Ez volt Magyarország történetének legkisebb létszámú kormánya: megalakulásakor mindössze hat tagja volt.
Története
Khuen-Héderváry Károly első országlása meglehetősen rövidre sikeredett. Kinevezése után alig több, mint négy hónappal lemondani kényszerült, miután egyik kitűzött feladatát sem sikerült elérnie. Mi több, még egy vesztegetési botrányba is belekeveredett, igaz rá nem találtak kompromittáló dolgot.
Másodjára már, mint az 1910-es választásokra alakult és azt fölényesen megnyerő Nemzeti Munkapárt tagja (aminek egyik alapítója is volt) alakíthatott kormányt. Azt a koalíciós kormányt váltotta, ami az 1905-ös választásokat megnyerve nem kis nehézségek árán jutott csak hatalomra, s amelyet a külső és a belső ellentétek gyakorlatilag a kezdetektől lebénítottak, így bukása a választásokon gyakorlatilag borítékolható volt.
Khuen-Héderváry igyekezett minden fontosabb szálat a kezében tartani és irányítani, így eshetett meg az, hogy miniszterelnökként még három másik - belügy-, a király személye körüli-, és horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli - miniszteri tisztséget is vitt. (közülük kettőt - a belügyit és a király személye körülit - első kormányzása idején is magánál tartotta). A Nemzeti Munkapárt a Szabadelvű Párt szellemi utódjaként folytatta a politizálást, tagjai is nagyrészt megegyeztek, így mikor a kor legneuralgikusabb pontja, az az évi véderőtörvény körül (ezt évente kellett megújítani) felcsaptak a szinte a kiegyezés óta „szokásos” indulatok (a „szokásos” törésvonalak mentén) és beindult az ellenzéki obstrukció, mivel erővel letörni nem tudta azt, lemondott. Helyét Lukács László és kormánya vette át.
