A hegyi gazella sivatagos és félsivatagos területeken, gyakorta meredek terepen fordul elő, de a köves vidékeket kerüli. Az olyan szélsőségesen száraz és forró területekhez is alkalmazkodott, mint a Jordán-völgy, a Negev, a Nefúd és Zufár.
Az idők során több alfaját is leírták, de a genetikai vizsgálatok szerint majdnem mindegyikük önálló fajnak bizonyult.[1][2]
Egyes források a fáruri gazellákat is külön alfajként kezelik Gazella gazella darehshourii néven, de ennek a betelepített állománynak nem ismert a származása. A korábban hegyigazella-alfajnak tekintett, Áden környékéről ismert Neumann-gazellát(Gazella erlangeri) újabban többen külön fajnak tekintik Gazella erlangeri néven. A faj és az 1950-es években kiirtott jemeni gazella(Gazella bilkis) viszonyát sem sikerült mindeddig tisztázni, de vannak arra utaló jelek, hogy előbbi valójában a hegyi gazella alfaja volt.
Újabban Szíria és Törökország határának környékén fedezték fel egy elszigetelt állományát.[3]
Megjelenése
Testhossza 98-115 centiméteres, amihez 8-13 centiméteres farok csatlakozik. A hegyi gazella testtömege 16–29,5 kilogramm között mozog. Az északi alfajok a legnagyobbak, míg a sivatagi gazellák kisebbek és kecsesebbek, lábaik és füleik is hosszabbak. A bikák mindig hosszabbak és súlyosabbak a teheneknél. A szőrzet színezete a sárgástól a sötétbarnáig terjed a háton, nyakon és fejen, míg a hason és faron fehér. A két színtartományt egy-egy vékony, sötét sáv választja el a két oldalon. A palesztinai és maszkati alfaj sötétebb a többinél. Az észak-izraeli hegyekben élő gazellák szőrzete nyaranta rövid és csillogó, hogy visszaverje a napsugarakat, telente viszont hosszabb és sűrűbb, hogy védje az erős esőzésektől – a sivatagi alfajoknál a szőrzet jóval kevésbé változékony.
A pofán két jellegzetes, alul sötét szélű fehér sáv fut a szemektől az orrlyukakig, közöttük az orron általában fekete folttal. Mindkét nem visel szarvakat: a bikáéi meglehetősen hosszúak (22-29,4 centiméter), vastagak és egyenesek, enyhén líra alakúak és markáns gyűrűk futnak végig rajtuk. A tehenek szarvai ezzel szemben rövidek (5,8–11,5 centiméter), simák, alakjuk pedig szabálytalan: gyakran hajlottak, görbék vagy egyenesen töröttek. Az északi alfajok szarva hosszabb a sivatagiakénál.
Életmódja
A hegyi gazella kis, három-nyolc egyedből álló csordákban él, amelyek részint tehenekből és borjaikból, részint fiatal bikákból állnak, míg az idősebb bikák magányosan élnek, és territóriumot tartanak fenn. A bikák védelmezik területeiket, de tényleges összecsapásra ritkán kerül sor: a gazellák rendszerint megelégednek a „légharccal”, amikor egymástól mintegy 30 centiméteres távolságra megállva rontanak egymásnak. A küzdelem azonban, ha egyik fél sem hátrál meg, súlyos sérülésekkel járhat. A gazellák szarvaikat a ragadozók (rókák, aranysakálok, szürke farkasok) elleni védekezésül is használják.
A hegyi gazellák hajnalban és este aktívak, de ha rákényszerülnek, olykor holdfényes éjszakákon is legelnek. A nappal forró óráit jellemzően pihenéssel töltik. Táplálékuk zömét az akáciák(Acacia sp.) levelei teszik ki, de különféle fűféléket és cserjéket is fogyasztanak. A fákról hátsó lábukra állva, mellső lábaikkal a törzsre támaszkodva eszik le a leveleket. Ahol kevés az ivóvíz, az állatok különféle lédús gyökereket és gumókat ásnak ki. A Faraszán-szigeteken élő alfaj a korallszigetek szakadékaiban és lapos kavicsos területein él, főleg sásfélékkel(Cyperus) táplálkozik, vízszükségletét pedig harmatból fedezi.
Szaporodása
Az egyes alfajok párzási ideje változó. Az izraeli akáciagazellák és az ománi maszkati gazellák évente kétszer is párosodhatnak, a két születési csúcs március-májusra, illetve októberre esik – igaz, az őszi borjak zöme elpusztul. A palesztinai hegyi gazellák viszont jellemzően később, április-júniusban hozzák világra borjaikat, és náluk nem jellemző az évi kétszeri párzás.
A vemhes tehén néhány nappal az ellés előtt elhagyja a csordát, és csak az ellés után két hónappal tér vissza egyetlen borjával. Az kis gazella születése után röviddel már képes felállni és járni, de első heteit rejtőzködve, mozdulatlanul tölti, míg anyja a környéken legel, elűzve a kisebb ragadozókat, és elterelve a nagyobbak figyelmét. Három-hathetes korban a borjú csatlakozik anyjához, és elkezd szilárd táplálékot is fogyasztani, de az elválasztás csak három-négy hónapos korban történik meg. A tehenek ezután anyjuk csordájához csatlakoznak, a fiatal bikák viszont körülbelül féléves korban legénycsordákba verődnek, és jellemzően csak háromévesen tudnak saját territóriumot kialakítani. A tehenek akár egyévesen is ellhetnek, de erre rendszerint csak kétéves korukban kerül sor; a bikák 15-20 hónap után évesen válnak ivaréretté, de addig nincs esélyük a párzásra, amíg territóriumhoz nem jutnak. A hegyi gazellák életkora a vadonban rendszerint nem haladja meg a nyolc évet, míg fogságban akár 13 évig is élhetnek.
Természetvédelmi helyzete
A hegyi gazella teljes állományát ma kevesebb mint 15 000 példányosra becsülik. Az állomány zöme Ománban él (az 1990-es évek végén mintegy 13 000 gazella élt itt, de számuk azóta jelentősen csökkent), emellett jelentősebb populációk élnek Izraelben és Palesztinában (3000 példány) és Szaúd-Arábiában (1500–1700 gazella). Jemenben és az Emírségek területén ritkának számít. Izraelben 1993-ig mezőgazdasági kártevőnek tartották és engedélyezték a palesztinai vadászatát, de 1993-ban védetté nyilvánították. (A kihalás szélén táncoló akáciagazella ezzel szemben 1964 óta védett, de 2005-re példányszáma tizenkettőre csökkent a ragadozók miatt.) Izrael mellett jelenleg Ománban és Szaúd-Arábiában élvez törvényi oltalmat, de ennek nem mindig sikerül érvényt szerezni: az illegális vadászat és a magángyűjtemények számára történő befogás az arab államokban mindmáig komoly veszélyforrás a fajra nézve, helyenként pedig a mezőgazdasági tevékenység kiterjesztése eredményezi visszaszorulását. Ezek együttvéve mintegy 30%-os állománycsökkenést eredményeztek az elmúlt 18 évben.
.jpg)
