Gyermekkorában amatőrfilmeket készített. Később színész akart lenni. Készített két amatőr játékfilmet 1946-ban, az egyiket Gérard Philipe, a másikat Danièle Delorme főszereplésével, ezek azonban elvesztek. Másfél évet tanult filmfőiskolán és közben sikeres rövidfilmeket készített. Első nagyjátékfilmje, a Szerelmem, Hirosima (1959) világhírűvé tette. A film Oscar-díjra volt jelölve 1959-ben.
Következő filmje, a Tavaly Marienbadban (1960) továbbmegy a filmnyelv átalakításának útján. Ezt követte a Muriel, (1963) majd A háborúnak vége (1965; írta: Jorge Semprún, fsz.: Yves Montand). 1978-ban a Gondviselés című filmjéért átvehette a legjobb rendezőnek járó César-díjat (a film összesen hét Césart kapott). 1994-ben a Dohányzó / Nem dohányzó, 1998-ban pedig a Megint a régi nóta című filmjeit ismerték el "César-esővel", mindkét esetben megkapta a legjobb rendezőnek járó díjat is.
↑A Francia Filmkritikusok SzervezeténekGeorges Méliès-ről elnevezett díja.
↑Mivel a művész 2014. március 1-jén elhunyt, a még januárban elhatározott májusi díjazás végül is posztumusz elismerés lett.
Források
MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
Szakirodalom
Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy - a francia film ötven éve (Budapest, 1992, Héttorony Könyvkiadó - Budapest Film)
Alain Resnais: Tavaly Marienbadban (1960-61) (ford. Vígh Árpád; in: Nemeskürty István (szerk.): Édes élet - forgatókönyvek 1961-1969 II. kötet; Budapest, 1970, Gondolat pp. 5–112.)
Hamar Péter: ...tavaly Marienbadban... Kísérlet egy filmtitok megfejtésére; Kölcsey Társaság, Fehérgyarmat, 2000