PROFILPELAJAR.COM

	Torontál vármegye
	; Torontál vármegye címere
	; Torontál vármegye címere
Egyéb nevei	Torontálország
Fennállás	14.század–1949
Ország	Magyar Királyság
Központ	Aracs; Nagybecskerek; Kiszombor;
Főbb települések	Aracs; Nagybecskerek; Nagyszentmiklós
	Népesség
Népesség	ismeretlen
Nemzetiségek	32% szerbek; 26% németek; 20% magyarok; 14% románok
Vallás	katolikusok, Ortodox kereszténység, reformátusok
	Földrajzi adatok
Terület	10 042 km²
	Térkép
	Torontál vármegye térképe
	Torontál vármegye domborzati térképe
	A Wikimédia Commons tartalmaz Torontál vármegye témájú médiaállományokat.

Torontál vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság délvidéki részében. A vármegye része volt továbbá a Bánság régiónak is. A vármegye területét Szerbia, Románia és Magyarország között felosztották. Északról Csongrád vármegye, Csanád vármegye és Arad vármegye, keletről Temes vármegye, délről Szerbia, nyugatról pedig Szerém vármegye és Bács-Bodrog vármegye határolta. Központja Aracs, majd Nagybecskerek volt.

Hajdani népies elnevezése Torontálország.^[1]

Földrajz

A vármegye teljes területe része volt az Alföldnek, és a legmélyebben fekvő részei közé tartozott. Kelet–nyugati irányba ereszkedett alá a síkság, tengerszint feletti magassága pedig mindenhol lecsökkent 100 m alá. Csak a Berzava folyótól délre található Delibláti-homokpuszta volt 100 méternél magasabban. A vármegye folyóvizekben igen gazdag volt: a Duna, a Tisza, a Maros, a Béga, a Temes, a Berzava is öntözte a vármegyét. Éghajlata teljesen alföldi, délen nagyon forró.

Történelem

Torontál vármegye a 14. század elején alakult, Aracs központtal, modern kori területének körülbelül a középső harmadán. A vármegye első okirati említése 1326. június 10-én történt.^[2] 1552-től az Oszmán Birodalom, ezen belül a Temesvári Tartomány része a pozsareváci békekötésig, 1718-ig. Ekkor a Habsburg Birodalom kebelezte be, a későbbi vármegyét a Temesi Bánsághoz csatolták. 1778-ban a vármegye visszakerült a Magyar Királyság fennhatósága alá, a Bánság polgárosult nyugati részén alakult meg Nagybecskerek székhellyel. Az aldunai középkori Keve vármegye ezután is katonai igazgatás alatt maradt, Pancsova székhellyel itt alakult meg a Németbánsági ezred, majd ennek keleti felén 1845-ben a Szerbbánsági ezred. 1848–1849 között a vármegye a Szerb Vajdaság része volt, majd 1849–1860 között a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság Habsburg- tartomány része volt. Az 1860-ban visszakerült a Magyar Királysághoz. A Határőrvidék közigazgatási átszervezésekor, 1873-ban a vármegye kapta a temeskubini járás (későbbi Kevevári járás) kivételével a Németbánsági ezred területét, valamint a Szerbbánsági ezredből az alibunári járást. 1876-ban a vármegyébe olvadt a nagykikindai kerület. 1881-ben Újszegedet Szegedhez (Csongrád vármegye), 1892-ben Székelykeve községet Temeshez csatolták. 1918-ban francia ütközőzóna a szerb és a román hadsereg között.

1920-ban az újonnan alakult Bánáti Köztársaság, majd pedig a Szerb-Horvát-Szlovén-Királyság része lett. A trianoni békeszerződés a vármegyét felosztotta Magyarország, Románia és az új délszláv állam között, a vármegye 1910-es 10016 km²-es területéből Romániáé lett 2497 km², a szerb-horvát szlovén királyságé 7261 km². Az el nem csatolt 258 km²-es töredékmegye székhelye rövid időre Kiszombor lett, majd 1923-ban egyesült a szintén csonka Csanád és Arad vármegyékkel, így jött létre Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegye. Ennek területét az 1950-es megyerendezés során felosztották Békés vármegye és Csongrád vármegye között, így most Torontál vármegye magyarországi része Csongrád-Csanád vármegyében található. A Jugoszlávia területéhez csatolt részének nagyobb fele a Vajdaságban található, kisebbik része Belgrádtól északkeletre a szűkebb értelemben vett Szerbia része. A Románia területéhez csatolt rész Temes vármegyéhez tartozik.

