Hambarine (szerbül: Хамбарине), falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, Prijedor községben, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina északnyugati részén, Banja Lukától légvonalban 47, közúton 60 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban és közúton 5 km-re délnyugatra, a Szana bal partjától nyugatra fekvő dombvidéken, 135 – 275 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Több, szétszórt, kis településből áll. A helységhez a következő települések és falvak tartoznak: Juričke, Habibovići, Gornja Mahala és Donja Mahala.
Népessége
| Nemzetiségi csoport
|
Népesség
1991[3]
|
Népesség
2013[3]
|
| Szerb
|
52
|
52
|
| Bosnyák
|
2768
|
1139
|
| Horvát
|
7
|
6
|
| Jugoszláv
|
26
|
0
|
| Egyéb
|
23
|
41
|
| Összesen
|
2876
|
1238
|
Története
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Prijedori járáshoz, és Ljubija községhez tartozó településnek 95 háztartása, 552 ortodox lakosa volt.[4] 1910-ben a településen 109 háztartást 555 muszlim és 52 ortodox szerb lakost találtak.[5] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 119 háztartása és 618 lakosa volt.[6] Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. 1963-ig Ljubija község része volt. A boszniai háború idején a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz tartozott. 1992. május 22-én fegyveres öt-hat boszniai szerb katona részvételével egy boszniai-muzulmán ellenőrző ponton, Hambarine közelében incidens történt. Még aznap a szerbek tankkal érkeztek a faluba, és ultimátumot adtak a falubelieknek, hogy adják át fegyvereiket. A harckocsi négy lövedéket lőtt ki azon az éjszakán a falura. Hambarine és Ljubija térségében 1992. május 23. és július 1. között több embert megöltek. Május 23-án sugározták a Radio Prijedor adását, amelyben több azonosított személyt megadásra szólítottak fel, és figyelmeztettek arra, hogy a nem szerbek birtokában lévő összes fegyvert adják át a hatóságoknak, különben Hambarinét megtámadják. Dél körül több órán keresztül különböző irányokból ágyúzták a falut. A régi mecsetet megtámadták. Több órányi tüzérségi tűz után a szerb erők egy-két harckocsi támogatásával bevonultak a területre. Rövid ideig tartó időszakos harcok után a helyi boszniai muszlim vezetők begyűjtötték a megmaradt fegyvereket, valamint a terüleletvédelmi alakulatokhoz és a helyi rendőrséghez tartozó fegyverek nagy részét a falu lakóitól és átadták a szerb erőknek. [7]
Ezt követően a boszniai muszlim lakosság elhagyta Hambarinét, és Čarakovo, Zecovi, Rizvanovići, Rakovčani és Donja Ljubija falvakba, valamint néhányan a Kurevo melletti erdőbe menekültek. A falu kiürülésével egy időben a szerbek elkezdték kifosztani és pusztítani a bosnyák vagyont. Az éjszaka folyamán lebombázták Gornji Volar és Šurkovac falvakat. A Hambarine – Prijedor útvonalon legalább 50 házat megrongáltak vagy megsemmisítettek a szerb erők. A Hambarine elleni május 23-i támadásban részt vevő egységek közé tartoztak az 1. Krajinai hadtest egységei, köztük a 6. Krajnai dandár és a 43. gépesített dandár, a prijedori biztonsági rendőrség (SJB), az intervenciós részleg és a boszniai szerb félkatonai csoportok tagjai.[7] A volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék szerint a Ratko Mladićot többek között népirtás bűntettében bűnösnek kimondó per során a muszlimok lemészárlása mellett bebizonyosodott, hogy 1992. május 21-én és 23-án a boszniai szerb erők bombázták Hambarinét. A bíróság az 1992. május 21-i támadást követően tulajdon, köztük értékek, autók, traktorok ellopásában találta bűnösnek a Hambarine elleni támadásban résztvevőket. Az áldozatok valamennyien boszniai muszlimok voltak.[8] 1992. május 23. és július 1. között a szerb erők Hambarine és Ljubija térségében legalább hat boszniai muszlimot öltek meg.[7]
A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Prijedor község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Oktatás
A faluban általános iskola működik. Az általános iskola területén működik egy humanitárius és nonprofit szervezet, a Hambarine Ifjúsági Központ.
Nevezetességei
A régi mecset története a 18. századra nyúlik vissza, 1936-ban restaurálták. Az oszmán uralom idején kőből készült, hagyományos, fából készült minarettel. A prijedori iszlám közösség nyilvántartásában szereplő információk szerint 1992. május 22. és 23. között égett le. Tetőzete és minaretje, valamint a teljes berendezés megsemmisült, a falak a szabad ég alatt álltak. A külső falak a tetővonalig állva maradtak.[9] Az új mecsetet 2008. augusztus 8-án avatták fel.
Jegyzetek
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20486
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20486
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Prijedor (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. október 2.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 53. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 196. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 112. o.
- ↑ a b c (2016. március 24.) „Public redacted version of Judgment issued on 24 March 2016”, La Haya I - IV, 671. o, Kiadó: Prosecutor v. Radovan Karadžić.
- ↑ Orie, Alphons (Juez) és mások: Prosecutor v. Ratko Mladic. Public with confidentian Annex. Judment. Vol. 2 - 5 (angol nyelven). Mladić (IT-09-92) International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2017. november 22. (Hozzáférés: 2020. január 4.)
- ↑ Targeting History and Memory - The ICTY and the investigation, reconstruction and prosecution of the crimes against cultural and religious heritage (angol nyelven). heritage.sense-agency.com . (Hozzáférés: 2019. október 21.)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hambarine című spanyol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
