A gasztrin egy peptidhormon, amelynek elsődleges feladata, hogy fokozza a gyomorfal parietális sejtjeinek gyomorsavtermelését. A gasztrint a gyomorkapu, a patkóbél és a hasnyálmirigy G-sejtjei termelik. Először a brit Roderic Alfred Gregory izolálta 1964-ben.
Termelődése
A gasztrin génje (GAS) a 17. kromoszóma hosszú karján található.[1] A gén az emésztőrendszer (gyomorkapu, patkóbél, néha hasnyálmirigy) G-sejtjeiben aktiválódik és a keletkező peptid a véráramba kerül. A gasztrinnak három (34, 17 és 14 aminosavból álló) formája van:
A peptid C-terminus felőli utolsó öt aminosava alapján mesterségesen állítják elő a pentagasztrint, amely injekcióval beadva a természetes gasztrinhoz hasonló hatást produkál.
A gasztrin elsődleges feladata a gyomorsav (sósav) elválasztásának fokozása. Ezt két módon éri el; egyrészt közvetlenül hat a gyomorfal parietális sejtjeire; másrészt hozzákötődik a gyomor enterokromaffin-szerű sejtjeinek kolecisztokinin B-receptorához, aminek következtében a sejtekből hisztamin szabadul fel, ami parakrin szabályozással fokozza a parietális sejtek savelválasztását.
Ezen kívül a következő hatásokkal rendelkezik:
fokozza a parietális sejtek érését
megindítja a gyomornyálkahártya fősejtjeinek pepszinogén-elválasztását
fokozza a hasnyálmirigy aktivitását és az epehólyag kiürülését.[6]
összehúzhatja a nyelőcső alsó záróizmát[7] - bár lehetséges, hogy ez csak a pentragasztrin hatása, nem pedig a természetes gasztriné[8]
Kórtana
A Zollinger-Ellison szindrómában az emésztőrendszer többnyire jóindulatú tumora alakul ki, ami a G-sejtek elszaporodásával és extrém magas gasztrinszinttel jár.
Autoimmun gasztritisz esetén az immunrendszer megtámadja a parietális sejteket és a gyomorsavtermelés lecsökken. Ennek kompenzálására a vér gasztrinkoncentrációja felszökik. A gyomorsavtermelés hiánya figyelhető meg az örökletes a IV. típusú mukolipidózisban szenvedő betegekben is, és ez szintén magas gasztrinszintet indukál.[9]
↑ (2010) „Calcium-sensing receptor is a physiologic multimodal chemosensor regulating gastric G-cell growth and gastrin secretion”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A.107 (41), 17791–17796. o. DOI:10.1073/pnas.1009078107. PMID20876097.
↑ (1992) „Somatostatin is an essential paracrine link in acid inhibition of gastrin secretion”. Digestion51 (2), 95–102. o. DOI:10.1159/000200882. PMID1354190.
↑ (1997) „Effects of gastrin-releasing peptide (GRP) on the mechanical activity of the human ileocaecal region in vitro”. Neurogastroenterol. Motil.9 (4), 265–270. o. DOI:10.1046/j.1365-2982.1997.d01-59.x. PMID9430795.
↑ (1976) „Effect of gastrin on pancreatic enzyme secretion and gallbladder emptying in man”. Gastroenterology71 (3), 409–411. o. PMID950091.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Gastrin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.