Lakosság

1910-ben a vármegyének 615 151 lakosa volt, ebből:

199 750 (32%) szerb
165 779 (26%) német
128 405 (20%) magyar
86 937 (14%) román
16 143 szlovák
4 203 horvát

Közigazgatás

1910-ben a vármegye tizennégy járásra volt felosztva:

Alibunári járás, székhelye Alibunár
Antalfalvai járás, székhelye Antalfalva
Bánlaki járás, székhelye Bánlak
Csenei járás, székhelye Csene
Módosi járás, székhelye Módos
Nagybecskereki járás, székhelye Nagybecskerek (rendezett tanácsú város)
Nagykikindai járás, székhelye Nagykikinda (rendezett tanácsú város)
Nagyszentmiklósi járás, székhelye Nagyszentmiklós
Pancsovai járás, székhelye Pancsova (törvényhatósági jogú város)
Párdányi járás, székhelye Párdány
Perjámosi járás, székhelye Perjámos
Törökbecsei járás, székhelye Törökbecse
Törökkanizsai járás, székhelye Törökkanizsa
Zsombolyai járás, székhelye Zsombolya

Főispánjai 1780-tól

1780. október 4. – 1783: Győry Ferenc, radványi, gróf
1783. június 3. – 1785: Batthyány Nepomuk János, németújvári gróf (A forrásban nemesi előneve: éleskői.)^[3]
1785. június 14. – 1790: Bachó János, dezséri (kerületi biztos)
1790. január – 1792: Batthyány Nepomuk János, németújvári, gróf
1792 – 1802: Balogh Péter, ócsai
1802 – 1807. szeptember 2. (haláláig): Gyürky István(wd), losonczi
1807 – 1809: Hertelendy József, hertelendi és vindornyalaki (megbízva ideiglenesen a vármegye kormányzásával)
1809 – 1812. január 10. (haláláig): Lovász Zsigmond, ötvenesi
1812 – 1819 (haláláig): Lányi József, kisszántói
1820. március 21. (beiktatás) – 1835. április 28. (haláláig): Ghyczy József, giczi, assa- és ablanczkürthi (1825. augusztus 8-ig helyettes, azután valóságos)
1835 – 1845: Hertelendy Ignác, hertelendi és vindornyalaki (1839. május 13-ig helyettes, azután valóságos)
1845. augusztus 11. (óvás után beiktatás) – 1848: Gyertyánffy Dávid, dobdai (főispáni adminisztrátor, helyettes)
1848. május 30. (beiktatás) – 1849: Karátsonyi László, beodrai
1849. május 7. (kinevezés) – (1849. november 18. Szerb Vajdaság és Temesi Bánság létrejöttéig, vármegyei közigazgatás megszűnéséig): Hertelendy Miksa, hertelendi és vindornyalaki, kormánybiztos

[A Bach-rendszer bukásával I. Ferenc József 1860. december 27: a területet visszacsatolta Magyarországhoz, 1861 januárjában a vármegyéket 1848-as határaikkal visszaállították.]^[4]

1861. január – 1861. október 24. Karátsonyi László, beodrai
[1861 – 1864: Palik-Ucsevny Péter, furluki, kormánybiztos, főispáni helytartó]
[1864 – 1865: Petrović István kormánybiztos, főispáni helytartó]^[5]
1867 – 1869. július 24. (haláláig): Karátsonyi László, beodrai
1869 – 1870: Torontál vármegyének nem volt főispánja^[6]
1871. május 16.(megyegyűlési bejelentés) – 1873. október 24. Rónay Móric, zombori
1874. február 23. (beiktatás) – 1891. augusztus 31. (haláláig) Hertelendy József(wd), hertelendi és vindornyalaki
1891. november 28. (beiktatás) – 1902. február 16. (lemondás utáni felmentés) Rónay Jenő, zombori
1902. április 6. (kinevezés) – 1902. november 27. (betegség miatt felmentés) Bethlen Miklós bethleni, gróf
1902. december 22. (beiktatás) – 1906 (lemondás): Dellimanics Lajos dr.
1906. június 16. (beiktatás) – 1910. február 8. (felmentés): Botka Béla, kislapási
1910. március 7. (beiktatás) – 1917: Dellimanics Lajos dr.
1917 – 1918 első fele: Steuer György
1918 második fele – 1918. november 3.: Botka Béla, kislapási