PROFILPELAJAR.COM

Johnston-petymeg
	Négy cibetmacskaféle szőrméje; a bal oldali kettő a Johnston-petymegé
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek '(Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Ferae;
Rend:	Ragadozók (Carnivora);
Alrend:	Macskaalkatúak (Feliformia);
Család:	Cibetmacskafélék (Viverridae);
Alcsalád:	Petymegformák (Genettinae);
Nem:	Petymeg (Genetta);
Faj:	G. johnstoni;
Tudományos név
	Genetta johnstoni; Pocock, 1908
Szinonimák
	Genetta lehmanni;
Elterjedés
	Bizonyított (zöld) és lehetséges (rózsaszín) előfordulása
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Johnston-petymeg témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Johnston-petymeg témájú kategóriát.

A Johnston-petymeg (Genetta johnstoni) az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe, a cibetmacskafélék (Viverridae) családjába és a petymegek (Genetta) nemébe tartozó faj.

Megjelenése

A Johnston-petymeg egy viszonylag karcsú petymegfaj, testtömege 2,2-2,6 kilogramm, fej-testhossza 47,0-51,4 centiméter, farkának hossza 46,2-49,5 cm. Szőrzete meglehetősen sűrű és puha, alapszíne a test felső oldalán sárgás okkertől sárgásszürkéig, az alsó oldalon sárgásszürkétől sárgásbarnáig terjed. A lábak sötétbarnák. Foltmintázata sötéttől vörösesbarnáig változó foltok jellemzik, amelyek az állat oldalain meglehetősen nagyok, de a lábakon, a hason és a nyakon kisebbek. A nagyon sötét hátcsík feltűnően kontrasztossá teszi ezt az általános barnás mintázatot. A hosszú farok fehér és fekete gyűrűs, 8-9 fehér gyűrűvel, melyeket szélesebb fekete gyűrűk választanak el; a farok hegye fehér. Az arcot a pofán lévő sötét területek és a szemek körüli fehér foltok díszítik. A szemek nagyok, függőleges pupillákkal, a fülek viszonylag hosszúak. A két nem alig különbözik egymástól.^[1]

Elterjedése

A Johnston-petymeg elterjedése a nyugat-afrikai pojánához (Poiana leightoni) és a libériai mongúzhoz (Liberiictis kuhni) hasonlóan a nyugat-afrikai esőerdőkre korlátozódik. Elterjedése Ghána, Guinea, Elefántcsontpart, Libéria és Sierra Leone államok területeire terjed ki.^[1] 2002-ig az elterjedési területét sokkal kisebbnek tartották, Libéria keleti részére, Elefántcsontpart nyugati részére és Délkelet-Guineára korlátozták le. Azonban az újabb vadonból (Libéria, Elefántcsontpart) származó példányok leletei és a múzeumi példányok azonosítása a guineai Kolenté területtől a ghánai Tarkwáig terjedő szélesebb körű elterjedésre utal.^[2] Az esőerdők mellett a faj elsősorban nedves területeken, így mocsaras erdőkben és folyópartokon él; nedves szavannák és erdők területén is megtalálták.^[1]

Életmódja

Úgy tűnik, hogy a faj elsősorban éjszakai életmódú, fák üregeiben, széles ágakon pihenve tölti a nappalt. Ezt egy rádiótelemetria segítségével végzett vizsgálat során lehetett kimutatni. Így például dokumentálták, hogy egy adóvevővel jelölt nőstény példány hajnal előtt minden reggel egy hónapig visszatért ugyanahhoz a fához, hogy ott töltse a nappalt körülbelül 20 méteres magasságban. Ezzel szemben egy, ugyanazon vizsgálat során megfigyelt hím mindig más-más pihenőhelyeket választott. A Johnston-petymeg általában magányos, bár alkalmanként párokat is megfigyelnek. Táplálkozása kevésbé ismert, fogazata azt sugallja, hogy a faj elsősorban rovarokkal táplálkozik. Szaporodási viselkedését szintén kevéssé kutatták, így egyelőre nem világos, hogy a szaporodási időszak korlátozott-e. Egy Elefántcsontparton dokumentált nőstény a kölykök elválasztásának jeleit júliusban mutatta, júniusban az elterjedési területen fiatal példányokat figyeltek meg. Ebben az esetben azonban nem lehet kétséget kizáróan tisztázni, hogy valóban Johnston-petymegekről van-e szó. Az alom átlagos mérete nem ismert, mivel azonban a nőstényeknek csak két emlőjük van, nem valószínű, hogy az alomszám nagyobb kettőnél.^[1]

