Michael Haneke (München, 1942. március 23.) BAFTA- és háromszor César-díjas osztrák filmrendező, a modern mozgóképművészet egyik legkimagaslóbb mestere[18]. Filmjei a modern társadalom szociális problémáival és hibáival foglalkoznak majdnem a sivárságig visszafogott stílusban. Haneke televízió- színház- és filmrendezéssel is foglalkozott. Filmes munkásságán kívül rendezést tanít a bécsi Filmakadémián.
Haneke Münchenben született, apja Fritz Haneke német színész és rendező, anyja Beatrix von Degenschild osztrák színésznő. Gyermekkorát Bécsújhelyen töltötte, majd a Bécsi Egyetemen filozófia, pszichológia és dráma szakán tanult. A diploma megszerzése után előbb filmkritikusként, majd három évig Baden Badenben a Südwestrundfunk német tévétársaságnál szerkesztőként és dramaturgként dolgozott.
Első rendezését, a James Saunders írása alapján készült After Liverpoolt 1974-ben mutatták be. A hetvenes években több tévéfilmet is rendezett: Három út a tóhoz (1976), Sperrmüll (1976), Lemmingek (1979).
Első egész estés játékfilmjét, A hetedik kontinenst 1989-ben mutatták be, melynek nemcsak rendezője, hanem a forgatókönyvírója is volt. A valós történetet feldolgozó alkotás egy család szétesését, tragédiáját mutatja be. Ebben a filmben figyelhető meg először az a merész, erőszakot bemutató stílus, mely a későbbi években egyre jellemzőbb lett Hanekére. Három évvel később, a vitatott Benny videója véglegesen beírta Haneke nevét a filmtörténelembe. A Furcsa játék (1997) című thriller két tinédzser kegyetlenkedéseinek története. A groteszk dramaturgiai eszközöket alkalmazó műből[19] tíz évvel később hollywoodi remake készült, melynek rendezésére magát Hanekét kérték fel. Az amerikai színészekkel forgatott film készítését Haneke csak úgy volt hajlandó elvállalni, ha szabad kezet kap: sem a forgatásba, sem a vágásba nem engedett beleszólást. A Funny Games U. S.-t (2007) ennek ellenére nem fogadták kedvezően a kritikusok.
A Fehér szalag című filmjét[20] 2009-ben, Szerelem című francia filmdrámáját a 2012-ben a Cannes-i fesztiválArany Pálma díjával tüntették ki,[21] így Haneke csatlakozott azon kevés filmrendezőhöz, akik ezt az értékes díjat kétszer is elnyerték. A Szerelem 2013-ban elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmalkotásért járó Oscar-díjat.
Haneke a műveiben a nézőknek képzeletük és önálló gondolkodásuk használatára több lehetőséget akar kínálni, annak ellenére, hogy a közönségnek gyakran nehéz filozófiáját és filmjeinek pontos üzenetét kideríteni. A túl részletes és morálisan egyértelműen irányított filmek, Haneke állítása szerint, gondolkodás nélküli fogyasztásra sarkalják a nézőket.[22]
Filmjeiben sokszor egy tipikus polgári házaspár Anna/Anne és Georg/Georges – esetenként Laurent vezetéknévvel – áll a történet középpontjában. Identitásuk, valamint a szerepek megformálása filmenként változik. Haneke más filmjeiben is szerepelnek ugyanezen nevű, de nem házaspári vagy más kapcsolatban lévő karakterek (például aFehér szalag).
Ez a szócikk részben vagy egészben a Michael Haneke című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.