A Báthory István Elméleti Líceum egyike Kolozsvár legrégebbi középiskoláinak. A belvárosban, a több oktatási intézménynek helyet adó Farkas utcában található, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem központi épületével szemben.
Az intézmény
Jezsuita korszak (1579–1773)
Az intézmény a Báthory István által 1579-ben alapított kolozsmonostori jezsuita iskola utódja. Báthory célja az volt, hogy a hazai műveltségi szintet egy olyan főiskola alapításával növelje, amely versenyképes tud lenni a korabeli nyugat-európai egyetemekkel. Lengyel királyként jó benyomást szerzett a jezsuita rend nevelőmunkájáról, ezért 1579-ben őket hívta Kolozsvárra az iskola létesítésére. Az első 12 szerzetes 1579 szeptemberében érkezett meg Kolozsmonostorra, és december 20-án meg is nyitották iskolájukat. Az első tanévben 50 diák tanult az intézményben, majd számuk 1581-től 150–200-ra, 1585-ben 230-ra növekedett. Az iskola fenntartására a jezsuiták tulajdonába adták Kolozsmonostor, Bács, Jegenye, Kajántó, Tiburc és Bogártelke falvakat. 1580-ban a rend megkapta a szintén Farkas utcai ferences kolostor épületeit. Az iskola színvonalát bizonyítja, hogy a katolikusokon kívül más vallásúak is ide íratták be gyermekeiket; 1585-ben a diákok egynegyede protestáns volt, illetve az erdélyi román püspök is itt kívánta taníttatni unokáját. Az európai szintű, hatékony oktatási rendszert látva Bethlen Gábor fejedelem előírta a református kollégiumnak, hogy „ne magyar iskolákban való hitván szokás szerint oktassanak, hanem more jesuitarum.” A jezsuitákat több ízben kitiltották Erdélyből (1588, 1607, 1610, 1653), de visszatérve rendre a Monostori úton, az óvárban illetve a Farkas és Torda utca sarkán álló épületekben folytatták a tanítást. A császári pártfogás alatt álló szerzetesek az oktatás mellett egyéb művelődési feladatokat is elláttak: a kollégium mellett könyvnyomda is létesült. (A nyomdát a mai sportpark helyén álló papírmalom látta el papírral.) Az 1731–32-ben létesített gyógyszertáruk jövedelmét (évi 100–600 forintot) a fizikai szertár és a csillagda berendezésére fordították.[1]
Miután a jezsuita rendet 1773-ban feloszlatták, a főiskola Collegium Theresianum névvel állami intézménnyé lett. Mária Terézia azt tervezte, hogy a jól felszerelt intézményt katolikus-protestáns közös egyetemmé fejleszti, de szándéka az egyházak bizalmatlansága miatt nem valósult meg. Így az iskolát Mária Terézia 1776. június 7-i rendelete alapján a piaristák (kegyesrendiek) vették át; ünnepélyes beiktatásuk október 15-én történt. Az intézmény hivatalos neve Királyi Akadémiai Líceum lett, amely egyetemi rangban működött, jogi és orvosi karral. Az előadásokat a mai líceum helyén álló épületben tartották. 1784. augusztus 28-án II. József az ausztriai egyetemekkel együtt líceummá fokozta le a főiskolát. 1787-ben a rendelet életbe lépésekor teológiai kart Gyulafehérvárra költöztették, a bölcsészeti és jogi tagozat, valamint az orvos-sebészeti intézet változatlanul működött tovább.[2]
A jogi kar 1849-ben, a bölcsészeti kar pedig 1850-ben megszűnt, az orvosi kar önálló intézménnyé alakult, az akadémiai líceum 1850-től főgimnáziumként folytatta tevékenységét.[3]
Híres és tevékeny rektorai között volt 1796 és 1799 között a Zala vármegyei származású nemes Bolla Márton, akit a király 1800-ban érdemei elismeréséül arany éremmel tüntetett ki. A házfőnökségben és igazgatásban őt követte a szintén zalai származású boldogfai Farkas Lajos, aki 1799 és 1808 között volt a rektor. Farkas Lajos alatt a kegyesrendi tanárok képzésére fordítandó alapítványt 1250 forintra emelték (1808 január 20.), Farkas Lajos piarista rektor 1807-ben elérte, hogy a hittan és az exhortatura számára külön tanszéket állítsanak fel. Amikor Farkas az intézetet elhagyta, 134 bölcselethallgató és 207 gimnáziumi tanuló volt a létszám.[4]
Állami iskola (1948-tól)
Az 1948. augusztus 3-án megjelent tanügyi törvény megszüntette a szerzetesrendeket, és államosította a felekezeti iskolákat. Az épületbe az Állami Magyar Pedagógiai Iskola, a Romániai Diákszervezetek Szövetsége, 1956 őszétől pedig a 11-es számú Középiskola költözött. 1977-től a 3-as számú Matematika–Fizika Líceum nevet kapta. 1983-tól kezdve román tannyelvű osztályokat létesítettek. Ezek az 1989-es rendszerváltást követően Avram Iancu Líceum néven kiváltak, és más épületben működtek tovább. 1990-től 1998-ig 2-es számú Elméleti Líceum nevet viselte, majd 1999 áprilisától hivatalosan is alapítója nevét viseli.[5]
Igazgatók (nem teljes): Székely Ferenc, Lázár Irén, Balázs Ildikó, Csuka Róza, Tőkés Elek, Timár Ágnes, Schuller Hajnal (2021-től).
A jelenlegi épület helyén 1727-től a piaristák egyemeletes középiskolája állt, amely 1789-ben egy tűzvész során annyira súlyosan károsodott, hogy le kellett bontani. A mai épületet az Erdélyi Római Katolikus Státus építtette 1817–1821 között, a bécsi Friedrich Thallinger tervei alapján, Georg Winkler és Christian Kiermayer vezetésével. Az iskola épülete a romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-A-07371 sorszámon szerepel.
Heinrich László: Az első kolozsvári csillagda. Bukarest: Kriterion. 1978.
Négy évszázad a művelődés szolgálatában. A kolozsvári Báthori István iskola jubileuma. In Jakó Zsigmond: Társadalom, egyház, művelődés: Tanulmányok Erdély történelméhez. Budapest: Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM). 1997. 267–282. o. = METEM Könyvek, 18. ISBN 963 8472 24 3
Gaal György: Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz. Kolozsvár: Korunk. 1992.
Erdélyi Károly: A kolozsvári r. kath.főgymnasium története, 1579–1898. Kolozsvár: (kiadó nélkül). 1898.
Bíró Vencel: A kolozsvári róm. kat. főgimnázium története. Kolozsvár: (kiadó nélkül). 1926.
Ax. Banciu: Studenții academici din Cluj de acum un veac. In Anuarul Institutului de istorie națională. Cluj: (kiadó nélkül). 1944. 477–498. o. (szeptember)
.svg){kind=small}