Wyler Wilhelm Weillerként született Elzászban a Német Császárság területén 1902-ben. Apja svájci, anyja német volt. Édesanyja unokatestvére volt annak a Carl Laemmlenek, aki az Universal Picturest alapította. Édesapja, Leopold pedig utazó árus volt, aki később virágzó rövidáru üzletet hozott létre.
Édesanyja az ifjú Wilhelmet és bátyját, Robertet gyakran vitte koncertekre, színházba vagy operába. Néha a család otthon rögtönzött amatőr színjátszással is előállt.
Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a fiatal Wyler nem igazán érdeklődik a családi üzlet iránt, édesanyja kapcsolatba lépett híres unokatestvérével. Laemmle minden évben Európába utazott, hogy fiatal tehetségek után kutasson, akik aztán később Amerikában vállalhattak munkát.
1921-ben Wyler egy hajón találta magát egy cseh fiatalemberrel, Paul Kohnerrel útban New York felé. Pár évig a keleti parton dolgozott, majd eldöntötte, hogy Hollywoodba indul szerencsét próbálni.
Filmes karrierje
1923-ban érkezett Los Angelesbe és a Universal Picturesnél kezdett el dolgozni, kezdetben a színpadot takarította és székeket pakolt. Később másod-és harmad rendezőasszisztensként dolgozott, majd 1925-ben az Universal stúdió legfiatalabb rendezője lett, ekkor szinte csak rövid westerneket forgatott.
1928-ban megkapta az amerikai állampolgárságot, szintén ez évben rendezte első nem westernjét, az Anybody Here Seen Kell? című filmet.
1942. és 1945. között Wyler az Amerikai Légiérőnél szolgált. Két dokumentumfilmet is készített, a The Memphis Belle: A Story of a Flying Fortress és a Thunderbolt címmel. Wyler többször is az életét kockáztatta, amikor ellenséges területeken repült keresztül, hogy aktuális bombázásokat mutasson be. Wyler operatőre, Harold J. Tannenbaum halálos lövést is kapott forgatás alatt.
Wyler talán legszemélyesebb filmje az Életünk legszebb évei is a háború borzalmairól szól. Három veterán katona tér haza a harcmezőről, próbál beilleszkedni a normális életbe, de a harctéri emlékeiket nem törölhetik ki.
A háború utáni karrierje
A háború után Wyler mind kritikailag nagyra tartott, mind kasszasikerek szempontjából jelentős filmeket rendezett. 1949-ben Olivia de Havilland az általa jegyzett Az örökösnőben nyújtott alakításának köszönhetően nyerte el második Oscar-díját, de 1953-ban Audrey Hepburnt is sikerült a trónra emelnie a Római vakációval.
Utolsó filmjét 1970-ben forgatta The Liberation of L.B. Jones címmel. Ezután is voltak még filmes tervei, de ezeket egészségi okok miatt inkább félretette, és a családjával töltötte élete hátralevő részét.
Magánélete
Wylert egy rövid házasság (1934- 1936] fűzte Margaret Sullavan színésznőhöz, majd 1938 októberében feleségül vette Margaret Tallichetet, aki mellett már halálig kitartott. Ebből a kapcsolatból öt gyermek született: Catherine, Judith, William Jr., Melanie és David.
Halála
Wyler 1981. július 27-én halt meg 79 évesen szívinfarktusban, és a californiai Forest Lawn Memorial Parkban helyezték örök nyugalomra.
Wylert jelölték legtöbbször Oscar-díjra a legjobb rendező kategóriájában, 12 alkalommal. Ebből háromszor meg is kapta a szobrot, csakúgy mint Frank Capra, így holtversenyben állnak a négyszer is díjazott John Ford mögött.
Ez a szócikk részben vagy egészben a William_Wyler című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
