Gérard Philipe

Gérard Philipe
A varsói Nemzeti Színházban
A varsói Nemzeti Színházban
Életrajzi adatok
Születési névGérard Philip
Született1922. december 4.
Cannes, Franciaország
Elhunyt1959. november 25. (36 évesen)
Párizs, Franciaország
SírhelyCemetery of Ramatuelle
Nemzetiségfrancia
HázastársaAnne Nicole Navaux (1951–1959)
ÉlettársMaría Casares
GyermekeiAnne-Marie Philipe
Iskolái
  • Cours Simon
  • Stanislas Institute
  • CNSAD
További díjakTiszteletbeli César (1990)

Gérard Philipe IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Gérard Philipe témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gérard Philipe (születési neve: Philip) (Cannes, 1922. december 4.Párizs, 1959. november 25.) francia színész, az 1950-es évek legismertebb európai filmszínésze, rövid élete alatt 34 filmben szerepelt.

Élete

Anyai ágon cseh származású. Apja Marcel Philip, anyja Marie Elisa Vilette. Jogásznak készült, Marc Allégret figyelt fel a jóképű fiatalemberre és hívta a színházba. Nizzában a Caligula című darabban lépett először színpadra, 1942-ben. Az 1943–44-es években a párizsi konzervatóriumban tanult J. Walltól színészmesterséget. Lyonban Cloud Dauphin társulatába került, ahol 1951-ben a Cid főszerepét, majd Lorenzacciót alakította. Már 1943-tól játszott filmekben, 1946-ban az első főszerepe Dosztojevszkij: A félkegyelmű Miskin hercege volt. Országosan ismert 1947-ben A test ördöge által lett.

Kamaszos megjelenése igen népszerűvé tette a női nézők körében, de nem skatulyázták be a hősszerelmes szerepébe, minden alakítása hiteles volt, vígjátékban vagy drámában egyaránt.

1951. november 29-én feleségül vette Anne Nicole Navaux-t, két gyermekük született, Anne-Marie (1954. december 21.) és Olivier (1956. február 9.).

A pármai kolostor, a Királylány a feleségem és a Vörös és fekete már egész Európában ismertté tette. 1956-ban filmrendezőként is bemutatkozott, a Till Eulenspiegelt Jean Vilarral közösen rendezte és eljátszotta a főszerepet is. A kor legismertebb rendezőivel dolgozott együtt. Claude Autant-Lara, René Clair, Yves Allegret, Marcel Carné, Julien Duvivier, Roger Vadim és Luis Buñuel kérték fel filmjeikhez. 1959-ben betegen is filmezett, orvosai eltitkolták előle a baj igazi okát, egy héttel 37. születésnapja előtt halt meg, májrákban. A Földközi-tenger mellett fekvő szülőfalujában, Ramatuelle-ben temették el.

Franciaországban színházak, iskolák viselik a nevét, és egy filmfesztivál is, Párizsban utcát neveztek el róla.

Filmek

Micheline Presle és Gérard Philipe az Egy nap a parkban című filmben (1953)
  • 1943: A kicsik Quai aux Fleurs-ből – Jérôme Hardy
  • 1945: Csillag nélküli ország
  • 1946: A félkegyelmű – Miskin herceg
  • 1946: Schéma d’une identification
  • 1946: Ouvert pour cause d’inventaire
  • 1947: A test ördöge – François Jaubert
  • 1948: A pármai kolostor – Fabrice del Dongo
  • 1948: Egy csinos kis fürdőhely – Pierre
  • 1949: Az ördög szépsége – fiatal Faust/ fiatal Mephistopheles
  • 1949: Tous les chemins mènent à Rome – Gabriel Pégase
  • 1950: Elveszett emlékek – Gérard de Narçay
  • 1950: Körbe-körbe - zűlött gróf
  • 1950: Les fêtes galantes – narrátor
  • 1951: Juliette, vagy az álmok kulcsa – Michel Grandier
  • 1951: Saint-Louis, ange de la paix – narrátor
  • 1952: Királylány a feleségem – Tulipános Fanfan
  • 1952: A hét főbűn
  • 1952: Az éjszaka szépei – Claude
  • 1953: Vágyakozás – Georges, iszákos orvos
  • 1953: Egy nap a parkban
  • 1954: A kalandor – Mr. Ripois, – André Ripois
  • 1954: Vörös és fekete – Julien Sorel
  • 1954: A versailles-i kastély – D’Artagnan
  • 1955: A nagy hadgyakorlat – Armant
  • 1955: A legjobbik rész
  • 1955: Ha Párizs mesélni tudna… – Le Trouvère
  • 1956: Till Eulenspiegel – Till
  • 1957: Tisztes úriház – Octave Mouret
  • 1958: Montparnasse 19. – Amedeo Modigliani
  • 1958: A játékos – Alekszej Ivanovics
  • 1958: Az élet kettesben – Désiré
  • 1959: Veszedelmes viszonyok – Vicomte de Valmont[1]
  • 1959: El Paóban nő a láz – Ramón Vázquez [* 1]

Megjegyzések

  1. La fièvre monte à El Pao – a film forgatása közben a művész meghalt. Szerepét dublőr játszotta tovább, egy-két helyen átírták a forgatókönyvet

Jegyzetek

Források

  • Capua, Michelangelo (2008). Gérard Philipe. Alessandria: Edizioni Falsopiano.
  • Sadoul, Georges (1962). Gérard Philipe. Berlin: Henschelverlag.

További információk