A főnemesi németújvári gróf Batthyány család sarja. Apja gróf Batthyány Zsigmond (1829–1906), nagybirtokos,[5] anyja monyorókeréki és monoszlói gróf Erdődy Johanna (1835–1915).[6] Az apai nagyszülei gróf Batthyány Károly (1799–1852), nagybirtokos,[7] és nádasdi és fogarasföldi gróf Nádasdy Karolina (1810–1896) voltak.[8] Az anyai nagyszülei monyorókeréki és monoszlói gróf Erdődy István (1813–1896), nagybirtokos és báró Justine von Müller-Hörnstein (1817–1845) voltak.[9]
Életútja
Középiskoláit Kalocsán és Fiúméban végezve, belépett a fiumei tengerészeti akadémiába. A fiumei Tengerészeti Akadémia befejezése után sorhajózászlós lett. 1877-ben tengerészeti hadapróddá neveztetvén ki, rövid idő múlva tanulmányútra kelt a »Dandolo« hajón Afrikába és Amerikába, később Kis-Ázsiába utazott a »Habsburg« páncélos hajón. 1879-ben letévén a tengerészeti vizsgát, egy ideig az "Andreas Hofer" nevű yachton szolgált, mely Rodich bárónak, Dalmácia helytartójának rendelkezése alatt állott. 1880-ban báró Sterneck tengernagynak segédtisztje, majd oktatótiszt volta »Novara« hadihajón. 1881-ben tette le Fiúméban a hosszújáratú kereskedelmi tengerészkapitányi vizsgát. 1882-ben a fiumei kikötőraktárak főfelügyelőjévé neveztetett ki. Gróf Széchényi kereskedelmi miniszter a központban tengerészeti osztályt óhajtván szervezni, e célra Batthyány Tivadar grófot hívta meg miniszteri titkári címmel, egyúttal kinevezvén őt az "Adria" igazgatósági tagjává. 1884-ben a római nemzetközi egészségügyi kongresszuson, melyen a magyar kormányt képviselte, nyelvismereteire való tekintettel ő reá bízták a titkári iroda vezetését. 1884-től az „Adria” hajóstársaság kormánybiztosa, majd 1892-ben országgyűlési képviselőnek választották szabadelvű párti programmal. 1903-tól a nemzeti pártot, majd 1904-től a függetlenségi és 48-as pártot képviselte. 1905–06-ban a koalíció vezérlő bizottsági tagja, 1909-ben pedig a képviselőház alelnöke lett. 1910-ben, amikor függetlenségi párt kettészakadt, a Justh-párt alelnöke és képviselője lett.[10]
1916-ban Károlyi Mihállyal együtt elhagyta a pártot, és átlépett Károlyi pártjába. 1917. június 15. és augusztus 18. között a királyi személye körüli, majd 1918. január 25-ig népjóléti és munkaügyi miniszter volt. 1918. október 24. és 31. között újból a királyi személye körüli miniszteri teendőket látta el.
Tagja volt a Nemzeti Tanácsnak a polgári demokratikus forradalom alatt, majd október 31. és december 12. között a Károlyi-kabinet belügyminisztere lett. A Tanácsköztársaság alatt a bécsi emigránsok ellenforradalmi szervezkedéséből is kivette részét, majd visszavonult. 1921-ben visszatért Magyarországra és újjászervezte a függetlenségi pártot. Később nem töltött be jelentősebb politikai szerepet.
Házassága és leszármazottjai
Batthyány Tivadar gróf 1886. december 6-án Köpcsényben feleségül vette a szintén gróf Batthyány családból való németújvári gróf Batthyány Olga Ludovika (*1869. október 17.–Budapest,1939. június 13.) kisasszonyt,[11] akinek a szülei gróf Batthyány József (1836–1897), császáris és királyi kamarás, Vas vármegye örökös főispánja, a Lipót-rend lovagja, a magyar főrendiház örökös tagja, nagybirtokos,[12] és gróf Batthyány Ludovika (1843–1882) voltak.[13] Batthyány Tivadar gróf és Batthyány Olga grófnő frigyéből született:
Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987–1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990-1999.
Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931–1932.
Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. Bp., Győző A., 1927.
Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., [1932].
Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929.
Vikár Béla–Zboray Miklós–Bethlen Oszkár–Csuday Jenő–Földes Arthur: Politikai Magyarország. A politikai pártok története. Politikai és parlamenti lexikon (A-F.). Bp., Anonymus Történelmi Könyvkiadó Vállalat, 1914.
Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848–1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.
Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
A szövetkezett balpárt arcképcsarnoka. Bp., 1905. Révai és Salamon ny.
Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919. 8 db.; Bp., Kassák Kiadó, 1999-
Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942.
Uj lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. [Bp.], Dante-Pantheon, 1936.
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994.
Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005
