két betűje.
Labarum (Konstantin-kereszt, Krisztus monogram, krisztogram, Krisztus-monogram, chí-ró, chi-rho szimbólum, XP szimbólum), Nagy Konstantin császár (306–337) jelképe, akinek a Milvius-hídi csata (312. október 28.) előtti látomásában a Napban megjelent ez a jel és egy görög betűs felirat: In hoc signo vinces („e jelben győzni fogsz” vagy „ebben a jelben uralkodj”).
![Ágaskereszt (villáskereszt, a szenvedés arany-keresztje [Nagy VII. 124.], latorkereszt, ipszilon kereszt, en: thieves' cross, robber's cross, furka cross, forked cross, Y-shaped cross, pall cross, de: Schacherkreuz, Gabelkreuz, Deichselkreuz); a középkorban ilyenen feszítették meg a bűnözőket, mivel „Krisztus keresztjét nem érdemlik meg”. Később a tolvajok megbélyegzésére is használták a jelet. Az egyházi öltözékeken (pallium) a választás (jó vagy rossz) szimbóluma. Változata a horgonyvégű kereszt. Az ágassal ellentétben szárai nem érik el a pajzs szélét](F%C3%A1jl:Coa_Illustration_Cross_Furka.svg)