Természetvédelmi helyzete

Természetvédelmi helyzetéről alig lehet valamit tudni. A megfelelő élőhellyel rendelkező védett területeken helyben még nagyobb populációi is létezhetnének. A faj például a Taï Nemzeti Parkban fordul elő. 2013-ban bemutatták a Johnston-petymeg első feljegyzését Szenegálban, egy kameracsapda videóján keresztül, amelyet 2011 áprilisában rögzítettek a Szenegál délkeleti részén található Dindefelo Természetvédelmi Területen, mintegy 260 km-re északra a faj legnyugatibb korábbi ismert előfordulásától. Bár számos védett területen jelen van, ezek közül több fokozottabb védelmet igényel, mert még ezen területeken is intenzív a vadászat, mint például a Nimba-hegy és a Taï Nemzeti Park. További felmérési munkák szükségesek annak megállapítására, hogy a másodlagos növekedés és a nedves erdős területek megfelelő élőhelyet biztosítanak-e a fajnak. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 1994-ben kevésbé ismertnek, 1996-ban adathiányosnak, 2008-ban pedig sebezhetőnek sorolta be. Jelenleg azonban a fajt a mérsékelten fenyegetett kategóriába sorolja, mivel a populációk a becslések szerint több mint 20%-kal csökkentek az elmúlt 12 évben (körülbelül négy éves generációs időtartamot feltételezve) a felső-guineai erdőkben zajló erdőpusztulás becslése alapján, a vadászat hatásaival párosulva; ezek az arányok várhatóan a következő három generációt is érinteni fogják. Ez a csökkenés közvetlenül nem igazolható, hanem az élőhely pusztulásából és a területen a növekvő vadászatból számítható ki. Erősen vadásszák őket bundájukért és húsukért, még a védett területeken is.^[3] Fogságban tartott állatok, amelyek géntartalékként szolgálhatnának, nincsenek.^[2]

Rendszertani helyzete

A Johnston-petymeg a petymegeken belül az ideiglenes Paragenetta alnem egyetlen faja.^[4] Ezt az alnemet a hosszú, keskeny koponya, a lapos alsó állkapocs, valamint a felső állkapocs viszonylag kicsi fogai miatt különítették el. Amikor 1960-ban leírták az alnemet, a Johnston-petymeget új fajként írták le Genetta lehmanni tudományos néven, azonban a régebbi G. johnstoni név érvényes;^[5] az előbbi név így ennek a szinonimája.^[6] A Paragenetta külön alnemként való elismerését mostanra elutasították.^[2]^[7]

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Liberia-Genette című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d A. P. Jennings, G. Veron, (2009). Family Viverridae (Civets, Genets and Oyans). In: Don E. Wilson, Russell A. Mittermeier (Hrsg.): Handbook of the Mammals of the World. Volume 1: Carnivores. Lynx Edicions, 2009, ISBN 978-84-96553-49-1
↑ ^a ^b ^c P. Gaubert, G. Veron, M. Colyn, A. Dunham, S. Shultz and M. Trainer (2002). A reassessment of the distribution of the rare „Genetta johnstoni“ (Viverridae, Carnivora) with some newly discovered specimens. Mammal Rev. 2002, Volume 32, No. 2, 132–144. Printed in Great Britain.
↑ https://www.iucnredlist.org/species/8997/45198265
↑ Wozencraft, W.C. (1993) Order Carnivora. In: Mammal Species of the World – A Taxonomic and Geographic Reference 2. Auflage (Ed. by D. E. Wilson & D. M. Reeder), pp. 279–348. Smithsonian Institution Press, Washington and London.
↑ Kuhn, H.-J. (1960) Genetta (Paragenetta) lehmanni, eine neue Schleichkatze aus Liberia. Säugetierkunde Mitteilungen, 8, 154–160.
↑ http://media.withtank.com/3954452aa8/integrative_taxonomy_and_phylo-genetic_systematics_of_the_genets.pdf
↑ Wozencraft, W.C. (2005) Order Carnivora. In: Mammal Species of the World – A Taxonomic and Geographic Reference 3. Auflage (Ed. by D. E. Wilson & D. M. Reeder), pp. 279–348. Smithsonian Institution Press, Washington and London.