PROFILPELAJAR.COM

	Finn-tóvidék
	Päijänne-tó
Elhelyezkedés	Balti-ősföld
Besorolás	nagytáj
Fontosabb települések	Tampere, Jyväskylä, Lahti, Kuopio
	Földrajzi adatok
Vízterület	kb. 33% km²
Folyóvizek	Vuoksi, Kymi
Állóvizek	Saimaa-tó, Päijänne-tó
Időzóna	GMT+2
	Térkép
	A Finn-tóvidék térképe
	Elhelyezkedése
	Finn-tóvidék Pozíció Finnország térképén
	é. sz. 61° 20′ 28″, k. h. 28° 00′ 40″61.341000°N 28.011000°EKoordináták: é. sz. 61° 20′ 28″, k. h. 28° 00′ 40″61.341000°N 28.011000°E

A Finn-tóvidék vagy Finn-tóhátság nagytáj Finnországban, a Balti-ősföld részét képező Finn-Karjalai tönk területén. Az ország legjellegzetesebb tája. A terület a Föld tavakban leggazdagabb nagytája, ahol a tavak aránya (a terület kb. 1/3-a) is kiemelkedő.^[1]

Fekvése

A Finn-tóvidéket a jégkori végmorénákból felépülő magasabb hátságok (finnül: selkäk) veszik körbe. Északról a Suomenselkä (Finn-hátság), délről pedig a Salpausselkä határolja.^[2]

Kialakulása

A terület kialakításában a fő szerepet a jégkorszakban terjeszkedő jégtakaró játszotta. Az előrenyomuló-visszahúzódó jég és a magával szállított hordalékok koptató, csiszoló munkája egyenetlen felszínt hozott létre. Az utolsó jégkorszak végével (kb. Kr. e. 10000) a jég ismét északra húzódott, az általa formált felszín így szabaddá vált. A kisebb-nagyobb mélyedéseket az olvadó jég vize töltötte fel. A jégtakaró eltűnésével megindult a felszín lassú emelkedése, hiszen korábban a több ezer méter vastag jég a litoszférát jobban belepréselte az asztenoszférába.^[3] A mai Balti-tenger helyén kialakult édesvízű Ancylus-tó létezésével egyidőben (kb. Kr. e. 6000-5000) a Finn-tóvidék mai medencéjét egy hatalmas, összefüggő vízfelület, a Finn-központi-tó töltötte ki.^[1] A tónak észak felé volt lefolyása, ám a felszín nem egyenletes emelkedése miatt (az északnyugati területek gyorsabban emelkedtek) a medence délkelet felé kibillent. A tó vize is erre, a mai Kymi folyó völgyén keresztül folyt le. A tó vízszintjének csökkenésével egyre több terület vált szárazulattá, a tó kisebb részmedencékre tagolódott. A több ezer évig tartó folyamat során a tavak egyre kisebbek és sekélyebbek lettek, bennük egyre több és nagyobb sziget alakult ki. Így jött létre a terület mai, egymásba kapcsolódó kusza tórendszerekből és számtalan kisebb-nagyobb szigetből álló felszíne.

Ásványkincsei

A Finn-tóvidék legfőbb ásványkincse a rézérc, amit Autokumpu közelében hidrotermás telérből 300 m mélységből nyernek ki. A bányászat melléktermékeként vasat, ónt és cinket is felszínre hoznak. Pyhäsalaminál szintén rezet, Joensuunál uránt, Mikkelinél pedig nikkelérvcet bányásznak.^[4]

Éghajlata

A Finn-tóvidék a hideg mérsékelt övben fekszik, éghajlata tajga. A nyár hűvös (16-17 °C havi középhőmérséklet), a tél hideg (-7—8 °C havi középhőmérséklet),^[5] a csapadék (500–600 mm) jelentős része hó formájában hullik. Természetes növényzete a fenyőerdő.

Vízrajza

A Finn-tóvidéken tipikus folyókat alig találunk, a tavakat leginkább a mindössze néhány ezer éves, rövid, nagy esésű, vízesésekben és sellőkben gazdag vízfolyások kötik össze.^[6] A tóvidék tavai általában sekélyek, mélységük 5–20 m. Legmélyebb a Päijänne 93 méterrel.^[2] A terület délkelet felé történő kibillenése miatt a legnagyobb tavak a táj délkeleti részén, a Salpuselkä végmorénája által elgátolt területen alakultak ki. A Finn-tóvidék legnagyobb tórendszere a Saimaa (4400 km², ebből maga a Saimaa-tó 1377 km²), melynek vizét a Vuoksi folyó több zuhatagon keresztül vezeti le a Ladoga-tóba. A több lépcsőből álló, összesen 18 méter magas Imatra-vízeséseknél a medert vízerőművek miatt a folyó kénytelenm elhagyni.^[2] A Finn-öböllel az 59 km hosszú, 1856-ban átadott Saimaa-csatorna köti össze. A középső terület legnagyobb tava a Päijänne (1081 km²) vizét a Kymi folyó juttatja el a Finn-öbölbe. A délnyugati Näsi-tó (275 km²) vizét a Kokemäen a Botteni-öbölbe viszi. Északon a cikkcakkos partvonalú Kallavesi-tó (473 km²)a legnagyobb, melynek medencéjét a változatos gránit- és gneiszszigetek tagolják.

A tavakat helyenként ózok választják el egymástól. A Pyynikki-óz által elválasztott Näsi- (95 m) és Pyhä-tó (77 m) vízszintje közötti jelentős szintkülönbséget leküzdő Tammerkoski folyó energiáját szintén vízerőmű használja ki, mely a közeli Tampere iparát indította fejlődésnek. A Punkaharju-óz 20-25 méter magas töltése 7 km hosszan áthalad a Puruvesi-tavon, ami a rajta kiépített utaknak és vasútvonalnak köszönhetően megkönnyítette Savonlinna megközelítését.^[4]

A legnagyobb tavak

Az ország 12 legnagyobb tava közül 10 a Finn-tóvidéken található.

Tó neve	Mérete (km²)
Saimaa	1377
Päijänne	1081
Pieninen	894
Pihlajavesi	713
Orivesi	601
Haukivesi	562
Keitele	494
Kallavesi	473
Puruvesi	421
Pyhäselkä	361

Jegyzetek

↑ ^a ^b Marosi-Sárfalvi, 122. o.
↑ ^a ^b ^c Probáld, 27. o.
↑ Marosi-Sárfalvi, 99. o.
↑ ^a ^b Marosi-Sárfalvi, 123. o.
↑ Marosi-Sárfalvi, 103. o.
↑ Marosi-Sárfalvi, 121. o.

Források

Marosi Sándor-Sárfalvi Béla (szerk.): Európa, I. kötet, Gondolat, Budapest, 1975, ISBN 9632801148
Probáld Ferenc (szerk.): Európa regionális földrajza, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000, ISBN 9634633196