Cseh Ervin
Született	1838. március 23. Valpó
Elhunyt	1918. június 12. (80 évesen) Erdőd
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	politikus, miniszter
Tisztsége	főispán (1886–1898, Szerém vármegye) horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter (1898. december 10. – 1903. június 27.) horvát parlamenti képviselő (1899–1905) horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter (1903. november 3. – 1905. június 18.)
Horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter
Hivatali idő 1898. december 10. – 1903. június 27.
Előd	Josipovich Imre
Utód	Tomassich Miklós
Horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter
Hivatali idő 1903. november 3. – 1905. június 18.
Előd	Tomassich Miklós
Utód	Kovacsevics István
A Wikimédia Commons tartalmaz Cseh Ervin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szentkatolnai Cseh Ervin (Valpó, 1838. március 23. – Erdőd, 1918. június 12.) erdélyi magyar származású horvát-szlavónországi politikus, két ízben horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter.^[1]

A régi erdélyi nemesi származású szentkatolnai Cseh család született a Verőce vármegyei Valpón. Középiskolai tanulmányait Pécsett, Temesvárott és Bécsben végezte, majd a Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézetben szerzett diplomát. Ezután a gazdasági életben tevékenykedett, amiért a szlavóniai gazdasági egyesület elnökeként a harmadosztályú Vaskorona-renddel tüntették ki.

Khuen-Héderváry Károly horvát bán 1886-ban Szerém vármegye főispánjává nevezte ki. Ebbéli tisztségében a horvátok és a szerbek kibékítésére törekedett, ami sikerült is neki. Főispáni tisztségéről 1898. december 10-én mondott le, mikor a Bánffy-kormányban kinevezték horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszternek. Még 1898-ban titkos tanácsosi, 1899-ben pedig császári és királyi kamarási kitüntetést kapott.

1899-ben a karlócai kerületben, 1901-ben pedig Eszék egyes számú választókerületében választották a horvát szábor képviselőjévé, ami az utóbbi alkalommal a horvát-magyar kiegyezés alapján a magyar országgyűlésbe delegálta (ahol egyébként, mint regnáló miniszter már addig is helyet foglalt). A perzsa sah budapesti látogatásakor sokak mellett őt is kitüntette az első osztályú nap- és oroszlán renddel. Miniszteri posztját a Széll-kabinetben is megtartotta, ám mikor Széll Kálmán 1903. június 27-ei hatállyal lemondott, ő is távozott. Alig több, mint négy hónappal később az első Tisza István-kormányban újfent horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter lett, amit a kabinet 1905. június 18-ai leköszönéséig vitt. Ezután visszavonult a politikától.

Már első minisztersége idején is az alsó-baranya-bácsi református egyházmegye gondnoka és világi elnöke volt.

• Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1901-1906-ban
• Életrajza az Életrajzi Lexikonban