Flavius Magnus Magnentius

Magnentius
Flavius Magnus Magnentius
Magnentius pénzérméje az arcképével
Magnentius pénzérméje az arcképével
Római Birodalom császára
Uralkodási ideje
350. január 18. – 353. augusztus 11.
ElődjeConstans
UtódjaII. Constantius
Életrajzi adatok
Született303
Samarobriva
Elhunyt353. augusztus 11.
Mons Seleucus
Testvére(i)Decencio
HázastársaIustina
A Wikimédia Commons tartalmaz Magnentius témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Flavius Magnus Magnentius (Samarobriva, 303 – Lyon, 353. augusztus 11.) elrómaiasodott frank hadvezér.

Élete

A Római Birodalom 337 szeptemberében. Constantinus három fia – II. Constantinus, Constans, és II. Constantius – egymás között osztotta fel a birodalmat. II. Constantinus a nyugati provinciákat örökölte, Galliát, Britanniát és Hispániát. Constans Itália, Illyricum, az afrikai provinciák és Macedónia felett uralkodott, míg II. Constantius a birodalom keleti felét kapta. Ezeken kívül mostohatestvére, Dalmatius hasonló nevű fiának és idősebb Dalmatius öccsének, Hannibalianus hercegnek is juttatott egy-egy országrészt.
Vetranio pénzérméje

I. Constantinus római császár császár 337. május 22-én bekövetkezett halála után három fia – II. Constantinus, Constans, és II. Constantius – egymás között osztotta fel a birodalmat. Magnentius testőrparancsnok volt és Constantinus császár harmadik fiának Constans császárnak a zsoldjában állt. Constanst, mint zsarnokot és kéjencet katonái megvetették és a katonák lázadása elől, ami Galliában tört ki, menekülnie kellett, útközben azonban Magnentius, aki a testőrség vezetője volt, 350-ben meggyilkolta. Ezután Magnentiust 350. január 18-án a galliai Augustodunumban császárrá kiáltották ki. Magnentius pogány volt. Azonnal engedélyezte a betiltott éjszakai áldozatokat és gyorsan megszerezte a még túlnyomórészt pogány arisztokrácia támogatását. Ugyanakkor az érméi hátlapjára egy nagy krisztogramot veretett, amivel a keresztényeket sikerült megnyugtatnia.

Constans halálának hírére Illyricumban az illíriai csapatok parancsnoka, Constantius nővére, Constantina kérésése Vetranio császárrá kiáltotta ki magát. Constantius először elfogadta Vetraniót uralkodótársnak, ám 350. december 25-én a társuralkodók közös beszéde alkalmával a légiók előtt megfosztotta őt a császári bíbortól. Életét megkímélte, ami az ilyen aktusoknál nem jellemző.

A kedvezőtlen hírek miatt II. Constantinus félbeszakította a perzsák elleni hadműveleteit, és Illíriába sietett. Vetranio a seregével együtt csatlakozott hozzá, akit lemondatott, kárpótlásként azonban tisztes nyugdíjat adott neki. Az összecsapásra készülő ellenfelek mindketten caesart neveztek ki. Magnentius frank rokonát, Magnus Decentiust a Rajnához, II. Constantius pedig unokatestvérét, a 337. évi vérengzés egyik túlélőjét, Flavius Constantius Gallust Antiochiába, akihez Constantina nővérét is hozzáadta. Constantius ezután a trónbitorló Magnentius ellen vonult, aki közben magához ragadta a római birodalom összes tartományait, egészen az illír határig.

A mursai csata

Magnentius a Constantius császárral folytatott harcban a Mursa (a mai Eszék) melletti véres csatát 351. szeptember 28-án[1] elvesztette.

A mons seleucusi csata

Amikor két évre rá 353-ban a mons seleucusi csatában ismét megverték, felakasztotta magát[2] Lyonban.

Jegyzetek

  1. ↑ Pecz
  2. ↑ Freisingi Ottó krónikája

Források

  • Magnentius. A Pallas nagy lexikona. (Hozzáférés: 2011. július 15.)

Külső források


Elődei:
Flavius Sergius
és
Flavius Nigrinianus
Consul
351
collega:
Gaiso (nyugat, keleten nincs consul)
SPQR
 Utódai:
Decentius és Paulus (nyugat)
és
II. Constantius és Gallus (kelet)
Elődei:
Decentius és Paulus (nyugat)
és
II. Constantius és Gallus (kelet)
Consul
353
collega:
Decentius (nyugat) II. Constantius és Gallus (kelet)
SPQR
 Utódai:
II. Constantius
és
Gallus
Előző uralkodó:
Constans 		Következő uralkodó:
II. Constantius