A tó szárazfölddel körülvett állóvíz. A tavak többsége édesvizet tartalmaz. Természetes tavak a Föld szinte bármely részén kialakulhatnak, de a legtöbb tó az északi félteke magasabb szélességi körein található.
Területük 2,5 millió km2, a Föld felszínének 0,5%-a, a szárazföldek jégmentes felszínének 2%-a.[1]
Meghatározásuk
A tó azon stagnáló víztömeg, mely a felszínnek a tengerrel közvetlen kapcsolatban nem álló, minden oldalról zárt mélyedését tölti ki. (F. A. Forel). A tengertől való elkülönítésének legfontosabb szempontja, hogy az állóvíz és a tenger között nincs kétirányú kapcsolat. A folyótól való megkülönböztetés kritériuma, hogy az átfolyó víz sebessége nem elegendő a víztömeg teljes átkeveréséhez.
A szárazföldek állóvizei közé tartozik a fertő, a mocsár és a láp.[2]
A tavak fajtái eredetük alapján
Medencéjük kialakulása alapján elkülöníthető:
Kimélyítéses medencéjű
Elgátolásos medencéjű
A tómedencék leggyakoribb típusai a kialakító folyamatok szerint:
Endogén eredetű tavak
Exogén eredetű tavak
Kozmikus hatásra kialakult tavak
Antropogén tómedencék
Endogén eredetű tavak
Az endogén eredetű tavak medencéjét belső erők – tektonikus mozgások, vulkáni erők – alakítják ki.
Tektonikus eredetű tavak
A tektonikus eredetű tavak medencéjét tektonikus mozgások alakítják ki.
Az exogén eredetű tavak külső erők – jég, termokarsztos folyamatok, szél, folyó, tenger, élővilág, kozmikus becsapódás, karsztosodás, földcsuszamlás – által létrehozott tavak.
Jég által kialakított tavak
Az exogén erők közül a jég felszínformáló erejének következtében kialakuló tavak a glaciális tavak.
A sziklamedencés tavak jégtakaró által kimélyített tavak. A jég szelektíven pusztítja a felszínt, a puhább kőzeteket jobban kimélyíti a befagyott törmelékekkel, mint a keményebbeket. A jég elolvadásával a mélyedésekben felhalmozódik a víz. Ilyen eredetú tavak:
A karsztos tavak karsztos területek mélyedéseiben (például víznyelő, polje, dolina, uvala) keletkező tavak, melyek akkor jönnek létre, ha a karsztos formát vízzáró anyag béleli ki.
Ilyen karsztos tavak például
Rövid életű, átmeneti képződmények. Megszűnésük oka: vizük eltűnik a medencéből, vagy a medence semmisül meg (feltöltődéssel vagy lecsapolódással).
A tavak vízvesztése leggyakrabban éghajlatváltozás következménye.
Tavak pusztulásának típusai:
A szárazság növekvő mértéke miatt a vízháztartás tartósan veszteségessé válik
Például Szahara-menti tavak
Tavak lecsapolódása leggyakrabban úgy történik, hogy a tó vizét levezető folyó völgymélyítő tevékenysége eléri a tó peremét és annak vize a bemélyedő völgyön át lefolyik
Tavak feltöltődése: a tóba érkező folyó lerakja a hordalékát, vagy a szél hordalékszállítása révén, vagy organikus üledékképződés révén (eutrofizáció).
Az eutrofizáció a vízbe jutó növényi tápanyagok hatására a tavak tápanyagtartalma egyre nagyobb ⇒ túlburjánzik a vízinövényzet. A vízinövények természetes elhalása révén egyre nagyobb mértékben halmozódik fel a tó aljzatán ⇒ halpusztulás.
Tavak pusztulásának szakaszai:
1. Fertő állapot: az elsekélyedő vízben az egész tófenéken megtelepedik a növényzet
2. Mocsári állapot: a növényzet a nyílt vízfelülethez képest túlsúlyba kerül.
↑Szabó J. 2010.:: A hidroszféra (vízburok). In: Tóth József (főszerk.): Világföldrajz. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 9789630589482
Ez a földrajztudományi tárgyú vagy földrajzi fogalommal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
Földrajzportál
• összefoglaló, színes tartalomajánló lap